A Világgazdasági Intézet blogja

Világgazdasági Intézet, MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont / Institute of World Economics, Centre for Economic and Regional Studies HAS





Friss topikok

Címkék

adóharmonizáció (1) adósságfinanszírozás (4) adósságválság (2) Afrika (1) agrárkereskedelem (2) agrártermelés (1) agriculture (1) ajánló (4) alterglobalizáció (1) Amerikai Egyesült Államok (9) arab országok (1) árfolyamrendszer (1) artner annamária (23) asean (1) Asger Olesen (1) asia (1) austerity package (1) Ausztria (2) autóipar (3) automotive industry (1) bailout (1) bankia (1) bankszabályozás (2) Basel III (1) bázel (1) belső (1) belső fogyasztás (1) beruházás (1) biedermann zsuzsánna (5) bitcoin (1) Brazil (1) brazília (3) Brazília (4) brexit (1) buborék (1) business capture (1) central and eastern europe (3) chiang mai (1) China (2) cikkajánló (1) Ciprus (1) climate change (5) cmi (1) CRD IV (1) crisis (3) david ellison (4) David Ellison (1) davos (2) Deák András (5) demokrácia (1) dezséri kálmán (2) Dodd-Frank Act (1) durban (1) eastern partnership (1) Egyesült (1) Egyesült Királyság (4) elnökválasztás (4) éltető andrea (23) EMIR (1) energetika (1) eng (25) értéklánc (1) északi országok (1) EU (21) EU-büdzsé (2) euró (7) euró-csatlakozás (1) Európa (1) európai (3) Európai Bizottság (3) eurozóna (7) eurózóna (12) EU Climate Policy Framework (1) exportdiverzifikáció (1) exportorientáció (1) exportorientált növekedés (1) farkas péter (7) FDI (1) Fehér könyv Európa jövőjéről (1) feldolgozóipar (1) felháborodottak (1) felzárkózás (2) fenntarthatóság (1) financial market regulation (1) financial reform (1) fogyasztás (1) földgáz (2) franciaország (6) függetlenség (2) g20 (1) g8 (1) gazdasági növekedés (1) GGTTI (1) globális értékláncok (2) globalizáció (1) görögország (18) görög államadósság (2) greece (1) grexit (1) Grúzia (1) Hans Petersson (1) hans petersson (1) háttéranyag (1) Hegedüs Zsuzsanna (10) Horvátország (1) humán tőke (1) hun (163) Hungary (3) ifjúsági munkanélküliség (1) ingatlanbuborék (1) innováció (1) International Visegrad Fund (2) investment screening (1) iparfejlesztés (1) Irán (1) írország (1) italy (1) John Szabó (1) jubileumi konferencia (1) K+F (1) kapitalista piacgazdaság (1) kapitalizmus (1) kap reform (1) Katalónia (7) keleti partnerség (1) kelet ázsiai regionalizmus (1) Kerényi Ádám (4) kína (10) Királyság (2) kiss judit (8) klímacsúcs (1) költségvetés (2) konferencia-beszámoló (2) kornai jános (1) Kőrösi István (7) közép kelet európa (8) közös agrárpolitika (1) központosítás (1) kutatási beszámoló (1) labour (1) labour reform (1) lemaradás (1) leminősítés (1) ludvig zsuzsa (4) LULUCF (2) magyarország (5) marco siddi (1) market (1) Martin Schulz (1) Mattias Lundblad (1) menekültek (1) mezőgazdaság (2) MiFID (1) migráció (1) minimálbér (1) modellváltás (1) Moldova (1) monitoring-jelentés (1) műhelybeszélgetés (1) működőtőke (1) multipolaritás (1) munkaerőpiac (3) munkanélküliség (3) N. Rózsa Erzsébet (1) Naszádos Zsófia (5) Németország (3) nemzetközi pénzügyi rendszer (3) nemzetközi termelési rendszerek (1) népszavazás (2) novák tamás (5) növekedés (2) nyersanyag-gazdaság (1) OFDI (1) ökoszociális piacgazdaság (1) oktatás (1) olajár (1) olaszország (1) One Belt One Road (1) OPEC (1) open letter (1) oroszország (10) Orosz Ágnes (5) pénzügyi tervezet (1) Peragovics Tamás (1) Peter Golias (1) population (1) porfolioblogger (2) portfolioblogger (129) portugal (1) portugália (1) Post-Kyoto Framework (1) processes (1) public finance consolidation (1) putyin (1) rácz margit (19) recession (1) recesszió (1) Ricz Judit (3) románia (1) Románia (1) russia (1) simai mihály (4) Skócia (1) social (1) Solti Ágnes (2) somai miklós (12) spain (3) spanyolország (18) state capture (1) Szalavetz Andrea (2) szankciók (1) Szanyi Miklós (1) szegénység (1) szigetvári tamás (7) Szijártó Norbert (2) szociális világfórum (1) sztrájk (1) szunomár ágnes (9) szüriza (3) szuverén vagyonalapok (1) társulási szerződés (1) terepkutatás (1) termelési (1) területi mintázat (1) think tank kerekasztal (1) tobin adó (1) törökország (5) trade (1) ttip (1) túlzott deficit eljárás (1) Túry Gábor (4) új tagországok (1) Ukraine (2) ukrajna (5) unió (2) United States of America (1) választások (19) vállalati döntéshozatal (1) vállalati jövedelemadó (1) vállalati útonállás (1) válság (44) Vida Krisztina (4) világgazdasági fórum (1) világgazdasági kihívások (4) világgazdasági növekedés (3) világkereskedelem (4) visegrádi országok (2) Visegrad countries (2) völgyi katalin (2) Volkswagen (1) weiner csaba (2) welfare models (1) welfare state (1) Wisniewski Anna (1) world social forum (2) world trade (1) wto (1) Címkefelhő

DAVOS 2012: Várakozások, kilátások és következtetések

2012.02.02. 14:08 Világgazdasági Intézet

 
A davosi világkonferencia a kutatók és elemzők számára egyrészt azért fontos esemény, mert olyan személyiségek jönnek össze és mondják el véleményüket, akiknek meghatározó szerepük van a következő évek világgazdasági és politikai folyamatait befolyásoló döntésekben. Másrészt a rendezvény lényeges következtetésekre ad alkalmat a főbb problémák jellegéről és a változások várható irányáról. Ezért is foglalkozik rendszeresen a Világgazdasági Intézet a Fórummal.
 
A Világgazdasági Fórum keretében hagyományosan három lényeges témakör kerül napirendre. Az első a globális társadalomfilozófia sajátos megnyilvánulása, amely értékviszonyokhoz, az adott időszakban uralkodó világpolitikai, világgazdasági és társadalmi légkörből levonható hosszú távú következtetésekhez kötődik. A másik azoknak a kutatásra és előzetes vitákra épülő jelentéseknek legfontosabb következtetései, amelyeket írásban is előterjesztenek. A harmadik a világgazdaság és a nemzetközi politika rövid távú kérdéseivel, a fontos államok vezetőit, a médiát és a világközvéleményt foglalkoztató témákkal függ össze. Lényeges a világkonferencia légköre is. A davosi Világgazdasági Fórumot az elmúlt év elején még az általános optimizmus jellemezte, de 2012-ben már  a „glooomy”, pesszimista légkör uralta. A kivételt néhány óriásvállalat vezetője képviselte. Ezek olyan társaságok, amelyek viszonylag sikeresen konszolidálták helyzetüket a „Nagy Válság” után, átszervezték irányítási hálózatukat, leépítették a feleslegesnek tartott munkaerőt, átirányították külföldi befektetéseiket a világ gyorsan fejlődő térségeibe, és esetleg tevékenységük profiljai is módosultak.
 
Ebben az esztendőben a „Great Transformation”, vagyis a „nagy átalakulás” volt a Világgazdasági Fórum címszava. Úgy tűnik, hogy a szervezőket befolyásolhatta Polányi Károly, a híres magyar származású közgazdász munkája, sőt, bizonyos fokig gondolatrendszere is. Polányi Károly 1944-ben megjelent azonos című könyvében az orthodox liberális elméletekkel szemben azt hangsúlyozta, hogy a piaci társadalom nem fenntartható, mert súlyos károkat okoz az emberiségnek és a természetnek. Nem tagadva, hogy a kapitalizmus példátlan anyagi gazdagságot fejlesztett ki, azt vallotta, hogy erős modern államra van szükség, amely képes káros következményeket enyhítő változásokat végrehajtani a verseny-kapitalizmus rendszerében. Klaus Schwab professzor bevezető gondolataira valószínűleg nagymértékben hatott Polányi. Schwab professzor Davosban kifejtette, hogy a XX. századi kapitalizmus modellje nem alkalmas a XXI. század problémáinak, kihívásainak kezelésére. Négy új modell kialakítását tartotta szükségesnek.
 
Az első olyan globális döntési modell a világ kormányzásában, amely nemcsak a geopolitikai és geo-ökonómiai hatalmi struktúrában végbement változásokkal számol, hanem integrálja minden szinten a nem állami szereplőket is. A második olyan modell kifejlesztése, amelyik tekintetbe veszi, hogy multikulturális, etnikai és vallási szempontból is sokrétű világban kell együtt élnünk. Az uralkodó értékviszonyokat a sokarcú világhoz kell igazítani, ami hatalmas kihívás az államok és az egyének számára. A harmadik modell a globalizáció és a technikai fejlődés új hulláma következményeinek hozzáigazítását követeli a világ szociális problémáihoz. A globális egyenlőtlenségek és a munkanélküliség növekedése nem tartható tovább, mert világszerte tapasztalt társadalmi tiltakozást vált ki. Ezért át kell gondolni a hagyományos hozzáállást a gazdasági növekedés és a verseny valamint a piaci behatolás céljaihoz. Felül kell vizsgálni mindezek környezeti árát, a nyereségek megoszlását, következményeit kulturális örökségünk, a családok és az egyének szemszögéből. Nem lehet olyan gazdaságot fenntartani, amely csupán a részvényesek érdekeire épít. A negyedik modellbeli változást a munkahelyteremtés fontossága igényli. A gazdasági növekedés lassú, a termelékenység gyorsan nő, és rendkívül gyorsan emelkedik a munkanélküliek száma is. Az is világos, hogy sok százmillió ember lép a következő évtizedben a munkaerőpiacra. Különösen létfontosságú a fiatalokat sújtó katasztrofális munkanélküliség. Változásokra van szükség az oktatási rendszerben, a vállalkozói kockázatvállalásban, és meg kell teremteni a nemek közötti tényleges egyenlőséget Véleménye szerint minden, a versenyképességet célzó nemzeti és üzleti modellben a jövőben nem a tőke, hanem a képesség lesz meghatározó. A transzformációt úgy definiálta, mint átmenetet a kapitalizmusról a talentizmusra, vagyis a képességekre épülő társadalomra. 
 
A világgazdaság jövőjével és a XXI. század második évtizedével kapcsolatban a világfórum dokumentumai 37 kockázati tényezőt emeltek ki, amelyek jelentősek a globális rendszer működésének alakításában. Ezek közül három tényező kezelését a következő években meghatározó fontosságúnak ítélték. 
 
Az első a világgazdaság makroszintű egyensúlyi zavarai, amelyek a valuták ingadozásaiban, a pénzügyi válságokban, az értékpapírok és az ingatlanok piacain bekövetkezett hatalmas árzuhanásban fejeződnek ki, valamint abban a feszültségben, amely az úgynevezett felemelkedő gazdaságok növekvő gazdasága és a fejlett államok növekvő eladósodása között fennáll. Az IMF főigazgatója, Lagarde asszony ezzel összefüggésben kifejtette, hogy idén és a következő esztendőben a világgazdaság adós államainak finanszírozásához 1000 milliárd dollárra lenne szükség, de ennek csupán a fele áll rendelkezésre. Csak az IMF eszközeinek jelentős növelésével és úgynevezett tűzfalak kiépítésével lehet a problémákat kezelni. A második kockázati tényező a világgazdaságban az úgynevezett törékeny államok szaporodása, valamint a világgazdaság illegális része. Ebbe olyan tényezők tartoznak, mint a lakosság igen gyenge adózási erkölcse, illetve az államszervezet képtelensége kiadásainak finanszírozására, a korrupció, a szervezett bűnözés és az illegális kereskedelem. Ez utóbbit 2009-ben 1300 milliárd dollárra becsülték, az összeg azóta tovább nőtt. Ezek a problémák hatalmas költségeket hárítanak a világra, aláássák a fejlődés lehetőségeit és sok államot zárnak a szegénység csapdájába. A “víz-élelem-energia”-blokk helyzete a harmadik lényeges kockázati probléma. A népesség növekedése és a jövedelmek emelkedése fenntarthatatlan nyomással nehezedik a természeti erőforrásokra. A víz, az élelem és az energia iránti szükséglet a következő két évtizedben globális méretekben 30-50 százalékkal nő. Nincsenek kellő ösztönzők rövid távon a termelés és a fogyasztás racionálisabbá válásához, s hosszabb távon sem látszanak megfelelő eszközök a problémák megoldására. A növekvő hiány ugyanakkor súlyos válságokkal, társadalmi zavarokkal, háborúkkal fenyeget.
 
Davosban természetesen foglalkoztak a világ főbb térségeivel is. A legsúlyosabb problémákat, és a pesszimizmus fő forrását az európai helyzetben látták. Soros György különösen borúlátó felszólalásában az EU esetleges felbomlásának rendkívül súlyos világgazdasági és politikai következményeire hívta fel a figyelmet. Veszélyesnek tartotta Németország kemény fellépését. Magyarországot annak példájaként említette, hogy Európában még mi minden megtörténhet, körvonalazódik egyfajta fejlődés egy antidemokratikus, autokrata rendszer felé a sajtó, az igazságszolgáltatás és a központi bank függetlenségének felszámolásával.
 
Európa problémáinak megoldásával kapcsolatban a panelek és a felszólalók parancsoló fontosságúnak tartották a gazdasági növekedés olyan gyorsítását, amely a foglalkoztatottságot is növeli, továbbá hatékony pénzügyi “tűzfal” kiépítését. Ez utóbbi nem egyszerűen védőhálót jelent, hanem fékezi a pénzügyi zavarok terjedését, és elősegíti az integráció mélyítését. Kiemelték az Egyesült Államokkal közvetlen felelősségét, amely továbbra is a világ legjelentősebb gazdasága és a nemzetközi pénzügyi folyamatok központja. Megállapították, hogy megindult ugyan a fellendülés, de ez messze nem elegendő a foglalkoztatottság gyorsabb növeléséhez. Az USA kormányának döntő feladataként emelték ki az államadósság csökkentését. Ugyancsak lényegesnek tartották olyan politika kialakítását, amely segíti a hatalmas méretekben eladósodott lakosságra nehezedő nyomás mérséklését. Kiemelten foglalkoztak Kína szerepével, jövőjével és a kínai fejlődés belső és globális kockázati problémáival is. Lagarde asszony kifejtette, hogy Kína akkor segítheti leghatékonyabban saját magát és a globális gazdaságot, ha növekedési pályáján változtatva, tovább növeli a belső beruházások és a fogyasztás szerepét, és ehhez megfelelőbb belső ösztönzőket is teremt. 
 
A davosi fórum fontos részét alkották a magas szintű bizalmas tanácskozások is. Ezek között talán a legfontosabb volt az a szervező csoport tanácskozása, amely keretében az európai államok és az USA vezető politikusai, az Európai Központi Bank és az IMF vezetője megegyeztek a pénzügyi tűzfal létrehozásában. Elvi megállapodás született arról, hogy az IMF áprilisi üléséig összehoznak egy 1500 milliárd eurós globális alapot. Ennek feltétele volt a megállapodás az 500 milliárdos európai tűzfalról.
 
A fórum végeztével a különböző sajtókonferenciák és nyilatkozatok alapján a mérleg igen vegyes. Az angol pénzügyminiszter szerint a hangulat bizakodóbb lett, mint a megnyitáskor. Ez nem jelenti azt, hogy az adósság, a munkanélküliség, a lassú növekedés vagy recesszió problémájának nyomása elhárult volna, vagy eltűnt volna a félelem a szociális következményektől. A kanadai központi bank vezetője szerint a lényeg az volt, hogy elhárult a veszélye a Lehman bankház csődjéhez hasonló eseménynek Európában, illetve az, hogy az euró a jelenlegi formájában folytatja pályafutását. Az amerikai City-csoport alelnöke ennél valamivel pesszimistább volt, amikor kijelentette: ”a piacok bizalma legalább hat hónapra helyreállt Davos alapján, de nem bízunk a következő 5-10 év kilátásaiban.” Hasonló módon szólt Roubini ismert amerikai közgazdász. Záróakkordként kijelentette, hogy legalább 50% a valószínűsége annak, hogy az eurózóna három-öt éven belül felbomlik. 
 
Milyen következtetéseket vonhatunk le mindezek alapján a helyzetről és a kilátásokról? Davos vitái, a közzétett igen érdekes jelentések és az interneten folytatott beszélgetésekből nyert kölcsönös információk alapján az alábbiakat fogalmazhatóak meg:
 
Annak ellenére, hogy pl. az USA-ban lassú és bizonytalan fellendülés kezdődött, s hogy Ázsia és Latin-Amerika fejlődése továbbra is kedvező, a  világgazdaság még messze van attól, hogy túljutott volna a 2007-ben kezdődött nemzetközi pénzügyi és világgazdasági válság következményein. Ezt bizonyítja a lassú fejlődés, a magas munkanélküliség és a pénzügyi viszonyok kaotikus helyzete.
 
Többé-kevésbé általánosan elismert, hogy a válság nem egyszerűen a gazdaság, hanem a társadalmak és a kapitalizmus globális rendszerének válsága is. Ez természetesen nem jelenti a rendszer összeomlását. A tudomány számára is lényeges feladatként fogalmazódnak meg olyan kérdések, hogy kialakítható-e a kapitalizmus valamilyen új, XXI. századi modellje, amelyben az állam szerepe lényegesen jelentősebb lesz, vagy pedig különböző versengő, liberális, etatista, szociális orientációjú, demokratikus vagy diktatórikus  nemzeti vagy regionális kapitalizmusokból áll össze a XXI. századi globális rendszer. A társadalmi egyenlőtlenségek növekedése, a munkanélküliség és különösen a fiatalok nagy tömegeinek katasztrofális kilátásai a munkalehetőségeket illetően, a nyomor hatalmas méretei, többé-kevésbé általános globális problémák, amelyek súlyos veszélyek forrásai a világpolitikában is. Nemcsak egyes térségeket destabilizálnak, hanem aláássák a világ egyébként sem túlságosan stabil politikai biztonságát, amely a hidegháborút követően kibontakozni látszott.
 
Az ENSZ és a Világbank, valamint fontos amerikai kutatóintézetek vezető munkatársaival megegyező véleményem az, hogy a világ ismét olyan szakaszban van, amelyben létfontosságú feladat a globális együttműködés tartalmi és intézményi reformja. Davos is bizonyította: nem látszik közmegegyezés kialakulni abban, hogy ezt kik kezdeményezzék, milyen legyen a változások iránya, s abban sincs egyetértés, hogy kik viseljék ennek terheit. 
 
Simai Mihály
 

 

Szólj hozzá!

Címkék: hun davos világgazdasági fórum simai mihály

A bejegyzés trackback címe:

https://vilaggazdasagi.blog.hu/api/trackback/id/tr564050917

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.