A Világgazdasági Intézet blogja

Világgazdasági Intézet, MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont / Institute of World Economics, Centre for Economic and Regional Studies HAS





Friss topikok

Címkék

adóharmonizáció (1) adósságfinanszírozás (4) adósságválság (2) Afrika (1) agrárkereskedelem (2) agrártermelés (1) agriculture (1) ajánló (4) alterglobalizáció (1) Amerikai Egyesült Államok (5) arab országok (1) árfolyamrendszer (1) artner annamária (23) asean (1) Asger Olesen (1) asia (1) austerity package (1) autóipar (3) automotive industry (1) bailout (1) bankia (1) bankszabályozás (2) Basel III (1) bázel (1) belső (1) belső fogyasztás (1) beruházás (1) biedermann zsuzsánna (5) Brazil (1) brazília (2) Brazília (3) brexit (1) buborék (1) business capture (1) central and eastern europe (1) chiang mai (1) cikkajánló (1) Ciprus (1) climate change (5) cmi (1) CRD IV (1) crisis (3) David Ellison (1) david ellison (4) davos (2) Deák András (3) dezséri kálmán (2) Dodd-Frank Act (1) durban (1) eastern partnership (1) Egyesült (1) Egyesült Királyság (4) elnökválasztás (3) éltető andrea (17) EMIR (1) eng (22) értéklánc (1) északi országok (1) EU (16) EU-büdzsé (2) euró (7) euró-csatlakozás (1) Európa (1) európai (3) Európai Bizottság (2) eurózóna (12) eurozóna (7) EU Climate Policy Framework (1) exportorientáció (1) exportorientált növekedés (1) farkas péter (6) FDI (1) feldolgozóipar (1) felháborodottak (1) felzárkózás (2) fenntarthatóság (1) financial market regulation (1) financial reform (1) fogyasztás (1) földgáz (1) franciaország (6) függetlenség (1) g20 (1) g8 (1) gazdasági növekedés (1) GGTTI (1) globális értékláncok (2) globalizáció (1) görögország (18) görög államadósság (2) greece (1) grexit (1) Grúzia (1) hans petersson (1) Hans Petersson (1) háttéranyag (1) Hegedüs Zsuzsanna (10) hun (142) Hungary (1) ifjúsági munkanélküliség (1) ingatlanbuborék (1) innováció (1) iparfejlesztés (1) Irán (1) írország (1) italy (1) jubileumi konferencia (1) kapitalista piacgazdaság (1) kapitalizmus (1) kap reform (1) Katalónia (3) keleti partnerség (1) kelet ázsiai regionalizmus (1) Kerényi Ádám (1) kína (9) Királyság (2) kiss judit (8) klímacsúcs (1) költségvetés (1) konferencia-beszámoló (2) kornai jános (1) Kőrösi István (4) közép kelet európa (6) közös agrárpolitika (1) központosítás (1) kutatási beszámoló (1) labour (1) labour reform (1) lemaradás (1) leminősítés (1) ludvig zsuzsa (4) LULUCF (2) magyarország (5) marco siddi (1) market (1) Mattias Lundblad (1) menekültek (1) mezőgazdaság (2) MiFID (1) migráció (1) minimálbér (1) modellváltás (1) Moldova (1) monitoring-jelentés (1) műhelybeszélgetés (1) működőtőke (1) multipolaritás (1) munkaerőpiac (3) munkanélküliség (3) N. Rózsa Erzsébet (1) Naszádos Zsófia (2) nemzetközi pénzügyi rendszer (3) nemzetközi termelési rendszerek (1) népszavazás (2) novák tamás (5) növekedés (2) nyersanyag-gazdaság (1) OFDI (1) ökoszociális piacgazdaság (1) olajár (1) olaszország (1) OPEC (1) open letter (1) oroszország (7) Orosz Ágnes (5) pénzügyi tervezet (1) Peter Golias (1) population (1) porfolioblogger (2) portfolioblogger (109) portugal (1) portugália (1) Post-Kyoto Framework (1) processes (1) public finance consolidation (1) putyin (1) rácz margit (19) recession (1) recesszió (1) Ricz Judit (1) Románia (1) románia (1) russia (1) simai mihály (3) Skócia (1) social (1) Solti Ágnes (2) somai miklós (11) spain (3) spanyolország (12) state capture (1) Szalavetz Andrea (2) szankciók (1) Szanyi Miklós (1) szegénység (1) szigetvári tamás (6) Szijártó Norbert (2) szociális világfórum (1) szunomár ágnes (8) szüriza (3) szuverén vagyonalapok (1) társulási szerződés (1) terepkutatás (1) termelési (1) területi mintázat (1) think tank kerekasztal (1) tobin adó (1) törökország (4) trade (1) ttip (1) túlzott deficit eljárás (1) Túry Gábor (4) új tagországok (1) Ukraine (2) ukrajna (4) unió (2) választások (10) vállalati döntéshozatal (1) vállalati jövedelemadó (1) vállalati útonállás (1) válság (42) Vida Krisztina (4) világgazdasági fórum (1) világgazdasági kihívások (3) világgazdasági növekedés (2) világkereskedelem (3) visegrádi országok (2) Visegrad countries (1) völgyi katalin (2) Volkswagen (1) weiner csaba (2) welfare models (1) welfare state (1) Wisniewski Anna (1) world social forum (2) world trade (1) wto (1) Címkefelhő

Beszámoló - Műhelybeszélgetés az Európai Bizottság Magyarországról szóló 2016-os országjelentéséről

2016.03.09. 16:38 Világgazdasági Intézet

Március 3-án az Európai Bizottság frissen nyilvánosságra hozottországjelentéséről rendezett nyilvános műhelybeszélgetést az Európa Pont. Az esemény – a jelentés tartalmának ismertetésén túl – arra is lehetőséget adott, hogy a meghívott előadók átfogóan elemezzék a magyar gazdaság aktuális helyzetét, a kormány gazdaságpolitikáját, az ország előtt álló kihívásokat és növekedési kilátásokat. A rendezvényen munkatársaink is részt vettek.

Az országjelentés magyar gazdaságra vonatkozó főbb megállapításait Székely István Pál, az Európai Bizottság Gazdasági és Pénzügyi főigazgatóságának igazgatója ismertette és értékelte. Előadásában a jelentést reálisnak és tárgyilagosnak nevezte, amelyben a szakértők elismeréssel szóltak a költségvetési egyensúly helyreállításáról és az államadósság csökkentésére tett erőfeszítésekről, az ország előtt álló legfontosabb feladatként pedig a versenyképesség javítását, a növekedési potenciál helyreállítását határozták meg. Megállapította, hogy a beruházási ráta növekedése még várat magára Magyarországon, ahogy a hitelezés fellendülése is, noha utóbbi elengedhetetlen feltétele lenne a dinamikusabb növekedésnek. Ehhez kapcsolódva lényegesnek nevezte, hogy –például a szabályozási környezet tervezhetősége, a szerződések tiszteletben tartása, valamint a tulajdonjog biztonsága terén elérendő előrelépés révén– az ország kockázati besorolása a közeljövőbenjavuljon, hiszen ez fontos előfeltétele további befektetők idecsábításának.

A jelentés ismertetését és értékelését követően Chikán Attila, a Corvinus Egyetem oktatója, és Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Zrt. elnöke elemezték a magyar gazdaság helyzetét több aspektusból. Chikán kiemelte, hogy bár a külső és belső adósságállomány csökkentése valóban mérsékelte az ország kiszolgáltatottságát, az eszközök, amelyekkel a kormány ezt elérte, nem megfelelőek, a folyamat hosszú távú fenntarthatósága pedig több mint kétséges. Az aggregált mutatók, mint például a gyenge növekedési potenciál, az országkockázati felár(CDS) nagysága, illetve a WEF (World Economic Forum) versenyképességi rangsorában való lecsúszás (a 2001-es 28. helyről 2015/16-ra a 63. helyre) jelzik ezt. A magyar gazdaság egyik fő problémájaként a bizalomhiányt nevezte meg, amelyet a kiszámíthatatlan jogi környezettel és az intézményrendszer rossz működésével magyarázott(a WEF intézményi versenyképességet mérő rangsorában a 26-ról a 97. helyre csúsztunk le). A versenyképesség hosszútávú javításának eszközét a humántőkébe való sokkal intenzívebb befektetésben látja, és elkerülhetetlennek nevezte az egészségügyi és oktatási rendszer modernizálását. A közfoglalkoztatás rendszeréről elmondta, hogy a kutatások szerint az nemigen szolgálja a versenyszférába való átmenetet, inkább önmagát konzerválja, és belegyökerezteti az országot az elmaradásba.

Vértes András lényegében egyetértett az elhangzottakkal, kiegészítésként az EU-támogatások felhasználásának kérdéséről beszélt. Szerinte az ország az elmúlt 10-15 évet elvesztegette, nem hasznosította megfelelően a külső forrásokat. Különösen szembetűnő, hogy 2013-2015 között a magyar GDP 20 százalékának megfelelő EU-forrást használtunk fel – ráadásul javuló cserearányok (csökkenő olajárak) mellett –, mégis csupán 6-7 százalékos növekedést tudtunk elérni. Eközben a strukturális reformok elmaradnak. Az állam nem a hatékonyság növelésén fáradozik, hanem terjeszkedni akar (közszolgáltatások, energia, bankrendszer).Vértes veszélyes tendenciának nevezte a bankszektor és az állam összefonódását, miközben még mindig igen magas a nem teljesítő hitelek (NPL) aránya, a hitelállomány pedig nem nő. Emlékeztetett rá, hogy 2008 óta nettó külföldi működő tőke nem érkezett az országba. Nettó eláramlás figyelhető meg mind tőkében, mind pedig munkaerőben.Vértes szerint a 6 százalék alatti munkanélküliségi ráta – tekintettel a közmunkaprogram hatására – inkább látszat, mint valóság, hiszenma még mindig kevesebben dolgoznak a versenyszférában, mint a válság kitörése előtt. A fentiekből következően az enyhe javulást mutató makropályát fenntarthatatlannak tartja. Hazánk messzebb került Ausztriától, mint amennyire a rendszerváltáskor volt.

Ezt követően Hornung Ágnes, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára hozzászólásában fontosnak nevezte, hogy reális kép alakuljon ki a magyar gazdaságról, és ehhez fontos eszköznek nevezte az országjelentést. Megemlítette, amióta (3-4 év óta) ő az EU-valfoglalkozik, azóta ezek az országjelentések egyre jobbak és jobbak lettek. Az ország a növekedést tekintve a korábbinál stabilabb pályán mozog, a belső és a külső egyensúly, valamint a pénzügyi szektor helyzete javul, az adósság és a munkanélküliség csökken. Mindez úgy, hogy nem az import gyenge, hanem az export dinamikája erős. Úgy véli, most, hogy a kormány helyreállította a költségvetési egyensúlyt, nagyobb hangsúlyt fektethetnek majd a növekedés fokozására és a foglalkoztatottság bővítésére. A szakértőkkel részben vitatkozva felhívta a figyelmet, hogy a közmunkaprogramot a kormány hosszútávú projektnek tekinti, amelynek rövidtávon elsősorban a munkához való viszony javítása a célja; azokat a generációkat célozza, akiknek fogalmuk sincs arról, mi a munka.

Az utolsó hozzászóló Virág Barnabás, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója leszögezte: a folyamatok elemzésekor világosan kell látni, hogy a 2008-as válság egy adósság-típusú válság volt. Ezért amikor a növekedési pályát vizsgáljuk, nem érdemes hazánkat Lengyelországhoz, Csehországhoz vagy Szlovákiához hasonlítani, mert sem a külső, sem a belső adósság tekintetében nem voltunk velük egy szinten a válság kitörése előtt. A magyar lakossági fogyasztás még ma is 8-9 százalékkal marad el a 2008-as szinttől, és mivel a fogyasztás a GDP több mint 50 százaléka, nem meglepő, ha a magyar növekedés gyengébb, mint a környező országokban. Virág szerint inkább azt kell megnézni, hogy elértük-e a kitűzött célokat: sikerült-e stabilizálni a gazdaságot és fenntartható pályára álltunk-e. Az MNB ügyvezetője szerint mindkét kérdésre igen a válasz. Továbbá érdemesnemzetközi kontextusba helyezni a magyar adatokat. A tágabb környezetünkben (OECD)mindenhol alacsonyak a kamatok, még sem akar beindulnia növekedés. Ez mindenhol nagy gond. Ennek fényében kell tudni értékelni a pozitívumokat. Azt, hogy a folyó fizetési hiányunk tartós és jelentős többletbe fordult; hogy az igen nagy nettó nemzetközi befektetési pozíciónk (NIIP) 2009 óta folyamatosan javul és kezdi megközelíteni a visegrádi országok (V4) átlagát; hogy Magyarország uniós szinten az egyik legjobb teljesítményt nyújtotta az adósság és a munkanélküliség csökkentése, és a foglalkoztatottság növelése terén. A bankrendszerrel kapcsolatban Virág kiállt amellett, hogy az állami beavatkozás ideiglenes, a hazai bankok állampapír-kitettsége nemzetközi összehasonlításban nem kiugró, és a jegybanki tartalék a nemzetközi standardok felett van. Továbbá a bankrendszer makroprudenciális szabályozottsága sokat javult. Ily módon nem épülhet fel gyorsan a korábban problémát okozóhoz hasonló, nagy tömegű, rövid lejáratú külső adósság. Most inkább a belső eladósodás van napirenden, hosszú lejáratú belső forrásokra támaszkodunk. Ami a bankok állami felvásárlását illeti, látni kell, hogy önmagában ennek a hatását is figyelembe kell venni a nettó FDI-áramlás értékelésekor. Virág a problémákról és a gazdaságpolitika feladatairól sem hallgatott. A potenciális növekedés gyenge, és az is szinte kizárólag a foglalkoztatás növekedéséből származik, miközben a tőke (beruházás) és a termelékenység szerepe elhanyagolható. Az export versenyképessége érdekében növelni kell a hazai hozzáadott-érték arányát. Továbbá kívánatos lenne a vállalti hitelezés és a lakossági beruházások növelése. Ez utóbbi GDP-arányosan harmada az EU-átlagnak, amit a lakáshitelek elhúzódó hatása magyaráz.

Az előadásokat és kommenteket követő vitában Vértes részéről elhangzott, hogy még mindig több száz milliárd forintnyi krízisadó van a rendszerben, óriási a jövedelem-átcsoportosítás, vagyis a fenntarthatóság érdekében szükség lesz a költségvetés konszolidálására. Chikán szerint az a baj, hogy nincs szerves kapcsolat a gazdaság rövid és hosszú távú fejlődésével kapcsolatos témák, politikák között, és az állam túlságosan rátelepszik a gazdaságra. Székely szerint a nehézséget részben a csökkenő/elöregedő népesség okozza, de a közgazdasági elméletek alapján azt javasolja, hogy a kormány ne próbáljon meg mindent egyszerre megreformálni. Ehelyett válasszon ki egy területet, és ott próbáljon meg a felzárkózást segítő reformokat életbe léptetni. Végül Hornung megvédte a kormány munkaerőpiaci intézkedéseit: az általa ismert statisztikák szerint 2015-ben az új munkahelyek 2/3-át már a versenyszféra adta, és közmunkások nélkül is 4,1 millió foglalkoztatott volt, ami 10-15 éve a legjobb adat szerinte.

Naszádos Zsófia, Somai Miklós

Szólj hozzá!

Címkék: hun Európai Bizottság somai miklós Naszádos Zsófia

A bejegyzés trackback címe:

http://vilaggazdasagi.blog.hu/api/trackback/id/tr458458186

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.