A Világgazdasági Intézet blogja

Világgazdasági Intézet, MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont / Institute of World Economics, Centre for Economic and Regional Studies HAS





Friss topikok

Címkék

adóharmonizáció (1) adósságfinanszírozás (4) adósságválság (2) Afrika (1) agrárkereskedelem (2) agrártermelés (1) agriculture (1) ajánló (4) alterglobalizáció (1) Amerikai Egyesült Államok (7) arab országok (1) árfolyamrendszer (1) artner annamária (23) asean (1) Asger Olesen (1) asia (1) austerity package (1) autóipar (3) automotive industry (1) bailout (1) bankia (1) bankszabályozás (2) Basel III (1) bázel (1) belső (1) belső fogyasztás (1) beruházás (1) biedermann zsuzsánna (5) Brazil (1) brazília (2) Brazília (3) brexit (1) buborék (1) business capture (1) central and eastern europe (1) chiang mai (1) cikkajánló (1) Ciprus (1) climate change (5) cmi (1) CRD IV (1) crisis (3) David Ellison (1) david ellison (4) davos (2) Deák András (3) dezséri kálmán (2) Dodd-Frank Act (1) durban (1) eastern partnership (1) Egyesült (1) Egyesült Királyság (4) elnökválasztás (3) éltető andrea (19) EMIR (1) eng (22) értéklánc (1) északi országok (1) EU (18) EU-büdzsé (2) euró (7) euró-csatlakozás (1) Európa (1) európai (3) Európai Bizottság (2) eurozóna (7) eurózóna (12) EU Climate Policy Framework (1) exportorientáció (1) exportorientált növekedés (1) farkas péter (7) FDI (1) Fehér könyv Európa jövőjéről (1) feldolgozóipar (1) felháborodottak (1) felzárkózás (2) fenntarthatóság (1) financial market regulation (1) financial reform (1) fogyasztás (1) földgáz (1) franciaország (6) függetlenség (1) g20 (1) g8 (1) gazdasági növekedés (1) GGTTI (1) globális értékláncok (2) globalizáció (1) görögország (18) görög államadósság (2) greece (1) grexit (1) Grúzia (1) Hans Petersson (1) hans petersson (1) háttéranyag (1) Hegedüs Zsuzsanna (10) Horvátország (1) humán tőke (1) hun (151) Hungary (1) ifjúsági munkanélküliség (1) ingatlanbuborék (1) innováció (1) iparfejlesztés (1) Irán (1) írország (1) italy (1) jubileumi konferencia (1) K+F (1) kapitalista piacgazdaság (1) kapitalizmus (1) kap reform (1) Katalónia (5) keleti partnerség (1) kelet ázsiai regionalizmus (1) Kerényi Ádám (3) kína (10) Királyság (2) kiss judit (8) klímacsúcs (1) költségvetés (1) konferencia-beszámoló (2) kornai jános (1) Kőrösi István (5) közép kelet európa (7) közös agrárpolitika (1) központosítás (1) kutatási beszámoló (1) labour (1) labour reform (1) lemaradás (1) leminősítés (1) ludvig zsuzsa (4) LULUCF (2) magyarország (5) marco siddi (1) market (1) Martin Schulz (1) Mattias Lundblad (1) menekültek (1) mezőgazdaság (2) MiFID (1) migráció (1) minimálbér (1) modellváltás (1) Moldova (1) monitoring-jelentés (1) műhelybeszélgetés (1) működőtőke (1) multipolaritás (1) munkaerőpiac (3) munkanélküliség (3) N. Rózsa Erzsébet (1) Naszádos Zsófia (4) Németország (2) nemzetközi pénzügyi rendszer (3) nemzetközi termelési rendszerek (1) népszavazás (2) novák tamás (5) növekedés (2) nyersanyag-gazdaság (1) OFDI (1) ökoszociális piacgazdaság (1) oktatás (1) olajár (1) olaszország (1) OPEC (1) open letter (1) oroszország (8) Orosz Ágnes (5) pénzügyi tervezet (1) Peter Golias (1) population (1) porfolioblogger (2) portfolioblogger (116) portugal (1) portugália (1) Post-Kyoto Framework (1) processes (1) public finance consolidation (1) putyin (1) rácz margit (19) recession (1) recesszió (1) Ricz Judit (1) románia (1) Románia (1) russia (1) simai mihály (4) Skócia (1) social (1) Solti Ágnes (2) somai miklós (11) spain (3) spanyolország (14) state capture (1) Szalavetz Andrea (2) szankciók (1) Szanyi Miklós (1) szegénység (1) szigetvári tamás (6) Szijártó Norbert (2) szociális világfórum (1) szunomár ágnes (8) szüriza (3) szuverén vagyonalapok (1) társulási szerződés (1) terepkutatás (1) termelési (1) területi mintázat (1) think tank kerekasztal (1) tobin adó (1) törökország (4) trade (1) ttip (1) túlzott deficit eljárás (1) Túry Gábor (4) új tagországok (1) Ukraine (2) ukrajna (4) unió (2) választások (12) vállalati döntéshozatal (1) vállalati jövedelemadó (1) vállalati útonállás (1) válság (42) Vida Krisztina (4) világgazdasági fórum (1) világgazdasági kihívások (4) világgazdasági növekedés (3) világkereskedelem (4) visegrádi országok (2) Visegrad countries (1) völgyi katalin (2) Volkswagen (1) weiner csaba (2) welfare models (1) welfare state (1) Wisniewski Anna (1) world social forum (2) world trade (1) wto (1) Címkefelhő

Két jó hír Párizsból? – COP21 klímacsúcs és regionális választások Franciaországban

2015.12.14. 14:32 Világgazdasági Intézet

A 2015. november 13-i borzalmas terrorcselekmények után egy hónappal két, első olvasatban feltétlenül jónak számító hír érkezett a francia fővárosból: egyrészt a Föld közel 200 országa jutott egyezségre a klímaváltozással kapcsolatos teendők fő irányairól, másrészt a francia szélsőjobb egyetlen régióban sem került vezető pozícióba. A címben használt kérdőjel azonban óvatosságra kell hogy intsen: bizonyára nem lehet ilyen egyszerűen elintézni, és a „jó hírek” közé sorolni a két eseményt. Ez a rövid írás arról szól, mi van a két „jó hír” hátterében.

A klímacsúcsot illetően, az ott elfogadott és 2020-tól hatályba lépő ún. Párizsi Egyezmény lényegi megállapításai a következők:

  • 2100-ig az ipari forradalom előtti időszakhoz képest a globális felmelegedést jóval 2 Celsius fok alatt kell tartani, és meg kell próbálni 1,5 Celsius fok alatt tartani;
  • az üvegházhatású gázok emissziója csökkentéséhez és a technológiai adaptációhoz a fejlett világ a fejlődő országok erőfeszítéseihez 2020-tól kezdve évi 100 milliárd dollárral járul hozzá, mely összeg a tervek szerint 2025-től tovább emelkedik;
  • a szerződő felek az emisszió csökkentésére vonatkozó vállalásaikat (és az egész megállapodást) 2023-tól kezdődően 5 évente megújítják.

Ami az egyezmény hiányosságait illeti:

  • nincsenek azonnali és drasztikus emisszió-csökkentési vállalások. Ehelyett önkéntes ígéretek vannak, melyeket a klímacsúcs előtt az országok saját belátásuk – vagyis nem a tudományosság vagy igazságosság – alapján megemeltek. A vállalások növelésének ütemezésére nincsenek kötelező előírások, nem-teljesítésük esetére nincsenek szankciók;
  • a koppenhágai iratokkal ellentétben a párizsi szerződésben nincs szó a repülés és a nemzetközi vízi szállítás hatásairól, holott a két (gyorsan bővülő) szektor együtt a brit és a német összesített CO2-kibocsátással vetekszik;
  • bár nyilvánvaló, hogy a 1,5 Celsius fokos cél eléréséhez az ismert fosszilis energiahordozók nagy részét nem is szabadna kibányászni, nemhogy új lelőhelyek után kutatni, a szerződésben még a fosszilis szó sem szerepel;
  • -a végleges szövegből kikerült a konkrét, számszerű utalás arra nézve, hogy mennyivel kell csökkenteni a kibocsátást az évszázad közepéig, holott a 2100-re megcélzott 2 Celsius fokos melegedéshez 40-70 százalékkal, a 1,5 Celsius fokos célhoz pedig 70-95 százalékkal kellene csökkenteni az üvegházhatású gázok emisszióját 2050-ig;
  • a fejlett Észak által a fejletlen Dél adaptációjához beígért (2020-tól) évi 100 milliárd dollárnyi segély – mely 2025-től várhatóan (de nem kötelezően) növekedni fog – a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) által szükségesnek tartottnak kevesebb mint egyhatoda. Csak az összehasonlítás kedvéért: a Nemzetközi Valutaalap egy 2015 májusi tanulmánya szerint a jelenlegi energiafogyasztás éves „támogatása” – vagyis azon negatív externáliák (zömmel környezeti és egészségügyi károk) költsége, amely nincs az energia árában megfizetve – évente 5.300 milliárd dollárra, a világ GDP-jének kb. 6,5 százalékára tehető;
  • már önmagában az az összeg is jóval nagyobb az említett 100 milliárdnál, amelybe a fejlődő országoknak a klímaváltozás már ma is meglévő káros hatásai (áradások, szelek, viharok stb.) elleni védekezés kerül. Márpedig a klímaváltozásban a fejlett világ történelmi felelőssége vitathatatlan: fejlődésük, technológiájuk jelentős részben a fosszilis energiákban rejlő lehetőségek kiaknázására épült és épül (1. Ábra). Ezt a felelősséget azonban a Párizsi Egyezmény egyértelműen leveszi a vállukról, amikor kimondja, hogy a klímaváltozásból adódó károk és veszteségek esetén nincs helye semmiféle felelősségre vonásnak illetve kártérítésnek.

1. Ábra A Föld népességének a személyes fogyasztáshoz kötődő CO2 kibocsátása jövedelmi decilisek szerint

untitled.png

Megjegyzés: A személyes fogyasztáshoz kapcsolódó kibocsátás az összes kibocsátás kb. 64%-a. A maradék 36% közösségi szolgáltatásokkal, beruházásokkal és nemzetközi szállítással kapcsolatos. Értelmezés: az ábra azt mutatja, hogy a Föld lakosságának leggazdagabb 10 százaléka a személyes fogyasztáshoz kötődő széndioxid-kibocsátás 49 százalékáért felel. Forrás: Oxfam – Extreme Carbon Inequality (https://www.oxfam.org/sites/www.oxfam.org/files/file_attachments/mb-extreme-carbon-inequality-021215-en.pdf)

Összegezve: a Párizsi Egyezmény bár kétségtelenül történelmi jelentőségű, de tartalmában jócskán elmaradt a klímaváltozással kapcsolatos várakozásoktól és az általa támasztott szükségszerűségektől.

Másik témánk a francia regionális választások, amelyre 2015. december 6-án és 13-án került sor. Előzményként annyit érdemes tudni, hogy a közkiadások csökkentése reményében jelenleg is folyó közigazgatási reform értelmében az anyaországi régiók számát nemrég a korábbi 22-ről 13-ra csökkentették, egyúttal a kompetenciáikat – gazdaságfejlesztés (pl. cégeknek nyújtott szubvenciók), területrendezés, középfokú oktatás, közlekedés, kikötők – pontosították. A mostani választás révén a régiós közigazgatási szervek vezetői kétfordulós közvetlen és általános választással hat éves időtartamra kerülnek a pozícióikba. A választók pártok illetve pártcsoportosulások listáira szavazhatnak. Jellemzően (Korzika kivételével) minden régióban három esélyes lista alakult ki: egy baloldali, egy jobboldali és egy szélsőjobb. Mivel a listák programjai között nem voltak lényegi eltérések – mindegyik a helyi vállalkozások és munkavállalók lehetőségeinek bővítésére és az infrastruktúra javítására helyezte a hangsúlyt –, a választókat elsősorban az országos politikai törésvonalak orientálták.

A szabályok értelmében az első fordulóból a minimum 10 százalékot elérő listák kerülnek tovább, miközben a minimum 5 százalékot elérőknek lehetőségük van utólag a nagyobb listákhoz csatlakozni. Mivel a választás az első fordulóban sehol sem dőlt el – azaz egyik lista sem kapott többséget –, mindenhol második fordulóra került sor. A regionális gyűlések székeit úgy osztják ki, hogy a második forduló győztese eleve kap 25 százalékot – azért, hogy kellően kényelmes többsége legyen –, majd a maradék 75 százaléknyi helyet a minimum 5 százalékot kapott listák között osztják ki arányosan.

A 2015. december 06-án lezajlott első forduló a Nemzeti Front (FN) jelentős előretörését hozta. A 2010-es legutóbbi regionális választáshoz képest a párt közel megháromszorozta a szavazati arányát és országosan (önmagában véve) a legnagyobb, legerősebb pártként került ki a küzdelemből. A 13 új régióból 6-ban győzött (2. Ábra) – volt ahol a szavazatok több mint 40 (!) százalékával. A régi felosztás szerint a 22 régió felében, azaz 11-ben (!) végzett volna az élen. A második forduló azután gyakorlatilag arról szólt, hogyan akadályozzák meg a szélsőjobbot abban, hogy bármelyik régióban is győzzön. Ehhez egyrészt az kellett, hogy az első fordulóban országos átlagban a harmadik helyen végzett baloldali lista pártjai több régióban (északon és délkeleten) is visszavonják a listáikat, s a szavazóikat a (mérsékelt) jobboldal támogatására szólítsák föl, másrészt hogy a választáson a lakosság nagyobb arányban (az első forduló 50,5%-ával szemben 58,5%-nyian) vegyen részt.

A választások eredményeképpen egyetlen régióban sem győzött az FN-lista, igaz, néhány régióban ez csak nagyon kevésen múlott. Több olyan régió is volt, ahol a második fordulóban mind a három lista (bal, jobb, szélsőjobb) több mint 30 százalékot (egyben több mint 32 (!) százalékot) kapott. Összességében a 13 régióból 7-ben a jobboldal, 5-ben a baloldal, 1-ben (Korzikán) pedig a helyi (regionalista/autonomista) erő győzött (2. Ábra). Az országosan kiosztott 1910 poszt 43 százalékát a jobb-, 35 és fél százalékát a bal-, 18 és fél százalékát pedig a szélsőjobboldal jelöltjei kapták. A címben szereplő kérdőjel tehát ez esetben azt jelent, hogy a szélsőjobb, bár sehol sem vált régiót vezető erővé, azért masszívan ott van a regionális tanácsokban, hallatja a szavát, erősíti a befolyását, és ehhez egyre több közpénzt is kap. Volt olyan régió, ahol a győztes lista vezetője szerénységre intett, mivel szerinte, az utolsó esélyt kapták most a politikusok arra, hogy valódi változásokat foganatosítsanak.

2. Ábra A 2015-ös francia regionális választások nem hivatalos eredményei

ke_pernyo_foto_2015-12-14_14_28_24.png

És talán ez lehet az, ami összefűzi eme írás két témáját. Az emberek egyre nagyobb arányban érzik úgy, hogy a világ jelenlegi rendje csupán néhány százaléknyi kiválasztottnak felel meg, miközben ők magukra vannak hagyva a problémáikkal. Legyenek azok gazdasági jellegűek (megélhetés, munkanélküliség), vagy a klímaváltozásból következők. Demokráciában az elkeseredés a szélsőségek felemelkedéséhez vezet, mivel akinek nincs mit veszítenie, az fogékonyabb a populizmusra, az egyszerű megoldásokra. Ugyanakkor az is látszik, hogy a gazdasági rendszerek haszonélvezői – legyenek bár jobb, vagy baloldali politikai beállítottságúak – nem érdekeltek a helyzet megváltoztatásában. Akár a pénzügyi válság, akár a klímaváltozás kezelése kerül napirendre, a problémák okozóinak valódi felelősségre vonása elmarad, s a költségek zömét a társadalom (vagy akár a világ országainak) egészére hárítják át, terítik szét. Kérdés, lesz-e valaha olyan pillanat, hogy az egyébként a status quo fennmaradásában érdekelt elitek önszántukból lemondanak kényelmük egy részéről, csupán azért, mert belátják, hogy hosszabb távon így éri meg a közösségnek (s benne nekik maguknak is). Félő, és Európa perifériáján már látható erre néhány példa (illetve próbálkozás), hogy a megoldást a főszereplők inkább a demokrácia kisebb-nagyobb mérvű csorbításában, semmint a tudomány és az emberiesség szempontjából is logikus lépések meghozatalában látják.

Somai Miklós

Szólj hozzá!

Címkék: franciaország választások hun klímacsúcs portfolioblogger somai miklós

A bejegyzés trackback címe:

http://vilaggazdasagi.blog.hu/api/trackback/id/tr608171710

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.