A Világgazdasági Intézet blogja

Világgazdasági Intézet, MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont / Institute of World Economics, Centre for Economic and Regional Studies HAS





Friss topikok

Címkék

adóharmonizáció (1) adósságfinanszírozás (4) adósságválság (2) Afrika (1) agrárkereskedelem (2) agrártermelés (1) agriculture (1) ajánló (4) alterglobalizáció (1) Amerikai Egyesült Államok (9) arab országok (1) árfolyamrendszer (1) artner annamária (23) asean (1) Asger Olesen (1) asia (1) austerity package (1) Ausztria (2) autóipar (3) automotive industry (1) bailout (1) bankia (1) bankszabályozás (2) Basel III (1) bázel (1) belső (1) belső fogyasztás (1) beruházás (1) biedermann zsuzsánna (5) bitcoin (1) Brazil (1) brazília (3) Brazília (4) brexit (1) buborék (1) business capture (1) central and eastern europe (3) chiang mai (1) China (2) cikkajánló (1) Ciprus (1) climate change (5) cmi (1) CRD IV (1) crisis (3) David Ellison (1) david ellison (4) davos (2) Deák András (5) demokrácia (1) dezséri kálmán (2) Dodd-Frank Act (1) durban (1) eastern partnership (1) Egyesült (1) Egyesült Királyság (4) elnökválasztás (4) éltető andrea (23) EMIR (1) energetika (1) eng (25) értéklánc (1) északi országok (1) EU (21) EU-büdzsé (2) euró (7) euró-csatlakozás (1) Európa (1) európai (3) Európai Bizottság (3) eurozóna (7) eurózóna (12) EU Climate Policy Framework (1) exportdiverzifikáció (1) exportorientáció (1) exportorientált növekedés (1) farkas péter (7) FDI (1) Fehér könyv Európa jövőjéről (1) feldolgozóipar (1) felháborodottak (1) felzárkózás (2) fenntarthatóság (1) financial market regulation (1) financial reform (1) fogyasztás (1) földgáz (2) franciaország (6) függetlenség (2) g20 (1) g8 (1) gazdasági növekedés (1) GGTTI (1) globális értékláncok (2) globalizáció (1) görögország (18) görög államadósság (2) greece (1) grexit (1) Grúzia (1) hans petersson (1) Hans Petersson (1) háttéranyag (1) Hegedüs Zsuzsanna (10) Horvátország (1) humán tőke (1) hun (163) Hungary (3) ifjúsági munkanélküliség (1) ingatlanbuborék (1) innováció (1) International Visegrad Fund (2) investment screening (1) iparfejlesztés (1) Irán (1) írország (1) italy (1) John Szabó (1) jubileumi konferencia (1) K+F (1) kapitalista piacgazdaság (1) kapitalizmus (1) kap reform (1) Katalónia (7) keleti partnerség (1) kelet ázsiai regionalizmus (1) Kerényi Ádám (4) kína (10) Királyság (2) kiss judit (8) klímacsúcs (1) költségvetés (2) konferencia-beszámoló (2) kornai jános (1) Kőrösi István (7) közép kelet európa (8) közös agrárpolitika (1) központosítás (1) kutatási beszámoló (1) labour (1) labour reform (1) lemaradás (1) leminősítés (1) ludvig zsuzsa (4) LULUCF (2) magyarország (5) marco siddi (1) market (1) Martin Schulz (1) Mattias Lundblad (1) menekültek (1) mezőgazdaság (2) MiFID (1) migráció (1) minimálbér (1) modellváltás (1) Moldova (1) monitoring-jelentés (1) műhelybeszélgetés (1) működőtőke (1) multipolaritás (1) munkaerőpiac (3) munkanélküliség (3) N. Rózsa Erzsébet (1) Naszádos Zsófia (5) Németország (3) nemzetközi pénzügyi rendszer (3) nemzetközi termelési rendszerek (1) népszavazás (2) novák tamás (5) növekedés (2) nyersanyag-gazdaság (1) OFDI (1) ökoszociális piacgazdaság (1) oktatás (1) olajár (1) olaszország (1) One Belt One Road (1) OPEC (1) open letter (1) oroszország (10) Orosz Ágnes (5) pénzügyi tervezet (1) Peragovics Tamás (1) Peter Golias (1) population (1) porfolioblogger (2) portfolioblogger (129) portugal (1) portugália (1) Post-Kyoto Framework (1) processes (1) public finance consolidation (1) putyin (1) rácz margit (19) recession (1) recesszió (1) Ricz Judit (3) románia (1) Románia (1) russia (1) simai mihály (4) Skócia (1) social (1) Solti Ágnes (2) somai miklós (12) spain (3) spanyolország (18) state capture (1) Szalavetz Andrea (2) szankciók (1) Szanyi Miklós (1) szegénység (1) szigetvári tamás (7) Szijártó Norbert (2) szociális világfórum (1) sztrájk (1) szunomár ágnes (9) szüriza (3) szuverén vagyonalapok (1) társulási szerződés (1) terepkutatás (1) termelési (1) területi mintázat (1) think tank kerekasztal (1) tobin adó (1) törökország (5) trade (1) ttip (1) túlzott deficit eljárás (1) Túry Gábor (4) új tagországok (1) Ukraine (2) ukrajna (5) unió (2) United States of America (1) választások (19) vállalati döntéshozatal (1) vállalati jövedelemadó (1) vállalati útonállás (1) válság (44) Vida Krisztina (4) világgazdasági fórum (1) világgazdasági kihívások (4) világgazdasági növekedés (3) világkereskedelem (4) visegrádi országok (2) Visegrad countries (2) völgyi katalin (2) Volkswagen (1) weiner csaba (2) welfare models (1) welfare state (1) Wisniewski Anna (1) world social forum (2) world trade (1) wto (1) Címkefelhő

Kifulladóban az exportorientáció?

2012.02.16. 20:40 Világgazdasági Intézet

Az elhúzódó világgazdasági válság felveti azt a kérdést, hogy tényleg a mindenáron való növekedés kell, hogy legyen a gazdaságstratégia célja. Amennyiben nem, akkor milyen célfüggvény képzelhető el helyette. De ha igen, akkor mi lesz a növekedés motorja. Marad-e az exportorientáció, avagy helyette/mellette a belső kereslet fogja vezérelni a növekedést. 

A kérdés felvetése azért jogos, mivel igen sok ország esetében (Japán, kis tigrisek első és második hulláma stb.) kifulladni látszik a hosszú éveken keresztül sikeres exportorientáció, mivel ez a modell a fejlett országok fizetőképes keresletére és az exportorientációt folytató országok kínálatára épült. A 2008-as pénzügyi és gazdasági válság következtében azonban megrendült a fejlett országok (mindenekelőtt az USA és az EU) fizetőképes kereslete, hiszen a termelés-visszaesés elbocsátásokhoz, gyárbezárásokhoz, munkanélküliséghez vezetett. A lakossági fogyasztást tovább csökkentették a válság sújtotta országokban alkalmazott megszorító intézkedések, az eladósodottság, valamint a lakosság elöregedése. A vállalati szektor kereslet-bővülését pedig a túl-kapacitások, illetve a finanszírozási válság blokkolta. 

Ugyanakkor a fentiekből aligha vonható le az a következtetés, hogy az exportorientált növekedési modell zsákutca lenne. Arról van szó, hogy „csupán” azok a tényezők erodálódtak (nevezetesen a fejlett országok fizetőképes lakossági, vállalati és közületi kereslete), amelyek eddig táplálták. Ráadásul egy olyan versenytárs jelent meg a világpiacon (nevezetesen Kína), aki más „súlycsoportba” tartozik.
 
Az egyik kérdés, hogy lehet-e új hajtóerőket találni az export-orientáció továbbfolytatásához. A másik, hogy reális alternatíva-e a belső fogyasztás bővülésére/bővítésére alapozott gazdasági növekedési modell? Még ha lenne is lehetőség e modell megvalósítására, a politikai akarat mindenképpen hiányzik. Miért kellene feladni azt a modellt, nevezetesen az exportorientációt, amely eddig olyan sikeres volt? S miért éppen az én országom adja fel? A többiek pedig majd megszerzik az én nehezen megdolgozott piacaimat?! Önkéntesen senki sem akarja kizárni magát a versenyből. Egyedül akkor lehetne valamennyi résztvevő előnyére s egyiknek sem a kárára megvalósítani ezt a modellt, ha az országok egyetértésre jutnának és összehangoltan cselekednének. Erre pedig még kisebb dolgok esetében sincs remény, nem hogy a világ piacainak újrafelosztásában.
 
Így a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy az exportorientáció a belső fogyasztás lassú emelkedésével párhuzamosan fog folytatódni országonként, termékenként és időszakonként más és más mix-et mutatva. 
 
Ami Magyarországot illeti, hazánk esetében nem csak lehetőség, de kényszer is az exportorientáció. Az elmúlt évtizedekben, de különösen a válság éveiben egyértelműen a külföldi tőkére és a multinacionális vállalatok feldolgozóipari tevékenységére alapozott export húzta a magyar gazdaságot, s kisebb mértékben az agrárgazdaság. Ugyanakkor az exportorientáció fenntartásának komoly feltételei vannak: olyan gazdaságpolitikát kell folytatni és olyan gazdasági, politikai, jogi és társadalmi környezetet kell teremteni, ami nem elriasztja, hanem vonzza a külföldi tőkét és a multinacionális vállalatokat. Az adókulcsok nagyságánál sokkal fontosabb a kiszámíthatóság, a bizalom, a tervezhetőség.
 
A belső fogyasztás bővülésére alapozott gazdaságstratégia egy kis, nyitott gazdaság esetében csak az exportorientáció kiegészítéseképpen értelmezhető. Különösen akkor, ha a belső kereslet bővülésének olyan akadályai vannak, mint a magas munkanélküliség, a lanyha lakossági és vállalati kereslet, a csökkenő megtakarítások, a keresletet aligha növelő jövedelem-adó rendszer, az alacsony aktivitási ráta, a nyugdíjasok magas aránya, a vállalatok forráshiánya, a tőkemenekítés és az EU-s források bizonytalansága.  
 
 
Kiss Judit
 

Szólj hozzá!

Címkék: fogyasztás hun belső kiss judit exportorientáció

A bejegyzés trackback címe:

https://vilaggazdasagi.blog.hu/api/trackback/id/tr994120337

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.