A Világgazdasági Intézet blogja

Világgazdasági Intézet, MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont / Institute of World Economics, Centre for Economic and Regional Studies HAS





Friss topikok

Címkék

adóharmonizáció (1) adósságfinanszírozás (4) adósságválság (2) Afrika (1) agrárkereskedelem (2) agrártermelés (1) agriculture (1) ajánló (4) alterglobalizáció (1) Amerikai Egyesült Államok (7) arab országok (1) árfolyamrendszer (1) artner annamária (23) asean (1) Asger Olesen (1) asia (1) austerity package (1) autóipar (3) automotive industry (1) bailout (1) bankia (1) bankszabályozás (2) Basel III (1) bázel (1) belső (1) belső fogyasztás (1) beruházás (1) biedermann zsuzsánna (5) Brazil (1) brazília (2) Brazília (3) brexit (1) buborék (1) business capture (1) central and eastern europe (1) chiang mai (1) cikkajánló (1) Ciprus (1) climate change (5) cmi (1) CRD IV (1) crisis (3) David Ellison (1) david ellison (4) davos (2) Deák András (3) dezséri kálmán (2) Dodd-Frank Act (1) durban (1) eastern partnership (1) Egyesült (1) Egyesült Királyság (4) elnökválasztás (3) éltető andrea (19) EMIR (1) eng (22) értéklánc (1) északi országok (1) EU (18) EU-büdzsé (2) euró (7) euró-csatlakozás (1) Európa (1) európai (3) Európai Bizottság (2) eurózóna (12) eurozóna (7) EU Climate Policy Framework (1) exportorientáció (1) exportorientált növekedés (1) farkas péter (7) FDI (1) Fehér könyv Európa jövőjéről (1) feldolgozóipar (1) felháborodottak (1) felzárkózás (2) fenntarthatóság (1) financial market regulation (1) financial reform (1) fogyasztás (1) földgáz (1) franciaország (6) függetlenség (1) g20 (1) g8 (1) gazdasági növekedés (1) GGTTI (1) globális értékláncok (2) globalizáció (1) görögország (18) görög államadósság (2) greece (1) grexit (1) Grúzia (1) hans petersson (1) Hans Petersson (1) háttéranyag (1) Hegedüs Zsuzsanna (10) Horvátország (1) humán tőke (1) hun (151) Hungary (1) ifjúsági munkanélküliség (1) ingatlanbuborék (1) innováció (1) iparfejlesztés (1) Irán (1) írország (1) italy (1) jubileumi konferencia (1) K+F (1) kapitalista piacgazdaság (1) kapitalizmus (1) kap reform (1) Katalónia (5) keleti partnerség (1) kelet ázsiai regionalizmus (1) Kerényi Ádám (3) kína (10) Királyság (2) kiss judit (8) klímacsúcs (1) költségvetés (1) konferencia-beszámoló (2) kornai jános (1) Kőrösi István (5) közép kelet európa (7) közös agrárpolitika (1) központosítás (1) kutatási beszámoló (1) labour (1) labour reform (1) lemaradás (1) leminősítés (1) ludvig zsuzsa (4) LULUCF (2) magyarország (5) marco siddi (1) market (1) Martin Schulz (1) Mattias Lundblad (1) menekültek (1) mezőgazdaság (2) MiFID (1) migráció (1) minimálbér (1) modellváltás (1) Moldova (1) monitoring-jelentés (1) műhelybeszélgetés (1) működőtőke (1) multipolaritás (1) munkaerőpiac (3) munkanélküliség (3) N. Rózsa Erzsébet (1) Naszádos Zsófia (4) Németország (2) nemzetközi pénzügyi rendszer (3) nemzetközi termelési rendszerek (1) népszavazás (2) novák tamás (5) növekedés (2) nyersanyag-gazdaság (1) OFDI (1) ökoszociális piacgazdaság (1) oktatás (1) olajár (1) olaszország (1) OPEC (1) open letter (1) oroszország (8) Orosz Ágnes (5) pénzügyi tervezet (1) Peter Golias (1) population (1) porfolioblogger (2) portfolioblogger (116) portugal (1) portugália (1) Post-Kyoto Framework (1) processes (1) public finance consolidation (1) putyin (1) rácz margit (19) recession (1) recesszió (1) Ricz Judit (1) románia (1) Románia (1) russia (1) simai mihály (4) Skócia (1) social (1) Solti Ágnes (2) somai miklós (11) spain (3) spanyolország (14) state capture (1) Szalavetz Andrea (2) szankciók (1) Szanyi Miklós (1) szegénység (1) szigetvári tamás (6) Szijártó Norbert (2) szociális világfórum (1) szunomár ágnes (8) szüriza (3) szuverén vagyonalapok (1) társulási szerződés (1) terepkutatás (1) termelési (1) területi mintázat (1) think tank kerekasztal (1) tobin adó (1) törökország (4) trade (1) ttip (1) túlzott deficit eljárás (1) Túry Gábor (4) új tagországok (1) Ukraine (2) ukrajna (4) unió (2) választások (12) vállalati döntéshozatal (1) vállalati jövedelemadó (1) vállalati útonállás (1) válság (42) Vida Krisztina (4) világgazdasági fórum (1) világgazdasági kihívások (4) világgazdasági növekedés (3) világkereskedelem (4) visegrádi országok (2) Visegrad countries (1) völgyi katalin (2) Volkswagen (1) weiner csaba (2) welfare models (1) welfare state (1) Wisniewski Anna (1) world social forum (2) world trade (1) wto (1) Címkefelhő

A történelem visszatér: szempontok a német választások értékeléséhez

2017.09.27. 09:24 Világgazdasági Intézet

A vasárnapi német parlamenti választások eredménye alighanem alaposan felkavarja az állóvizet abban az országban, amely az elmúlt években arról vált híressé, hogy politikai elitjét, és különösen nagy néppártjait kivételesen konszenzusos viszony és már-már ideológiákon túli, pragmatikus, centrista megközelítés jellemzi. Az újonnan felálló Bundestagban hét párt osztozhat a helyeken, és az először képviselethez jutó, és rögtön a „harmadik erővé” váló, szélsőjobboldali AfD (Alternatíva Németországért) mellett az újra sikeresen bejutó FDP-vel kettővel több frakciója lehet a parlamentnek, mint az előző ciklusban. Miután az SPD vezetője, Martin Schulz bejelentette, hogy pártja nem kíván egy következő nagykoalícióban részt venni, jelenleg annak van a legnagyobb valószínűsége, hogy a CDU az FDP-vel, illetve a Zöldekkel próbál koalícióra lépni. Heves vitákra, több konfrontációra és elhúzódó kormányalakításra lehet tehát számítani az elkövetkező időben.

A választás eredménye mind a keresztény néppártok (CDU-CSU), mind a Szociáldemokrata Párt számára súlyos tanulságokkal szolgál. Különösen az AfD szereplése rámutatott, hogy az európai hegemónként viselkedő, mind az euróválság alatt, mind a migrációs válság kezdetén erőt és magabiztosságot sugárzó Németország valójában számos lappangó társadalmi feszültséggel küzd. A pártok támogatottságának területi eloszlását tanulmányozva szembeötlő, hogy a szélsőjobboldali párt milyen kiugró népszerűségnek örvend az egykori NDK tartományaiban: nem túlzás azt állítani, hogy Európa belső határa a „mag” és a „periféria” között valójában Németországon keresztül húzódik. Az eredmények bizonyítják, hogy az ország keleti felének lakossága radikálisan más gondol a „Willkommenskultur” fogalmáról, mint a vezető politikai elit, és erősen fogékony olyan szólamokra, amelyek azt hirdetik, hogy Németországnak Európától elfordulva inkább saját problémáira kellene összpontosítani. Ennek a gondolatnak a meggyökeresedése hosszú távon alapvetően kezdheti ki azt a konszenzust, amin a Szövetségi Köztársaság létezése lényegében a második világháború lezárása óta megkérdőjelezhetetlenül alapszik: hogy Németország mindenekelőtt „európai” ország, fejlődése, mozgásterének bővítése pedig csak az integráció egyidejű előmozdításával biztosítható.

Kérdéses, hogy az Európai Unió jövőjére milyen hatást gyakorol, ha a jelenlegi várakozásoknak megfelelően úgynevezett Jamaica-koalíció alakul. (A pártok színei együtt a jamaicai zászlóra emlékeztetnek.) Az érintett pártok ugyanis –noha erősen Európa-pártiak, és támogatói az integráció elmélyítésének, több, az EU jövőjét alapvetően meghatározó kérdésben más-más álláspontot képviselnek, de legalábbis máshová helyezik a hangsúlyokat. A teljesség igénye nélkül említhetjük ezek között a migrációhoz való viszonyt, illetve az eurózóna és a gazdasági kormányzás kérdéseit. A Zöldek többször bírálták az elmúlt időszakban is Merkelt a migránsok befogadása kapcsán tapasztalt „mérséklődő” lelkesedése, és a CDU óvatosan végrehajtott politikai fordulata kapcsán, következetesen befogadáspárti álláspontot képviselve. Ugyanők radikálisan más álláspontot képviselnek a „pénzügyi renitens” tagállamok megregulázásával kapcsolatosan is: elvben nem zárkóznak el az eurókötvények bevezetésétől, a közös adósságfinanszírozástól sem. Mindezekkel mereven szembeállítható az FDP álláspontja, amely a gazdaságpolitikában a tradicionális ordoliberális elvek alapján ellenzi mind a közös EU-büdzsé és a közös adósságfinanszírozás bevezetését, a bevándorlás, a Németországban való letelepedési jogok kérdésében pedig mérsékelt, rendpárti álláspontot képvisel. Ezekben az ügyekben a koalíciós partnereknek először megállapodásra kell jutniuk, ez azonban jelentősen lassíthatja az európai színtéren is elkerülhetetlen egyezkedéseket, Merkel kancellári pozícióját, cselekvőképességét pedig az előző ciklusokhoz képest jelentősen beszűkítheti.

A választások kimenetele nem ad tehát okot maradéktalan optimizmusra az EU jövőjét illetően. Hiába látszik körvonalazódni egy határozott konszenzus az EU „mag-államai” mindenekelőtt Németország és Franciaország között az integráció elmélyítéséről, az eurózóna megerősítéséről és bővítéséről, Merkel várható belpolitikai küzdelmei, politikai meggyengülése, és mellette Macron küzdelmei a gazdasági és szociális reformok elindításáért Franciaországban mindkettejük energiáit elvonhatja az „európai projekt” fejlesztéséről.

Naszádos Zsófia

1 komment

Címkék: választások hun portfolioblogger Németország Naszádos Zsófia

A bejegyzés trackback címe:

http://vilaggazdasagi.blog.hu/api/trackback/id/tr612899956

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Helga Beauty Salon 2017.09.28. 09:12:19

Hiába állított a pénzhatalom két jelöltbábot, most bejutott egy nem kívánt formáció is! Veszélyes dolog a demokrácia, néha kibújik az igazság is! Persze még az orosz hekkerekre lehet így is hivatkozni!