A Világgazdasági Intézet blogja

Világgazdasági Intézet, MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont / Institute of World Economics, Centre for Economic and Regional Studies HAS





Friss topikok

Címkék

adóharmonizáció (1) adósságfinanszírozás (4) adósságválság (2) Afrika (1) agrárkereskedelem (2) agrártermelés (1) agriculture (1) ajánló (4) alterglobalizáció (1) Amerikai Egyesült Államok (7) arab országok (1) árfolyamrendszer (1) artner annamária (23) asean (1) Asger Olesen (1) asia (1) austerity package (1) Ausztria (1) autóipar (3) automotive industry (1) bailout (1) bankia (1) bankszabályozás (2) Basel III (1) bázel (1) belső (1) belső fogyasztás (1) beruházás (1) biedermann zsuzsánna (5) Brazil (1) Brazília (3) brazília (2) brexit (1) buborék (1) business capture (1) central and eastern europe (1) chiang mai (1) cikkajánló (1) Ciprus (1) climate change (5) cmi (1) CRD IV (1) crisis (3) David Ellison (1) david ellison (4) davos (2) Deák András (5) dezséri kálmán (2) Dodd-Frank Act (1) durban (1) eastern partnership (1) Egyesült (1) Egyesült Királyság (4) elnökválasztás (3) éltető andrea (23) EMIR (1) energetika (1) eng (22) értéklánc (1) északi országok (1) EU (19) EU-büdzsé (2) euró (7) euró-csatlakozás (1) Európa (1) európai (3) Európai Bizottság (3) eurozóna (7) eurózóna (12) EU Climate Policy Framework (1) exportdiverzifikáció (1) exportorientáció (1) exportorientált növekedés (1) farkas péter (7) FDI (1) Fehér könyv Európa jövőjéről (1) feldolgozóipar (1) felháborodottak (1) felzárkózás (2) fenntarthatóság (1) financial market regulation (1) financial reform (1) fogyasztás (1) földgáz (2) franciaország (6) függetlenség (2) g20 (1) g8 (1) gazdasági növekedés (1) GGTTI (1) globális értékláncok (2) globalizáció (1) görögország (18) görög államadósság (2) greece (1) grexit (1) Grúzia (1) hans petersson (1) Hans Petersson (1) háttéranyag (1) Hegedüs Zsuzsanna (10) Horvátország (1) humán tőke (1) hun (158) Hungary (1) ifjúsági munkanélküliség (1) ingatlanbuborék (1) innováció (1) iparfejlesztés (1) Irán (1) írország (1) italy (1) jubileumi konferencia (1) K+F (1) kapitalista piacgazdaság (1) kapitalizmus (1) kap reform (1) Katalónia (7) keleti partnerség (1) kelet ázsiai regionalizmus (1) Kerényi Ádám (3) kína (10) Királyság (2) kiss judit (8) klímacsúcs (1) költségvetés (2) konferencia-beszámoló (2) kornai jános (1) Kőrösi István (6) közép kelet európa (7) közös agrárpolitika (1) központosítás (1) kutatási beszámoló (1) labour (1) labour reform (1) lemaradás (1) leminősítés (1) ludvig zsuzsa (4) LULUCF (2) magyarország (5) marco siddi (1) market (1) Martin Schulz (1) Mattias Lundblad (1) menekültek (1) mezőgazdaság (2) MiFID (1) migráció (1) minimálbér (1) modellváltás (1) Moldova (1) monitoring-jelentés (1) műhelybeszélgetés (1) működőtőke (1) multipolaritás (1) munkaerőpiac (3) munkanélküliség (3) N. Rózsa Erzsébet (1) Naszádos Zsófia (4) Németország (2) nemzetközi pénzügyi rendszer (3) nemzetközi termelési rendszerek (1) népszavazás (2) novák tamás (5) növekedés (2) nyersanyag-gazdaság (1) OFDI (1) ökoszociális piacgazdaság (1) oktatás (1) olajár (1) olaszország (1) OPEC (1) open letter (1) oroszország (10) Orosz Ágnes (5) pénzügyi tervezet (1) Peter Golias (1) population (1) porfolioblogger (2) portfolioblogger (123) portugal (1) portugália (1) Post-Kyoto Framework (1) processes (1) public finance consolidation (1) putyin (1) rácz margit (19) recession (1) recesszió (1) Ricz Judit (1) Románia (1) románia (1) russia (1) simai mihály (4) Skócia (1) social (1) Solti Ágnes (2) somai miklós (12) spain (3) spanyolország (18) state capture (1) Szalavetz Andrea (2) szankciók (1) Szanyi Miklós (1) szegénység (1) szigetvári tamás (7) Szijártó Norbert (2) szociális világfórum (1) sztrájk (1) szunomár ágnes (8) szüriza (3) szuverén vagyonalapok (1) társulási szerződés (1) terepkutatás (1) termelési (1) területi mintázat (1) think tank kerekasztal (1) tobin adó (1) törökország (5) trade (1) ttip (1) túlzott deficit eljárás (1) Túry Gábor (4) új tagországok (1) Ukraine (2) ukrajna (5) unió (2) választások (18) vállalati döntéshozatal (1) vállalati jövedelemadó (1) vállalati útonállás (1) válság (44) Vida Krisztina (4) világgazdasági fórum (1) világgazdasági kihívások (4) világgazdasági növekedés (3) világkereskedelem (4) visegrádi országok (2) Visegrad countries (1) völgyi katalin (2) Volkswagen (1) weiner csaba (2) welfare models (1) welfare state (1) Wisniewski Anna (1) world social forum (2) world trade (1) wto (1) Címkefelhő

10 éve az EU-ban: az agrártermelés fejlődése

2014.11.04. 13:17 Világgazdasági Intézet

A 2014-es év jó alkalmat kínál a számadásra, hiszen éppen 10 esztendeje, hogy hazánk – több sorstársával egyetemben – belépett az Európai Unióba. Az integráció egyik leginkább közösnek tekinthető – abban az értelemben, hogy igen jelentős részben közösségi szabályozás által vezérelt – politikája a közös agrárpolitika (KAP). A KAP-nak az új tagországokban történt bevezetése a keleti bővülés egyik különleges epizódja, amennyiben az előzményekből (akkori joganyag, utolsó bővülés körülményei) nem következett mindaz, ami és ahogyan megvalósult. A felemás – amennyiben átmenetileg másodrendű tagságot eredményező – agrárcsatlakozás eltérő viszonyokat talált a különböző tagjelölt országokban, s így a tagság is nagyon különböző eredményeket hozott az integráció első 10 évében.

A mezőgazdaság szerepe

Az EU-csatlakozás önmagában – a kibocsátás jelentős növekedése ellenére – nem fordította meg azt a több évtizedes trendet, melynek alapján a mezőgazdaság nemzetgazdasági jelentősége egyre kisebb lett. A 10 új tagországban (EU-10) a szekunder és tercier ágazatok ugyanis még a primerénél is nagyobb növekedést mutattak. Ugyanakkor, a rendelkezésre álló (többnyire becsült, tehát nem végleges) adatokból az a kép körvonalazódik, miszerint az említett trend – a 2008-tól kiteljesedő globális pénzügyi és gazdasági válság késleltetett hatására – 2011-től kezdődően érezhetően megakadt. 2011-2013 között, a primer szektornak a bruttó hozzáadott érték (gross value added = GVA) előállításában mért súlya a 2009/2010-ig elértnél valamelyest magasabb (kb. a 2006/2007-esnek megfelelő) szinten, a GVA 3,5 százaléka körül látszik stabilizálódni. Megjegyzendő, hogy az unió régi tagországai (EU-15) körében is megfigyelhető volt a hosszú távú trend megakadása; igaz, náluk a stabilizáció jóval alacsonyabb szinten, a GVA 1,5 százaléka környékén következett be. Hasonló folyamatok figyelhetők meg a foglalkoztatásban is, azzal a különbséggel, hogy a primer szektor súlycsökkenésének trendje – a nemzetgazdasági foglalkoztatás 9 százaléka táján (tehát az EU-15-ökre jellemző szint kb. háromszorosán) csak ellapult, s – még időlegesen sem fordult meg.

Termelés: a fejlődés sebessége

A termelés mérőszámai közül kettőnek (mezőgazdasági kibocsátás és bruttó hozzáadott érték) időbeli alakulását mutatja a 1. Tábla. Az elkészítéséhez a 2002-2013 közötti időszakot 3-3 éves szakaszokra osztottam, majd az elsőhöz – melynek eredményére az EU-csatlakozás még nem volt jelentős hatással – viszonyítottam a következő időszakok adatait. Mindkét mérőszám esetében megállapítható, hogy az új tagországok – a legfejlettebb „déliek” (Ciprus, Málta, Szlovénia) kivételével – gyorsabb növekedést mutattak, mint a régiek (EU-15). A legjobb teljesítmény a baltiakhoz és Lengyelországhoz kötődik, míg Magyarország egyértelműen a gyengébben/közepesen teljesítők között található: a kibocsátás tekintetében csak a már említett „délieket” tudta megelőzni, a bruttó hozzáadott érték tekintetében pedig rajtuk kívül még Szlovákiát.

A mezőgazdasági kibocsátás és a bruttó hozzáadott érték változása 3-éves átlagok alapján az új tagországokban

Képernyőfotó 2014-11-04 - 13.11.35.png

EU (7) = EU-10 (2004) mínusz (Ciprus+Málta+Magyarország) Forrás: Eurostat

Amennyiben a mezőgazdasági kibocsátás adatait a két fő ágazatra nézve külön vizsgáljuk, a következőket tapasztaljuk: 2002-2004 és 2011-2013 között, a magyar fejlődési ütem már a növénytermesztésben is csak kb. fele olyan gyors volt, mint az EU-7-ekben; az állattenyésztés terén azonban hétszeres különbség alakult ki (lásd 2. Tábla).  

A mezőgazdasági kibocsátás változása a növénytermesztésben és az állattenyésztésben 3-éves átlagok alapján az új tagországokban

Képernyőfotó 2014-11-04 - 13.11.17.png

EU (7) = EU-10 (2004) mínusz (CY+MT+H) Forrás: Eurostat

Az új tagországok fejlődési sebességében megmutatkozó különbségek okai közül a szakirodalomban többen is előkelő helyen említik a csatlakozás előtti időszak eseményeit, a tagságra való felkészülés hatékonyságát, az akkori nemzeti agrárpolitikák sikerességét – illetve értelemszerűen az ezekben megmutatkozó különbségeket. Vannak elemzők, akik nyíltan kimondják: „Magyarország felkészületlen mezőgazdasággal lett az Európai Unió tagja”. Van, aki úgy fogalmaz, hogy azok az országok tudtak a csatlakozás után gyorsabban fejlődni, ahol a tagságot megelőző években alacsony szinten tartották a termelői támogatásokat és a különböző forrásokból (előcsatlakozási alapokban, nemzeti büdzsében) rendelkezésre álló pénzt a szektor versenyképességének növelésére koncentrálták; ellenben, azok haladtak lassabban, ahol korábban az ár- és piaci támogatások domináltak (például Magyarország). További érvként szokott szerepelni a nemzeti földpiaci szabályozás liberális avagy restriktív mivolta, mely téren hazánk újfent a vesztesek között szerepel, amennyiben a gazdasági társaságoknak a piacról való kitiltásával hosszú távon szűkíti a szektoron kívülről való tőkebevonás lehetőségét.

A fenti érveket nem vitatva, hanem kiegészítve, szeretném kettéválasztani a fejlődési ütemet érintő okokat: vannak olyanok, amelyek az új tagokra általában érvényesek, és vannak speciálisan Magyarországra érvényesek. Kezdem az előbbiekkel:

1) A KAP legfontosabb támogatási eszközével, a közvetlen kifizetésekkel kapcsolatban bevezetett 10 éves átmeneti periódus és az új és régi EU-tagok közötti azonnali kölcsönös piacnyitás kombinációja nyilvánvalóan egyenlőtlen versenyhelyzetet teremtett.

2) A 2004-es keleti bővülés előtt egy évvel a régi EU-tagok olyan KAP-reformot szavaztak meg, mely a bővülés utáni gyakorlatban kettős agrárpolitikai rendszerhez vezetett: van egy KAP a régi tagországokban (valamint Szlovéniában és Máltán), mely a termelés történelmi referenciaszintjei alapján működik, s így figyelembe tudja venni a termelők közötti és/vagy regionális különbségeket; és van egy másik KAP, mely az új tagországok túlnyomó többségében minderre nem ad módot.  

3) Végül nem felejthető, hogy azokban az esetekben, mikor a KAP normatív szabályai túlságosan kedvezőnek bizonyultak volna az új tagországok számára, a Bizottság azonnal lépett, s megváltoztatta azokat. Itt megemlíthető a lengyel rozs esete, melynek intervencióból való kivezetésére a Bizottság – attól való félelmében, hogy a lengyelek burgonya helyett is rozst vetnek majd a nagyobb támogatás reményében – már a 2003 reform előkészítésekor megfogalmazta javaslatát, vagy a magyar kukorica esete, ami a belépés utáni évek jó termése, s annak az intervenciós raktárakban való felhalmozódása miatt jutott hasonló sorsra.

A magyar sajátosságok közül az alábbiakat tartom fontosnak megemlíteni:

1) A magyar állattenyésztés versenyképessége sosem volt kimagasló. Az eme téren mutatkozó hátrányokat korábban elfedte a téeszek melléküzemágaiban képződő nyereségből való keresztfinanszírozás, de a rendszerváltás és az EU-tagság két hullámban a versenynek leginkább ellenálló magra redukálta a szektort. A folyamat egyetlen „pozitívuma”, hogy a mezőgazdaságban a munkaerő termelékenysége – sok más mutatótól eltérően – lépést tudott tartani az EU-7 átlagával.

2) Az állattenyésztés hanyatlása súlyos következményekkel jár az egész mezőgazdaság számára, amennyiben a fokozatosan apadó szervestrágya-mennyiség nem teszi lehetővé a földek megfelelő feljavítását, s ily módon – többek között – a szárazságnak való ellenállásuk is csökken.

3) A szektor fejlődésében nem elhanyagolható momentum, hogy a gazdasági növekedés tekintetében Magyarország 2006 után „levált” a szomszédjairól, s számára a válság gyakorlatilag két évvel korábban kezdődött.

4) Szintén hátrányos volt az élelmiszeripari privatizáció, mely oly módon valósult meg, hogy a hazai szereplők nem tudtak fajsúlyos vevőként megjelenni benne. A túlsúlyba kerülő külföldi tőke pedig – mikor a későbbiek folyamán a többi kelet-európai országban is az itthonihoz hasonló szabályozási körülmények alakultak ki – elkezdett regionálisan gondolkodni.

5) Végül, a hazánkban igen kiterjedt – az élelmiszergazdaságban 20-30 százalékosra tehető – feketegazdaság káros hatása sem felejthető: gátolja az integrációt, késlelteti a koncentrációt, csökkenti a transzparenciát és eltántorítja a gazdákat attól, hogy termelői szervezeteket alakítsanak.

Jövőkép

A mezőgazdaság jövőjéről szólva meghatározó változást hozhat a CAP legújabb reformja. Tény, hogy vannak/lehetnek pozitív és negatív oldalai. Ez utóbbi alapján elmondható, hogy a magyar gazdák nem sokáig élvezhetik a 2013-ban végre egyenjogúságot biztosítható közvetlen támogatások hasznát, mert azok reálértéke 2014-2020 között várhatóan több százalékponttal csökken. A CAP kizöldítése szintén nem sok jóval kecsegtet. Az általában kukorica/búza váltogatására berendezkedett közepes méretű gazdaságok számára gondot okozhat a minimum 3 különböző kultúra termesztésére való átállás. További gond, hogy a támogatásra jogosult földterület 5-7 százalékán létrehozandó ún. „ökológiai célterület” (ami lehet: ugar, terasz, erdő, erdősáv stb.) tekintetében a magyar gazdák zöme valószínűleg a legolcsóbb megoldást, az ugarosítást fogja választani. Ennek nyomán mintegy több százezer hektárnyi (egy kisebb megyének megfelelő nagyságú) földterület veszhet el a mezőgazdasági termelés számára. A tejkvóták 2015-ig történő kivezetése sem jó hír, hiszen eddig nyerstejből exportőrök voltunk, és a korlátozásmentes európai termelés a jövőben a jelenleginél is élesebb piaci konkurenciaharc képét vetíti elénk. Végül a borszőlő-telepítés korlátozásának megszüntetése a tömegborokat előállító tagországoknak kedvez, miközben hazánk az utóbbi 20 évben a közepes minőségű borok termelése felé mozdult el.

Ugyanakkor, minden múltbéli hiba és nehézség, valamint a CAP-reform várható negatív hatásainak ellenére a magyar mezőgazdaság középtávon konszolidált és eredményes ágazat lehet. Sok múlik azon, hogy a gazdálkodók milyen szerkezetben és minőségben termelnek, és hogyan hasznosítják a rendelkezésre álló anyagi és természeti erőforrásaikat. Félő ugyanakkor, hogy az egyre nagyobb jelentőségre szert tevő közepes és nagyméretű egyéni birtokokon a néhány nagykultúrára koncentráló, kevés élőmunkát használó extenzív szántóföldi gazdálkodásban látják a jövőt, hiszen sokkal egyszerűbb és kifizetődőbb ez az irány, mint a viszonylag nagyobb beruházási illetve élőmunka igényű, de a betegségeknek és a közbiztonságnak jobban kitett állattenyésztés.

Somai Miklós

 

Szólj hozzá!

Címkék: mezőgazdaság hun portfolioblogger EU somai miklós agrártermelés új tagországok

A bejegyzés trackback címe:

https://vilaggazdasagi.blog.hu/api/trackback/id/tr36863461

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.