A Világgazdasági Intézet blogja

Világgazdasági Intézet, MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont / Institute of World Economics, Centre for Economic and Regional Studies HAS





Friss topikok

Címkék

adóharmonizáció (1) adósságfinanszírozás (4) adósságválság (2) Afrika (1) agrárkereskedelem (2) agrártermelés (1) agriculture (1) ajánló (4) alterglobalizáció (1) Amerikai Egyesült Államok (7) arab országok (1) árfolyamrendszer (1) artner annamária (23) asean (1) Asger Olesen (1) asia (1) austerity package (1) Ausztria (1) autóipar (3) automotive industry (1) bailout (1) bankia (1) bankszabályozás (2) Basel III (1) bázel (1) belső (1) belső fogyasztás (1) beruházás (1) biedermann zsuzsánna (5) Brazil (1) brazília (2) Brazília (3) brexit (1) buborék (1) business capture (1) central and eastern europe (1) chiang mai (1) cikkajánló (1) Ciprus (1) climate change (5) cmi (1) CRD IV (1) crisis (3) David Ellison (1) david ellison (4) davos (2) Deák András (4) dezséri kálmán (2) Dodd-Frank Act (1) durban (1) eastern partnership (1) Egyesült (1) Egyesült Királyság (4) elnökválasztás (3) éltető andrea (20) EMIR (1) energetika (1) eng (22) értéklánc (1) északi országok (1) EU (18) EU-büdzsé (2) euró (7) euró-csatlakozás (1) Európa (1) európai (3) Európai Bizottság (2) eurózóna (12) eurozóna (7) EU Climate Policy Framework (1) exportdiverzifikáció (1) exportorientáció (1) exportorientált növekedés (1) farkas péter (7) FDI (1) Fehér könyv Európa jövőjéről (1) feldolgozóipar (1) felháborodottak (1) felzárkózás (2) fenntarthatóság (1) financial market regulation (1) financial reform (1) fogyasztás (1) földgáz (1) franciaország (6) függetlenség (2) g20 (1) g8 (1) gazdasági növekedés (1) GGTTI (1) globális értékláncok (2) globalizáció (1) görögország (18) görög államadósság (2) greece (1) grexit (1) Grúzia (1) Hans Petersson (1) hans petersson (1) háttéranyag (1) Hegedüs Zsuzsanna (10) Horvátország (1) humán tőke (1) hun (154) Hungary (1) ifjúsági munkanélküliség (1) ingatlanbuborék (1) innováció (1) iparfejlesztés (1) Irán (1) írország (1) italy (1) jubileumi konferencia (1) K+F (1) kapitalista piacgazdaság (1) kapitalizmus (1) kap reform (1) Katalónia (6) keleti partnerség (1) kelet ázsiai regionalizmus (1) Kerényi Ádám (3) kína (10) Királyság (2) kiss judit (8) klímacsúcs (1) költségvetés (1) konferencia-beszámoló (2) kornai jános (1) Kőrösi István (6) közép kelet európa (7) közös agrárpolitika (1) központosítás (1) kutatási beszámoló (1) labour (1) labour reform (1) lemaradás (1) leminősítés (1) ludvig zsuzsa (4) LULUCF (2) magyarország (5) marco siddi (1) market (1) Martin Schulz (1) Mattias Lundblad (1) menekültek (1) mezőgazdaság (2) MiFID (1) migráció (1) minimálbér (1) modellváltás (1) Moldova (1) monitoring-jelentés (1) műhelybeszélgetés (1) működőtőke (1) multipolaritás (1) munkaerőpiac (3) munkanélküliség (3) N. Rózsa Erzsébet (1) Naszádos Zsófia (4) Németország (2) nemzetközi pénzügyi rendszer (3) nemzetközi termelési rendszerek (1) népszavazás (2) novák tamás (5) növekedés (2) nyersanyag-gazdaság (1) OFDI (1) ökoszociális piacgazdaság (1) oktatás (1) olajár (1) olaszország (1) OPEC (1) open letter (1) oroszország (9) Orosz Ágnes (5) pénzügyi tervezet (1) Peter Golias (1) population (1) porfolioblogger (2) portfolioblogger (119) portugal (1) portugália (1) Post-Kyoto Framework (1) processes (1) public finance consolidation (1) putyin (1) rácz margit (19) recession (1) recesszió (1) Ricz Judit (1) románia (1) Románia (1) russia (1) simai mihály (4) Skócia (1) social (1) Solti Ágnes (2) somai miklós (11) spain (3) spanyolország (15) state capture (1) Szalavetz Andrea (2) szankciók (1) Szanyi Miklós (1) szegénység (1) szigetvári tamás (6) Szijártó Norbert (2) szociális világfórum (1) szunomár ágnes (8) szüriza (3) szuverén vagyonalapok (1) társulási szerződés (1) terepkutatás (1) termelési (1) területi mintázat (1) think tank kerekasztal (1) tobin adó (1) törökország (4) trade (1) ttip (1) túlzott deficit eljárás (1) Túry Gábor (4) új tagországok (1) Ukraine (2) ukrajna (4) unió (2) választások (14) vállalati döntéshozatal (1) vállalati jövedelemadó (1) vállalati útonállás (1) válság (42) Vida Krisztina (4) világgazdasági fórum (1) világgazdasági kihívások (4) világgazdasági növekedés (3) világkereskedelem (4) visegrádi országok (2) Visegrad countries (1) völgyi katalin (2) Volkswagen (1) weiner csaba (2) welfare models (1) welfare state (1) Wisniewski Anna (1) world social forum (2) world trade (1) wto (1) Címkefelhő

A világgazdaság helyzete 2015-ben

2015.05.27. 21:59 Világgazdasági Intézet

Intézetünkben 2009-ben megvizsgáltuk, hogy az egyes fejlett országok az 1929-es válság óta hány év alatt tudtak kilábalni az olyan gazdasági válságokból, melyek pénzügyi krachhal is jártak és nemzetközi kihatásúak voltak. Kiderült, hogy a gazdasági recessziójuk átlagban közel 2 évig tartott. A visszaesés fázisát majdnem ugyanilyen hosszú pangás követte, amely alatt a gazdaságuk már nagyon lassan növekedni kezdett. Ezután, tehát átlagosan a recesszió kitörése után 4,5 évvel kezdődött a fellendülés.

A 2007-2008-ban kitört gazdasági világválság és a fejlett kapitalista térségek nagyon lassú kilábalása immár 7 éve tart, és még mindig nem látszik a határozott növekedés reménye. Simai akadémikus bon mot-jával: ez az elhúzódó válsággörbe fürdőkád alakú. A fejlett országok 2014-2015-ben (részben az olajár esésével összefüggésben) deflációval, vagy ahhoz közeli helyzettel küzdenek. Európa és Japán gazdasága – most éppen kisebb javulás ellenére – elhúzódóan pang, a válság előtti GDP-jük színvonalát épphogy elérték. Az USA elmúlt években felmutatott 2,2-2,4%-os, mérsékelt – de a legfejlettebb országok között kiemelkedő – növekedése 2015 első negyedévében megtorpanni látszott (bár sok elemző ezt átmenetinek reméli). Kína szárnyalása lassul, a korábban igen dinamikus félperifériás és perifériás országcsoport (a többi BRICS ország, Közel-Kelet, Latin-Amerika) növekedése erősen lefékeződött.

Legfeljebb a további visszaesést hárította el, de nem pörgette fel a gazdaságokat sem a forgalomban lévő pénzmennyiségnek a GDP növekedést 2-3szorosan meghaladó bővülése, sem az alacsony kamatszint, sem az állami gazdaságmentő (jórészt bankmentő) és gazdaságösztönző politika, sem a központi bankok mérlegfőösszegének gyors növekedése, sem az államok további eladósodása. Ellenben szárnyalnak a tőzsdeindexek (a tőzsdén kívüli derivatív és valutaspekulációs – ún. OTC – piacok csak 2013-ig voltak dinamikusak, most éppen megtorpantak), sok országban újra megugrottak az ingatlanárak. A legnagyobb befektetőházak, a leghíresebb makrogazdasági elemzők 2014 eleje óta hangoztatják, hogy újabb pénzügyi buborékok kipukkadása fenyeget. Azonban eddig a megingásokat, pl. 2014 áprilisában a tőzsdék hirtelen esését, a pénzpumpa újabb beindításával elkerülték.

Az izgalmas, elméleti és rendszerösszefüggéseket is érintő kérdés az, hogy miért nem pörög fel a világgazdasági növekedés annak ellenére, hogy a fejlett és a feltörekvő országok többsége az elmúlt 7 évben összességében igen laza pénzpolitikát és óvatosabban, de határozottan, gazdaságösztönző költségvetési politikát folytatott (az EU ez utóbbit tekintve nagyrészt kivétel). Ezt a már sok tudományos elemzőt foglalkoztató kérdést 2013-ban Larry Summers, volt amerikai pénzügyminiszter (2015-ös írása ugyanerről itt), majd Paul Krugman „legalizálta” a főirányú közgazdászok között, ezzel a sajtóban és az érdeklődő közvélemény előtt is. Az IMF Wold Economic Outlook-jának 2014. októberi kiadása is ezzel foglalkozott.

Summers azt a lehetőséget vetette fel, hogy a lassú növekedés nem időleges, hanem az elhúzódó (szekuláris) stagnálás korszakának kezdetét jelentheti. Nyilvánvaló a példa: Japán a tokiói tőzsde 1987. évi összeomlása óta ilyen növekedési válsággal küzd. Koncepciója szerint a szekuláris stagnálás azzal függ össze, hogy a megtakarítások (globálisan is) tartósan meghaladják a beruházási keresletet. Normál esetben a csökkenő (központi bank által csökkentett) irányadó kamatláb állítja helyre az egyensúlyt a megtakarítás és a beruházás között. Ez a mechanizmus azonban nem működik, ha a reálkamat zéró alá süllyed és nagyon alacsony az infláció – mint napjainkban. A kamatot nem lehet annyira a negatív tartományba vinni, amennyire az egyensúly helyreállításához szükséges lenne. A megtakarításokkal rendelkezők – az alacsony vagy negatív kamat miatt – a pénzüket nem banki betétkönyvbe teszik, hanem nagyobb kockázatú értékpapírokat vesznek, ezzel megnő a buborékok terjedelme és kipukkadásuk veszélye. Ami pedig az alacsony beruházási keresletet illeti, azt az óvatos költségvetési politika, a lassú technikai fejlődés, a profitábilis ágazatok (pl. telekommunikáció) rizikója, a strukturális reformok elmaradása és a pénzügyi szabályozás merevsége okozza.

Summers koncepciója – a megítélésem szerint – a jelenségek szintjén (lényegében reálisan) ragadja meg a jelenlegi helyzetet. Az én nézetrendszerem a gazdasági érdekek felől közelít, s azt gondolom, hogy ez mélyebb magyarázatot ad. Szerintem az elhúzódó világgazdasági pangásnak és az újabb buborékoknak a profitmechanizmusokban rejlő okai vannak.

  1. A gazdasági válság feladata az lenne, hogy eltakarítsa a régi, nem versenyképes termelő apparátust, és a válsággal mélybe taszított reálgazdasági profitszintet újra feltornázza az új, termelékenyebb technika bevezetésével. A mentőcsomagok és a laza pénzpolitika megakadályozta, hogy a válság elvégezze a dolgát. (Az más kérdés, hogy ezzel egyelőre elmarad a talán az 1929-33-as Nagy Válsághoz hasonló tragédia.)
  2. A mai kapitalizmusban a pénzügyi befektetések hozama magasabb és gyakran biztosabb, mint a reálgazdaságiaké. Ezért a tőke jó része elkerüli az értéktermelő ágazatokat és a pénzügyi luftballont növeli. Statisztikailag kimutatható, hogy miközben sok bank mérlegfőösszege nőtt, a nem pénzügyi (termelő és szolgáltató) intézmények hitelezése tovább csökkent az elmúlt években. Ráadásul a termelő vállalatok is széles körben a spekulációs piacokon fialtatják szabad eszközeiket. A pénzügyi szférában a (lényegében virtuális) árfolyam- és hozamnövekedések a minősítő intézmények által vezéreltek („célárfolyamok”).
  3. A gazdasági mentőcsomagok és főleg a termelés kitelepítése a félperiféria országaiba gyakran megmentette a korábbi technikai apparátusokat (profitabilitásukat), elmaradnak az új fejlesztések. 

Több más mellett a felsorolt tényezők az elhúzódó lassú növekedés okozói. Egy utolsó megjegyzés: a GDP-ben kimutatott gazdasági növekedést önmagában nem idealizálom. Különösen nem egy olyan korszakban, amikor annak egyre nagyobb hányadát a mesterségesen gerjesztett, pl. a fogyasztási cikkek műszaki lerontásából, életidejének csökkentéséből, javíthatatlanságából adódó, társadalmilag pazarló és környezetellenes fogyasztás kielégítését szolgáló termelés, valamint a szolgáltatások rubrikában a sokszor teljesen fedezet nélküli értékpapírok virtuális felértékelődése teszi ki, s amikor a mai érdekviszonyok mentén a javak elosztása és fogyasztása világszerte egyre egyenlőtlenebb. Azt azonban sokan elfelejtik a zéró növekedés hívei közül, hogy a kapitalizmus társadalmi-gazdasági modellje dinamikus növekedés hiányában azonnal súlyos egyensúlyi zavarokat mutat. Ha nincs növekedés, akkor alacsony vagy elfogy a profit, csökken a költségvetési bevétel, nő az adósság, erősödik a társadalmi nyugtalanság stb. Sok jel szerint a kapitalizmus eddigi társadalmi-gazdasági modellje beteg, kimerítette lehetőségeit.

Farkas Péter

Szólj hozzá!

Címkék: válság hun farkas péter portfolioblogger világgazdasági növekedés világgazdasági kihívások

A bejegyzés trackback címe:

http://vilaggazdasagi.blog.hu/api/trackback/id/tr917497214

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.