A Világgazdasági Intézet blogja

Világgazdasági Intézet, MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont / Institute of World Economics, Centre for Economic and Regional Studies HAS





Friss topikok

Címkék

adóharmonizáció (1) adósságfinanszírozás (4) adósságválság (2) Afrika (1) agrárkereskedelem (2) agrártermelés (1) agriculture (1) ajánló (4) alterglobalizáció (1) Amerikai Egyesült Államok (9) arab országok (1) árfolyamrendszer (1) artner annamária (23) asean (1) Asger Olesen (1) asia (1) austerity package (1) Ausztria (2) autóipar (3) automotive industry (1) bailout (1) bankia (1) bankszabályozás (2) Basel III (1) bázel (1) belső (1) belső fogyasztás (1) beruházás (1) biedermann zsuzsánna (5) bitcoin (1) Brazil (1) brazília (3) Brazília (4) brexit (1) buborék (1) business capture (1) central and eastern europe (3) chiang mai (1) China (2) cikkajánló (1) Ciprus (1) climate change (5) cmi (1) CRD IV (1) crisis (3) david ellison (4) David Ellison (1) davos (2) Deák András (5) demokrácia (1) dezséri kálmán (2) Dodd-Frank Act (1) durban (1) eastern partnership (1) Egyesült (1) Egyesült Királyság (4) elnökválasztás (4) éltető andrea (23) EMIR (1) energetika (1) eng (25) értéklánc (1) északi országok (1) EU (21) EU-büdzsé (2) euró (7) euró-csatlakozás (1) Európa (1) európai (3) Európai Bizottság (3) eurozóna (7) eurózóna (12) EU Climate Policy Framework (1) exportdiverzifikáció (1) exportorientáció (1) exportorientált növekedés (1) farkas péter (7) FDI (1) Fehér könyv Európa jövőjéről (1) feldolgozóipar (1) felháborodottak (1) felzárkózás (2) fenntarthatóság (1) financial market regulation (1) financial reform (1) fogyasztás (1) földgáz (2) franciaország (6) függetlenség (2) g20 (1) g8 (1) gazdasági növekedés (1) GGTTI (1) globális értékláncok (2) globalizáció (1) görögország (18) görög államadósság (2) greece (1) grexit (1) Grúzia (1) Hans Petersson (1) hans petersson (1) háttéranyag (1) Hegedüs Zsuzsanna (10) Horvátország (1) humán tőke (1) hun (163) Hungary (3) ifjúsági munkanélküliség (1) ingatlanbuborék (1) innováció (1) International Visegrad Fund (2) investment screening (1) iparfejlesztés (1) Irán (1) írország (1) italy (1) John Szabó (1) jubileumi konferencia (1) K+F (1) kapitalista piacgazdaság (1) kapitalizmus (1) kap reform (1) Katalónia (7) keleti partnerség (1) kelet ázsiai regionalizmus (1) Kerényi Ádám (4) kína (10) Királyság (2) kiss judit (8) klímacsúcs (1) költségvetés (2) konferencia-beszámoló (2) kornai jános (1) Kőrösi István (7) közép kelet európa (8) közös agrárpolitika (1) központosítás (1) kutatási beszámoló (1) labour (1) labour reform (1) lemaradás (1) leminősítés (1) ludvig zsuzsa (4) LULUCF (2) magyarország (5) marco siddi (1) market (1) Martin Schulz (1) Mattias Lundblad (1) menekültek (1) mezőgazdaság (2) MiFID (1) migráció (1) minimálbér (1) modellváltás (1) Moldova (1) monitoring-jelentés (1) műhelybeszélgetés (1) működőtőke (1) multipolaritás (1) munkaerőpiac (3) munkanélküliség (3) N. Rózsa Erzsébet (1) Naszádos Zsófia (5) Németország (3) nemzetközi pénzügyi rendszer (3) nemzetközi termelési rendszerek (1) népszavazás (2) novák tamás (5) növekedés (2) nyersanyag-gazdaság (1) OFDI (1) ökoszociális piacgazdaság (1) oktatás (1) olajár (1) olaszország (1) One Belt One Road (1) OPEC (1) open letter (1) oroszország (10) Orosz Ágnes (5) pénzügyi tervezet (1) Peragovics Tamás (1) Peter Golias (1) population (1) porfolioblogger (2) portfolioblogger (129) portugal (1) portugália (1) Post-Kyoto Framework (1) processes (1) public finance consolidation (1) putyin (1) rácz margit (19) recession (1) recesszió (1) Ricz Judit (3) románia (1) Románia (1) russia (1) simai mihály (4) Skócia (1) social (1) Solti Ágnes (2) somai miklós (12) spain (3) spanyolország (18) state capture (1) Szalavetz Andrea (2) szankciók (1) Szanyi Miklós (1) szegénység (1) szigetvári tamás (7) Szijártó Norbert (2) szociális világfórum (1) sztrájk (1) szunomár ágnes (9) szüriza (3) szuverén vagyonalapok (1) társulási szerződés (1) terepkutatás (1) termelési (1) területi mintázat (1) think tank kerekasztal (1) tobin adó (1) törökország (5) trade (1) ttip (1) túlzott deficit eljárás (1) Túry Gábor (4) új tagországok (1) Ukraine (2) ukrajna (5) unió (2) United States of America (1) választások (19) vállalati döntéshozatal (1) vállalati jövedelemadó (1) vállalati útonállás (1) válság (44) Vida Krisztina (4) világgazdasági fórum (1) világgazdasági kihívások (4) világgazdasági növekedés (3) világkereskedelem (4) visegrádi országok (2) Visegrad countries (2) völgyi katalin (2) Volkswagen (1) weiner csaba (2) welfare models (1) welfare state (1) Wisniewski Anna (1) world social forum (2) world trade (1) wto (1) Címkefelhő

Egy tralfamadori a prolikról

2012.02.03. 08:26 Világgazdasági Intézet

A gyerek, akire nem figyelnek, éljen jómódban vagy szegényégben, rosszul érzi magát. Amikor kiköt Zacher Gábor drogklinikáján vagy a rendőrőrsön, vagy verekedésbe keveredik, falfirkát csinál, esetleg meglopja az apját, a szülő sokszor csodálkozva mereszti a szemét – nem érti, mi történt.

Az ILO legújabb jelentése szerint a világon ma 456 millió dolgozó (!) ember él a családjával napi kevesebb mint 1,25 dollárból (havi 8-9 ezer forint per fő) és 900 millió azoknak a száma, akik kevesebb, mint napi 2 dollárból – ez kb. a magyarországi segélyszint felének (!) felel meg (13-14 ezer forint per fő). Vagyis a világ dolgozóinak 29 %-a, tehát minden harmadik, és vele családja él így. Holott a világon az egy főre jutó GDP (vásárlóerőparitáson) 11.800 dollár, e szintnek a 150-200 szorosa. A globális munkanélküliség ma 200 millió fő, 27 millióval több, mint 2007-ben. Az elkövetkező 10 évben évente 46 millió ember lép be a világ munkaerőpiacára, tehát legalább 600 millió munkahelyet kellene létrehozni a szociális katasztrófa elkerüléséhez.

Az EU27-ben a válság következtében 5 millióval, 23 millió fölé nőtt a munkanélküliek száma. 116 millióan szenvednek anyagi vagy szociális kirekesztettségtől. Ezen belül 83-84 millióan élnek a szegénységi küszöb (a mediánjövedelem 60 %-a) alatt, ami természetesen jóval magasabb, mint napi 1-2 dollár, de az európai társadalmakban mégiscsak komoly nélkülözést jelent. Ennek csak alig egynegyedével (20 millióval) csökkentésére vállalkozik a 2010-ben megszületett Európa 2020 stratégia, és ráadásul az ehhez szükséges gazdasági növekedésnek még csak a jelei sem látszanak.

Az anyagilag szegények és azok közül is sokan, akik nem élnek nyomorban, rosszul érzik magukat e világban. Sérelmezik, hogy a dolgok a fejük felett történnek, hogy nincs tényleges beleszólásul még a helyi ügyek intézésébe sem. Ez a tömeg nagyrészt passzív, tudatlan, enervált és szkeptikus. Orwell a második világháború után született híres művében, az „1984”-ben így ír: „A proletároktól” [akik a társadalom 85 %-át teszik ki] „nincs mit félni. Magukra hagyva tovább dolgoznak, szaporodnak és halnak, nemzedékről nemzedékre, évszázadról évszázadra, s nemcsak hogy lázadásra nem fognak érezni semmilyen ösztönzést, hanem még azt sem lesznek képesek felfogni, hogy a világ másféle is lehetne. Ők csak akkor válhatnának veszélyessé, ha az ipari technika fejlődése szükségessé tenné, hogy magasabb fokon képezzék őket. …azonban … a népoktatás színvonala ténylegesen hanyatlóban van. Hogy milyen véleményeik vannak vagy nincsenek a tömegeknek, azt” [a világ urai] „közömbös dolognak tekintik. A tömegek számára megengedhető az értelem szabadsága, hisz azoknak nincs intelligenciájuk. … Ha lehet még egyáltalán reménykedni valamiben, csak a prolikban lehet! … Ahol egyenlőség van, ott józan ész is van. Előbb-utóbb be fog következni: az erő öntudattá alakul át. A prolik halhatatlanok. … A végén csak fel fognak ébredni. S mielőtt ez megtörténne – lehet, hogy csak egy évezred múlva – addig is életben maradnak, mindennek ellenére, akár a madarak, testről testre adva át egymásnak az életerőt…”

A prolik valóban halhatatlanok (naponta termeli őket újra a mindent átható profitharc), viszont Orwell óta hatalmasat fejlődött a kommunikáció, 1989-ben a kapitalizmussal szembeni alternatívával kísérletező kelet-európai rendszerek bukásával együtt beköszöntött az internet világa. Ennek jóvoltából az „öntudatra ébredés” jelei is látszanak, például a szociális civil mozgalmak globális szerveződése, a Szociális (Társadalmi) Világfórum (WSF) formájában. Ezek a kusza, mindig új és új akciókban egyesülő mozgalmak mintha csak Orwellnek üzennének: jelszavuk a ”Lehet más a világ”, döntéshozatalai mechanizmusuk a teljes egyenlőség (konszenzus), „intelligenciától” nem korlátozott szabad értelmük egyszerű képletei között szerepel „az embereket a profit elé” („Peoples not profit”, „Peoples first”), a „foglaljuk el” („Occupy!”), vagy a „mi vagyunk sokan” („We are the many”, „We are the 99%”).
 
Bár következetlenségeik, szervezetlenségük és parciálisságuk miatt jogos bírálatok is érhetik ezeket a szerveződéseket, sokan csak annyi energiát fordítanak rájuk, hogy résztvevőikkel együtt megbélyegezzék (ld. pl. a belga miniszterelnök, Guy Verhofstadt kijelentéseit) vagy lenézzék, kigúnyolják, őket (ld. pl. az „Anti-Davos” című blogbejegyzés alatti egyes hozzászólásokat.) Ők bizonyára nem olvasták az „1984”-et, szomorú bizonyítékaként annak, hogy Orwellnek a népoktatás hanyatlásáról szóló jóslata ma is fájóan igaz. De a vádaskodás vagy gúnyolódás papírnyilai lepattannak a megállíthatatlanul repülő társadalmi idő vasszárnyáról. A pillanatfelvételek a megértés számára csalfa szirének. A hamari ítéletek pedig csak a tudatlanságot tükrözik.
 
Kurt Vonnegut Az ötös számú vágóhíd c. regényének főszereplője találkozik a Tralfamador bolygó lakóival, akik egészen másképp látják az időt, mint az emberek. Vegyünk például egy tájat hegylánccal, sivataggal, szakadékkal. A tralfamadoriak körbenéznek, és látnak mindent, a hegycsúcsokat, az eget, a sivatagot, a madarakat, a lábuknál a kavicsot, hátuk mögött a szakadékot. Az emberek ellenben úgy látják mindezt, mintha fejükön egy acélgömb lenne, azon csak egy kicsi nyílás, amelyhez egy kétméteres csövet forrasztottak és az egészet egy sínen gördülő kocsira rögzítették volna. A kocsi halad, de az ember mindig csak egyetlen pöttyöt lát a világból, és nem marad más választása, minthogy bármit lát is, azt mondja: „Ez az élet.”
 
A WSF mozgalma a „halhatatlan prolik” megnyilatkozása. Ha nincs a fejünkön a Vonnegut által leírt acélgömb, és akarjuk, akkor láthatjuk, honnan jön, merre tart és milyen tájba illeszkedik a WSF vonulata. Gyökerei a pénzügyi spekulációknak is tág teret engedő neoliberális globalizációban (1997/98-as délkelet-ázsiai pénzügyi válság), illetve a vele szembeni tiltakozásokban (brazil földfoglalók mozgalma, Seattle 1999 stb.) lelhetők fel, figyelme a szegénység, kirekesztés és a környezet problémái irányába mutat. A 2012 januárjában a brazíliai Porto Alegrében megrendezett 12. WSF témája a környezetvédelem, a 2012 nyári Rio+20 találkozóra való készülés volt, mottója pedig: „Kapitalista válság, társadalmi és környezeti igazságosság”. A rendőrség adatai szerint 15 ezren vettek részt, ami kevesebb, mint a korábbi években, a rendezők azonban 40 ezerre becsülik a létszámot, merthogy oda a belépés bárkinek szabad. De ez a „dzsembori” nemcsak ebben különbözik a davositól. Hanem például abban is, hogy ide eljött, sőt nyitó beszédet mondott a világgazdaság új erőcsoportjaként számon tartott BRICS országok egyik oszlopos tagjának, Brazíliának a miniszterelnöknője, a szó szerint szegény proliból lett Lula da Silva neveltje és utóda, Dilma Rouseff, míg Davosban Brazília csak minisztereivel képviseltette magát.
 
Rouseff, aki Latin-Amerika „zászlós hajójának” kormányrúdjánál áll, a televízióban is közvetített megnyitójában támadta és kudarcnak nevezte az Európa által megvalósított megszorító politikát, és felhívta a figyelmet arra, hogy Brazília az elmúlt évtizedben 25 millió embert emelt ki a szegénységből. Méltatta a társadalmilag tudatos gazdasági fejlődést, ami a társadalmi részvétel erősítésében (a közvetlen demokráciában), a kulturális sokszínűségben áll. Érdemes itt emlékeztetni egy másik miniszterelnöknő, a német Angela Merkel kijelentésére, miszerint a multikulturalizmus német kísérlete megbukott. Rouseff olyan fejlődési modell megalkotására hívott fel, amelyben a növekedés és foglalkoztatás mellett a társadalmi részvétel és a jogok kiterjesztése áll. Ezzel szemben Európában nem lehetett szó a válságcsomagot érintő görög népszavazásról, sőt Brüsszel alá akarják rendelni a görög költségvetést.
 
A WSF-nek otthont adó Brazília sokat tesz a szociális jogok gyakorlatba ültetéséért. Rouseff kormánya 2011-ben több program összevonásával és friss állami pénzekkel útjára indította a „Nyomormentes Brazília” (Brasil Sem Miséria) tervet, amely a szegénység teljes felszámolását célozza 4 év alatt. A korábbi programokhoz (pl. Bolsa Familia) hasonlóan a családok készpénztámogatást kapnak az oktatásban, egészségügyi vizsgálatokon, oltásokon való részvételért cserébe. Eddig ezek a programok 12,7 millió családot (50 millió főt) értek el. A „Nyomormentes Brazília” további 16 millió mélyszegénységben (kevesebb mint napi 1,5 dollárból) élő ember sorsán fog javítani. Havi 22-200 dollárt kaphatnak a családok, és a program keretében sor kerül infrastrukturális beruházásokra is (víz, villany, csatorna). Mindezeken túl például helyi fizetőeszközt bevezető közösségi bankokat is nyitnak (pl. a Rio de Janeiro-i nyomortelepek számára). Brazília ráadásul aktívan részt vesz az új típusú („post-liberális”) regionális együttműködési törekvésekben Latin-Amerikában. 2008 decemberében Brazíliában rendezték meg az első, Latin-Amerika és Karibi térség az Integrációért és Fejlődésért Csúcsértekezletet, amelyre sem az USA-t sem Kanadát nem hívták meg, és ahol egyebek között követelték az USA Kubával szembeni embargójának feloldását. Brazília számos bilaterális egyezményt kötött a Chávez vezette Venezuelával, és erősödő kapcsolatokat ápol nemcsak a többi BRICS-országgal, de például Iránnal is.
 
A „proliknak” tehát erős pártfogójuk akadt. A történelmi idő halad, nem árt levenni az acélgömböt...
 
Artner Annamária
 
 

Szólj hozzá!

Címkék: munkanélküliség brazília hun world social forum artner annamária szociális világfórum

A bejegyzés trackback címe:

https://vilaggazdasagi.blog.hu/api/trackback/id/tr114055547

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.