A Világgazdasági Intézet blogja

Világgazdasági Intézet, MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont / Institute of World Economics, Centre for Economic and Regional Studies HAS





Friss topikok

Címkék

adóharmonizáció (1) adósságfinanszírozás (4) adósságválság (2) Afrika (1) agrárkereskedelem (2) agrártermelés (1) agriculture (1) ajánló (4) alterglobalizáció (1) Amerikai Egyesült Államok (5) arab országok (1) árfolyamrendszer (1) artner annamária (23) asean (1) Asger Olesen (1) asia (1) austerity package (1) autóipar (3) automotive industry (1) bailout (1) bankia (1) bankszabályozás (2) Basel III (1) bázel (1) belső (1) belső fogyasztás (1) beruházás (1) biedermann zsuzsánna (5) Brazil (1) brazília (2) Brazília (3) brexit (1) buborék (1) business capture (1) central and eastern europe (1) chiang mai (1) cikkajánló (1) Ciprus (1) climate change (5) cmi (1) CRD IV (1) crisis (3) David Ellison (1) david ellison (4) davos (2) Deák András (3) dezséri kálmán (2) Dodd-Frank Act (1) durban (1) eastern partnership (1) Egyesült (1) Egyesült Királyság (4) elnökválasztás (3) éltető andrea (17) EMIR (1) eng (22) értéklánc (1) északi országok (1) EU (16) EU-büdzsé (2) euró (7) euró-csatlakozás (1) Európa (1) európai (3) Európai Bizottság (2) eurózóna (12) eurozóna (7) EU Climate Policy Framework (1) exportorientáció (1) exportorientált növekedés (1) farkas péter (6) FDI (1) feldolgozóipar (1) felháborodottak (1) felzárkózás (2) fenntarthatóság (1) financial market regulation (1) financial reform (1) fogyasztás (1) földgáz (1) franciaország (6) függetlenség (1) g20 (1) g8 (1) gazdasági növekedés (1) GGTTI (1) globális értékláncok (2) globalizáció (1) görögország (18) görög államadósság (2) greece (1) grexit (1) Grúzia (1) hans petersson (1) Hans Petersson (1) háttéranyag (1) Hegedüs Zsuzsanna (10) hun (142) Hungary (1) ifjúsági munkanélküliség (1) ingatlanbuborék (1) innováció (1) iparfejlesztés (1) Irán (1) írország (1) italy (1) jubileumi konferencia (1) kapitalista piacgazdaság (1) kapitalizmus (1) kap reform (1) Katalónia (3) keleti partnerség (1) kelet ázsiai regionalizmus (1) Kerényi Ádám (1) kína (9) Királyság (2) kiss judit (8) klímacsúcs (1) költségvetés (1) konferencia-beszámoló (2) kornai jános (1) Kőrösi István (4) közép kelet európa (6) közös agrárpolitika (1) központosítás (1) kutatási beszámoló (1) labour (1) labour reform (1) lemaradás (1) leminősítés (1) ludvig zsuzsa (4) LULUCF (2) magyarország (5) marco siddi (1) market (1) Mattias Lundblad (1) menekültek (1) mezőgazdaság (2) MiFID (1) migráció (1) minimálbér (1) modellváltás (1) Moldova (1) monitoring-jelentés (1) műhelybeszélgetés (1) működőtőke (1) multipolaritás (1) munkaerőpiac (3) munkanélküliség (3) N. Rózsa Erzsébet (1) Naszádos Zsófia (2) nemzetközi pénzügyi rendszer (3) nemzetközi termelési rendszerek (1) népszavazás (2) novák tamás (5) növekedés (2) nyersanyag-gazdaság (1) OFDI (1) ökoszociális piacgazdaság (1) olajár (1) olaszország (1) OPEC (1) open letter (1) oroszország (7) Orosz Ágnes (5) pénzügyi tervezet (1) Peter Golias (1) population (1) porfolioblogger (2) portfolioblogger (109) portugal (1) portugália (1) Post-Kyoto Framework (1) processes (1) public finance consolidation (1) putyin (1) rácz margit (19) recession (1) recesszió (1) Ricz Judit (1) Románia (1) románia (1) russia (1) simai mihály (3) Skócia (1) social (1) Solti Ágnes (2) somai miklós (11) spain (3) spanyolország (12) state capture (1) Szalavetz Andrea (2) szankciók (1) Szanyi Miklós (1) szegénység (1) szigetvári tamás (6) Szijártó Norbert (2) szociális világfórum (1) szunomár ágnes (8) szüriza (3) szuverén vagyonalapok (1) társulási szerződés (1) terepkutatás (1) termelési (1) területi mintázat (1) think tank kerekasztal (1) tobin adó (1) törökország (4) trade (1) ttip (1) túlzott deficit eljárás (1) Túry Gábor (4) új tagországok (1) Ukraine (2) ukrajna (4) unió (2) választások (10) vállalati döntéshozatal (1) vállalati jövedelemadó (1) vállalati útonállás (1) válság (42) Vida Krisztina (4) világgazdasági fórum (1) világgazdasági kihívások (3) világgazdasági növekedés (2) világkereskedelem (3) visegrádi országok (2) Visegrad countries (1) völgyi katalin (2) Volkswagen (1) weiner csaba (2) welfare models (1) welfare state (1) Wisniewski Anna (1) world social forum (2) world trade (1) wto (1) Címkefelhő

Társadalmi és gazdasági kihívások Iránban

2015.11.02. 08:50 Világgazdasági Intézet

Az iráni nukleáris megállapodás aláírása 2015 nyarán a figyelem középpontjába állította Iránt, de az ország stratégiai helyzete, számos, a világgazdaság és Európa számára is meghatározó globális folyamatában és eseményében betöltött kulcsszerepe miatt mindettől függetlenül is kiemelt figyelemre tarthat számot. Irán mind területe, mind 80 milliós népessége alapján a világ 20 legnagyobb ország közé tartozik. 420 milliárdos GDP-je alapján ugyan csak a 29. legnagyobb gazdaság, bizonyított földgázkészletei azonban (Oroszország után) a 2. legnagyobbak a világon, míg kőolajkészletei alapján a 4. helyen áll. Az ország nemzetközi elszigeteltsége és az ellene érvényesített bojkott miatt azonban tényleges gazdasági potenciáljánál jóval kisebb össz-kibocsátásra volt képes az elmúlt időszakban.  

Az Egyesült Államok valójában már több mint 35 éve, az 1979-es iszlám forradalom győzelme óta tart fenn szankciókat Iránnal szemben. Az iráni forradalom egyik elsődleges törekvése a sah rendszere idején fennálló erőteljes külső (elsősorban amerikai) befolyás csökkentése és a saját, iszlámon alapuló politikai, társadalmi és gazdasági rendszerének kialakítása volt, amit akár az ország nemzetközi elszigeteltségének vállalása árán is biztosítani igyekeztek. Irán nemzetközi pozícióját és külső kapcsolatait az elmúlt évtizedekben a belső tényezők, mint az éppen hatalmon lévő elnök forradalmi, konzervatív, mérsékelt avagy reformista politikája, de külső tényezők, mint a kőolaj világpiaci ára, vagy akár az amerikai kormányzat Irán-politikája is alapvetően befolyásolták. A radikális forradalmi ideológiát követő Mahmud Ahmadinedzsád elnök 2005-ös hatalomra kerülése után különösen kiéleződött a viszony a külvilággal, az iráni nukleáris program miatt már ENSZ-szintű szankciókat is elfogadtak Irán ellen. Az EU csatlakozása a szankciókhoz egyre komolyabb gazdasági károkat okozott Iránnak, a 2012-től alkalmazott európai olajembargónak (és az olaj világpiaci árcsökkenésének köszönhetően) az iráni GDP az 2012-es 576 milliárd dollárról 420 milliárd dollárra csökkent. Időközben politikai irányváltás következett be Iránban, 2013 júniusa óta a reformista Haszan Ruhani váltotta Ahmadinedzsádot, ami mind a gazdaságban, mind a külkapcsolatokban komoly változásokat hozott.

A változásokra szükség is van, hiszen az iráni társadalom és gazdaság komoly problémákkal és kihívásokkal kell hogy szembenézzen. A gazdaság évek óta recesszióban van, a munkanélküliségi ráta 10% fölötti, a fiatalok között 25% fölötti szinten van. Az elmúlt évek óvatos, de egyértelmű reformjainak köszönhetően az inflációt sikerült 40% fölötti szintről 10% körülire mérsékelni, de a gazdaság szerkezeti szinten is változásra szorul. A korábban alkalmazott élelmiszer és üzemanyag árszubvenciókat 2009-től részben felváltották a lakosságnak adott közvetlen készpénz-szubvenciók (amelyek közgazdasági szempontból kevésbé torzítják a gazdaságot), azonban a kiadások a csökkenő állami bevételek mellett így is fenntarthatatlanok. Kiemelkedő jelentőségű, de politikai okoknál fogva nehezen megreformálható a gazdaság negyede fölött rendelkező ún. bonyadok, azaz vallási alapítványok rendszere. A több mint száz, kormányzati finanszírozásban részesülő, de adómentességet élvező alapítvány a gazdaság számos ágazatában meghatározó szerepet játszik. Problémát jelent ugyanakkor átláthatatlan gazdálkodásuk és a hozzájuk fűződő korrupció. Ugyan jelentős feladatot vállalnak át a szociális munkájukkal és a szegényeknek nyújtott támogatásaikkal a kormányzattól, de ezt koordinálatlanul és kevéssé hatékonyan végzik. Politikai beágyazottságuk miatt viszont a struktúra reformja nagyon nehezen megvalósítható.

A nukleáris megállapodás létrejöttének köszönhetően a szankciók könnyítése illetve feloldása várható, ami rövidtávon mindenképpen pozitív hatással lehet az országra: Irán ismét szabadon exportálhat kőolajat, ami az ország legfontosabb bevételi forrását jelenti és hozzájuthat közel 100 milliárd dollárnyi külföldön befagyasztott eszközéhez. Aktívabbakká válhatnak az országban a külföldi befektetők, ami létfontosságú nem csak a gazdaság szempontjából kulcsfontosságú olajszektor modernizációjához és teljesítményének növeléséhez, de az infrastruktúra és a technológiai kapacitás bővítéséhez is hozzájárulhat. Mindezt azonban negatívan befolyásolja, hogy a kőolaj alacsony (és az előrejelzések szerint a közeljövőben is változatlan) világpiaci ára miatt a bevételek nem emelkednek jelentősen. A függetlenség fenntartásának igénye miatt a külföldi tőke bevonása is korlátozottan és erősen szabályozott keretek között fog megtörténni, az ország politikai berendezkedése miatt pedig gazdasági és társadalmi reformok csak a konzervatív vallási elit által meghatározott mértékben hajthatók végre.

Szigetvári Tamás

 

A blogbejegyzés a november 5-i műhelybeszélgetés vitaindítója.

Szólj hozzá!

Címkék: hun portfolioblogger szigetvári tamás Irán

A bejegyzés trackback címe:

http://vilaggazdasagi.blog.hu/api/trackback/id/tr908043168

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.