A Világgazdasági Intézet blogja

Világgazdasági Intézet, MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont / Institute of World Economics, Centre for Economic and Regional Studies HAS





Friss topikok

Címkék

adóharmonizáció (1) adósságfinanszírozás (4) adósságválság (2) Afrika (1) agrárkereskedelem (2) agrártermelés (1) agriculture (1) ajánló (4) alterglobalizáció (1) Amerikai Egyesült Államok (9) arab országok (1) árfolyamrendszer (1) artner annamária (23) asean (1) Asger Olesen (1) asia (1) austerity package (1) Ausztria (2) autóipar (3) automotive industry (1) bailout (1) bankia (1) bankszabályozás (2) Basel III (1) bázel (1) belső (1) belső fogyasztás (1) beruházás (1) biedermann zsuzsánna (5) bitcoin (1) Brazil (1) brazília (3) Brazília (4) brexit (1) buborék (1) business capture (1) central and eastern europe (3) chiang mai (1) China (2) cikkajánló (1) Ciprus (1) climate change (5) cmi (1) CRD IV (1) crisis (3) david ellison (4) David Ellison (1) davos (2) Deák András (5) demokrácia (1) dezséri kálmán (2) Dodd-Frank Act (1) durban (1) eastern partnership (1) Egyesült (1) Egyesült Királyság (4) elnökválasztás (4) éltető andrea (23) EMIR (1) energetika (1) eng (25) értéklánc (1) északi országok (1) EU (21) EU-büdzsé (2) euró (7) euró-csatlakozás (1) Európa (1) európai (3) Európai Bizottság (3) eurozóna (7) eurózóna (12) EU Climate Policy Framework (1) exportdiverzifikáció (1) exportorientáció (1) exportorientált növekedés (1) farkas péter (7) FDI (1) Fehér könyv Európa jövőjéről (1) feldolgozóipar (1) felháborodottak (1) felzárkózás (2) fenntarthatóság (1) financial market regulation (1) financial reform (1) fogyasztás (1) földgáz (2) franciaország (6) függetlenség (2) g20 (1) g8 (1) gazdasági növekedés (1) GGTTI (1) globális értékláncok (2) globalizáció (1) görögország (18) görög államadósság (2) greece (1) grexit (1) Grúzia (1) Hans Petersson (1) hans petersson (1) háttéranyag (1) Hegedüs Zsuzsanna (10) Horvátország (1) humán tőke (1) hun (163) Hungary (3) ifjúsági munkanélküliség (1) ingatlanbuborék (1) innováció (1) International Visegrad Fund (2) investment screening (1) iparfejlesztés (1) Irán (1) írország (1) italy (1) John Szabó (1) jubileumi konferencia (1) K+F (1) kapitalista piacgazdaság (1) kapitalizmus (1) kap reform (1) Katalónia (7) keleti partnerség (1) kelet ázsiai regionalizmus (1) Kerényi Ádám (4) kína (10) Királyság (2) kiss judit (8) klímacsúcs (1) költségvetés (2) konferencia-beszámoló (2) kornai jános (1) Kőrösi István (7) közép kelet európa (8) közös agrárpolitika (1) központosítás (1) kutatási beszámoló (1) labour (1) labour reform (1) lemaradás (1) leminősítés (1) ludvig zsuzsa (4) LULUCF (2) magyarország (5) marco siddi (1) market (1) Martin Schulz (1) Mattias Lundblad (1) menekültek (1) mezőgazdaság (2) MiFID (1) migráció (1) minimálbér (1) modellváltás (1) Moldova (1) monitoring-jelentés (1) műhelybeszélgetés (1) működőtőke (1) multipolaritás (1) munkaerőpiac (3) munkanélküliség (3) N. Rózsa Erzsébet (1) Naszádos Zsófia (5) Németország (3) nemzetközi pénzügyi rendszer (3) nemzetközi termelési rendszerek (1) népszavazás (2) novák tamás (5) növekedés (2) nyersanyag-gazdaság (1) OFDI (1) ökoszociális piacgazdaság (1) oktatás (1) olajár (1) olaszország (1) One Belt One Road (1) OPEC (1) open letter (1) oroszország (10) Orosz Ágnes (5) pénzügyi tervezet (1) Peragovics Tamás (1) Peter Golias (1) population (1) porfolioblogger (2) portfolioblogger (129) portugal (1) portugália (1) Post-Kyoto Framework (1) processes (1) public finance consolidation (1) putyin (1) rácz margit (19) recession (1) recesszió (1) Ricz Judit (3) románia (1) Románia (1) russia (1) simai mihály (4) Skócia (1) social (1) Solti Ágnes (2) somai miklós (12) spain (3) spanyolország (18) state capture (1) Szalavetz Andrea (2) szankciók (1) Szanyi Miklós (1) szegénység (1) szigetvári tamás (7) Szijártó Norbert (2) szociális világfórum (1) sztrájk (1) szunomár ágnes (9) szüriza (3) szuverén vagyonalapok (1) társulási szerződés (1) terepkutatás (1) termelési (1) területi mintázat (1) think tank kerekasztal (1) tobin adó (1) törökország (5) trade (1) ttip (1) túlzott deficit eljárás (1) Túry Gábor (4) új tagországok (1) Ukraine (2) ukrajna (5) unió (2) United States of America (1) választások (19) vállalati döntéshozatal (1) vállalati jövedelemadó (1) vállalati útonállás (1) válság (44) Vida Krisztina (4) világgazdasági fórum (1) világgazdasági kihívások (4) világgazdasági növekedés (3) világkereskedelem (4) visegrádi országok (2) Visegrad countries (2) völgyi katalin (2) Volkswagen (1) weiner csaba (2) welfare models (1) welfare state (1) Wisniewski Anna (1) world social forum (2) world trade (1) wto (1) Címkefelhő

Az eurózóna válsága és az idő múlása

2012.06.06. 08:12 Világgazdasági Intézet

2012 közepén már jól látszik, hogy a világgazdaság ez évi lassulásának következményei – az eurózóna önmagában mélyülő válságával együtt – növelik a gondokat a zónán belül, ez pedig napjainkra lassan kezdi kikezdeni az euróhoz, mint valutához fűződő nemzetközi bizalmat. Az euró elmúlt tíz éves nemzetközi karrierjének legmarkánsabb eleme az volt, hogy a jegybankok tartalékaiban a német márka helyét nem a dollár foglalta el, hanem az euró. Az idő múlásával pedig a jegybanki euró-tartalékok elkezdtek növekedni a dollárban denominált tartalék rovására is. 

2012 júniusában elkezdett gyors ütemben romlani az euró dollár-árfolyama, ez pedig elsősorban annak következménye, hogy a feltörekvő országok jegybankjai elkezdték eladni az euróban denominált tartalékaik egy részét. Az volt a válság előtti elgondolás jó néhány jegybankban, hogy az euró-tartalékok arányát a jegybanki össztartalékon belül érdemes lenne 40 százalékkal növelni. Ez az arány a mostani eladások következtében 25 százalék alá megy.  A jegybanki tartalékokban az eurótól való megszabadulás igen rossz ómen. Az eurózóna belső válsága mostanra politikai és szociális válsággá szélesült nemcsak Görögországban, hanem a Mediterráneum más adósságválsággal küzdő országaiban is. Ez pedig a másik olyan tényező, ami rontja az euró hitelességét.
 
Az eurózónát irányító intézmények és politikai elit számára ez egy olyan következtetés levonására is kényszeríthet, hogy az eddigi válságkezelés nem volt sem eredményes, sem pedig hiteles. Valami mást kellene csinálni. De mit? Ha arra gondolunk, hogy a GDP-ben mért folyó államháztartási hiány az USA-ban is magas, és ebben az országban sem ritka az ikerdeficit kialakulása, akkor automatikusan felmerül a kérdés, miért nincs gondja ennek az országnak az adósság piacról történő finanszírozásával?! Talán azért nincs, mert a szövetségi állam szerkezetében hatékonyabb válságkezelést lehet megvalósítani.
 
Az eurózóna fiskális mélyülése minden eddigi elfogadott szabály alapján, mindenféle stabilizációt előirányoz, de egyetlen elemében sem mutat a szövetségi állammá válás irányába. A nagy kérdés az, kikényszerítheti-e a válság az integráció mélyülését az eurózónán belül?! Az eddigi tapasztalatok alapján egyértelmű lenne a válasz: nem. De a válság mélyül. Sőt a jegybanki tartalékok értékesítésével és a válság politikai és szociális dimenziójának kiéleződésével új és veszélyes szakaszba jutott. Mindeközben egyre erőteljesebb politikai kezdeményezéseket lehet megfigyelni a növekedési paktum megfogalmazására. Nemcsak az új francia elnök szorgalmazza ezt, hanem számos európai politikus is. A feladat megoldása azért is vált igen aktuálissá, mert a fiskális paktum elfogadását Angela Merkel csak akkor tudja a német parlamentben elérni, ha a növekedés ösztönzésére is megfogalmazást nyer valamifajta közösségi kezdeményezés.
 
A növekedési paktum nem veszélyeztetheti a fiskális konszolidációt. A fiskális konszolidáció mindig és mindenkor növekedési áldozattal jár. Egy ilyen elhúzódó világválságban ez a növekedési áldozat katasztrofális következményekkel jár a foglalkoztatás szempontjából. Máshol kell tehát növekedési esélyeket adni. Ez a más út az Európai Beruházási Bank forrásainak megnövelése, és ezen keresztül új beruházások meghitelezése. Jobb lenne, ha valami jelentős innováció volna a beruházások mögött. Ez azonban még egyáltalán nem körvonalazódik.
A sürgősen megoldandó problémák közé tartozik az eurózóna növekvő számú bankjának feltőkésítése is. Eljutott a válság és a válságmenedzselés odáig, hogy szét kellene választani az állam adósságproblémáit a bankok likviditás szűkétől. A spanyol miniszterelnök is hangot adott ennek, az EFSF-ből nemigen szeretne forrást kérni, hiszen nem a folyó hiánnyal van a probléma, hanem a csődközeli bankrendszerrel. A bankok feltőkésítésére azonban nincs közösségi eszköz sem az eurózónában, sem az EU-ban. (A hatos jogszabály-csomagot kiegészítő ún. euró plusz szabályok között szerepel egy olyan alap létrehozatala, amelybe minden aláíró tagországban a bankok fizetik be a pénzt, és ebből az alapból a bajbajutott bankokat lehet finanszírozni.)
 
Mostanra tehát újra lépéskényszerben vannak az eurózóna politikusai. Ebben 2010 óta nincs semmi új. A körülményekben van az újdonság. Ez pedig arra utal, hogy a sikeres és bátor lépésekre minden korábbinál nagyobb szükség van, mert lehet, hogy most már az euró a tét.
 
Rácz Margit

2 komment

Címkék: válság hun eurózóna portfolioblogger rácz margit

A bejegyzés trackback címe:

https://vilaggazdasagi.blog.hu/api/trackback/id/tr534567235

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mr Neanderthal 2012.06.06. 09:28:59

"miért nincs gondja ennek az országnak az adósság piacról történő finanszírozásával?"

egy ilyen depressziora jellemzo allapotban elkepzelheto esetleg egy likviditas-csapda kozeli allapot az USA-ban? Akarmennyi hitelt is vesz fel sajat valutajaban, a kamatok keptelenek emelkedni? Japan (merfoldekkel megelozve korat:) mar jo ideje ott van...

Halász Patrik 2012.06.15. 13:54:58

Van egy ötletem. Nem azt kéne csinálni, amit eddig, ha más eredményt akarunk elérni. Bátrabban kell nyesni a mértékükben fenntarthatatlan nyugdíjrendszereken. Az adóztatásban pedig jóval bátrabban kell kotorászni a gazdagok zsebeiben, mint eddig.