A Világgazdasági Intézet blogja

Világgazdasági Intézet, MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont / Institute of World Economics, Centre for Economic and Regional Studies HAS





Friss topikok

Címkék

adóharmonizáció (1) adósságfinanszírozás (4) adósságválság (2) Afrika (1) agrárkereskedelem (2) agrártermelés (1) agriculture (1) ajánló (4) alterglobalizáció (1) Amerikai Egyesült Államok (7) arab országok (1) árfolyamrendszer (1) artner annamária (23) asean (1) Asger Olesen (1) asia (1) austerity package (1) autóipar (3) automotive industry (1) bailout (1) bankia (1) bankszabályozás (2) Basel III (1) bázel (1) belső (1) belső fogyasztás (1) beruházás (1) biedermann zsuzsánna (5) Brazil (1) brazília (2) Brazília (3) brexit (1) buborék (1) business capture (1) central and eastern europe (1) chiang mai (1) cikkajánló (1) Ciprus (1) climate change (5) cmi (1) CRD IV (1) crisis (3) David Ellison (1) david ellison (4) davos (2) Deák András (3) dezséri kálmán (2) Dodd-Frank Act (1) durban (1) eastern partnership (1) Egyesült (1) Egyesült Királyság (4) elnökválasztás (3) éltető andrea (19) EMIR (1) eng (22) értéklánc (1) északi országok (1) EU (18) EU-büdzsé (2) euró (7) euró-csatlakozás (1) Európa (1) európai (3) Európai Bizottság (2) eurózóna (12) eurozóna (7) EU Climate Policy Framework (1) exportorientáció (1) exportorientált növekedés (1) farkas péter (7) FDI (1) Fehér könyv Európa jövőjéről (1) feldolgozóipar (1) felháborodottak (1) felzárkózás (2) fenntarthatóság (1) financial market regulation (1) financial reform (1) fogyasztás (1) földgáz (1) franciaország (6) függetlenség (1) g20 (1) g8 (1) gazdasági növekedés (1) GGTTI (1) globális értékláncok (2) globalizáció (1) görögország (18) görög államadósság (2) greece (1) grexit (1) Grúzia (1) hans petersson (1) Hans Petersson (1) háttéranyag (1) Hegedüs Zsuzsanna (10) Horvátország (1) humán tőke (1) hun (151) Hungary (1) ifjúsági munkanélküliség (1) ingatlanbuborék (1) innováció (1) iparfejlesztés (1) Irán (1) írország (1) italy (1) jubileumi konferencia (1) K+F (1) kapitalista piacgazdaság (1) kapitalizmus (1) kap reform (1) Katalónia (5) keleti partnerség (1) kelet ázsiai regionalizmus (1) Kerényi Ádám (3) kína (10) Királyság (2) kiss judit (8) klímacsúcs (1) költségvetés (1) konferencia-beszámoló (2) kornai jános (1) Kőrösi István (5) közép kelet európa (7) közös agrárpolitika (1) központosítás (1) kutatási beszámoló (1) labour (1) labour reform (1) lemaradás (1) leminősítés (1) ludvig zsuzsa (4) LULUCF (2) magyarország (5) marco siddi (1) market (1) Martin Schulz (1) Mattias Lundblad (1) menekültek (1) mezőgazdaság (2) MiFID (1) migráció (1) minimálbér (1) modellváltás (1) Moldova (1) monitoring-jelentés (1) műhelybeszélgetés (1) működőtőke (1) multipolaritás (1) munkaerőpiac (3) munkanélküliség (3) N. Rózsa Erzsébet (1) Naszádos Zsófia (4) Németország (2) nemzetközi pénzügyi rendszer (3) nemzetközi termelési rendszerek (1) népszavazás (2) novák tamás (5) növekedés (2) nyersanyag-gazdaság (1) OFDI (1) ökoszociális piacgazdaság (1) oktatás (1) olajár (1) olaszország (1) OPEC (1) open letter (1) oroszország (8) Orosz Ágnes (5) pénzügyi tervezet (1) Peter Golias (1) population (1) porfolioblogger (2) portfolioblogger (116) portugal (1) portugália (1) Post-Kyoto Framework (1) processes (1) public finance consolidation (1) putyin (1) rácz margit (19) recession (1) recesszió (1) Ricz Judit (1) románia (1) Románia (1) russia (1) simai mihály (4) Skócia (1) social (1) Solti Ágnes (2) somai miklós (11) spain (3) spanyolország (14) state capture (1) Szalavetz Andrea (2) szankciók (1) Szanyi Miklós (1) szegénység (1) szigetvári tamás (6) Szijártó Norbert (2) szociális világfórum (1) szunomár ágnes (8) szüriza (3) szuverén vagyonalapok (1) társulási szerződés (1) terepkutatás (1) termelési (1) területi mintázat (1) think tank kerekasztal (1) tobin adó (1) törökország (4) trade (1) ttip (1) túlzott deficit eljárás (1) Túry Gábor (4) új tagországok (1) Ukraine (2) ukrajna (4) unió (2) választások (12) vállalati döntéshozatal (1) vállalati jövedelemadó (1) vállalati útonállás (1) válság (42) Vida Krisztina (4) világgazdasági fórum (1) világgazdasági kihívások (4) világgazdasági növekedés (3) világkereskedelem (4) visegrádi országok (2) Visegrad countries (1) völgyi katalin (2) Volkswagen (1) weiner csaba (2) welfare models (1) welfare state (1) Wisniewski Anna (1) world social forum (2) world trade (1) wto (1) Címkefelhő

Az Európai Unió partneri szerepe Magyarország gazdasági fejlődése szempontjából

2014.06.22. 20:51 Világgazdasági Intézet

2014 nyarán világosan látható, hogy a legutóbbi, 2008-ban kezdődött és hatásaiban máig le nem zárult pénzügyi válság egyúttal a világgazdaság, a nemzetközi pénzügyi intézményrendszer, a gazdasági-pénzügyi működési mechanizmusok és a gazdaságpolitikai eszköztár alkalmazásának válsága is, a gazdasági-pénzügyi szereplők súlyos etikai felelősségével együtt. Azóta kiderült, hogy a válságproblémák a válság után is fennmaradtak és kezelésük hosszú távú, nehéz feladatokat ró a gazdasági struktúrák befolyásolóira, a gazdaságpolitikákra és a társadalmi szereplőkre egyaránt.

Az EU Magyarország számára döntő jelentőségű gazdasági partner a kereskedelem, a tőkeáramlás, a technológiai fejlesztés és a kooperáció területén egyaránt. Magyarország áru- és szolgáltatásexportja éves GDP-jének 81 százalékát, importja 80 százalékát teszi ki. Magyarország a kereskedelmi intenzitás, az összekapcsolódás mértéke szerint, a tőkekapcsolatok és a szerkezeti konvergencia alapján az EU-ba kiemelkedően integrált országok közé tartozik. Az EU részesedése a magyar összexportban 76 százalék, az importban 70 százalék. (Az importban az arány döntően az EU-n kívülről származó energiabehozatal miatt kisebb). Az integrációs struktúrákba való bekapcsolódás szerint Magyarország az egységes belső piac és Schengen résztvevője. Az integrációs kapcsolatok arányai nagyságrendileg beálltak a jelenlegi magas szintre, így nem a további aránynövekedés, hanem a minőségi javulás, a hozzáadott értéknövelés és a mikroszerkezeti nemesítés a fő cél. A termelékenység növelése is elsőrendű feladat. (Az egy munkaórára vetített termelékenység terén, az EU-átlagot 100-nak véve, Németország adata 125,2, Csehországé 67,5, Magyarországé 59,5).

A döntően hitelfelvételekre alapozott, adósságnövelés árán megvalósított gazdasági növekedés korszaka jóidőre lezárult, illetve tarthatatlanná vált. A pénzügyi konszolidáció került előtérbe, s ez behatárolja a fejlesztésösztönzés forrásait. A gazdaságban a reálszféra és a pénzügyi szféra drasztikusan felborult egyensúlyának megteremtése, azaz a belátható időtávban az egyensúlyhiányok csökkentése elkerülhetetlen feladattá vált az Európai Unió egészében, még a legfejlettebb, sőt a fizetésimérleg-többlettel rendelkező országokban is. Ez az államháztartás egyensúlyának megteremtésével és fenntartásával kapcsolatos költségvetési intézkedéseket helyezi előtérbe.

A pénzügyi egyensúlyhiányok csökkentésének céljával együtt előtérbe kell helyezni a fejlesztéspolitikát és annak finanszírozását, mert az EU-országok, köztük Magyarország konszolidációja és előbbre jutása csak így biztosítható. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy jelenleg a költségvetési hiány alacsonyan tartása és az adósságteher csökkentése a legfőbb út arra, hogy a növekedési bevételek többlete mellett több finanszírozási forrás keletkezzen a fejlesztéspolitika finanszírozására. Az adósságmenedzselés ebből a szempontból rendkívüli jelentőségű.

Az Európa 2020 stratégia középpontjában áll, hogy „versenyben tartsa az 500 millió ember életét meghatározó blokk gazdasági erejét”, azaz immár sokkal heterogénebb EU-28-ak ne maradjanak le fő gazdasági és politikai versenytársaik mögött. Az első lisszaboni program fő céljai voltak:1. a tudásalapú társadalom és gazdaság megteremtése, 2. dinamikus gazdasági növekedés (a makrogazdasági teljesítmény javítása), 3. a világgazdasági, globális piacon a gazdasági versenyképesség biztosítása, 4. a gazdasági fejlődés környezeti szempontokat figyelembe vevő fenntarthatósága, 5. a szociális integráció, s ennek keretében a lehetőség szerinti teljes foglalkoztatottság és a szociális gondoskodás új európai modelljének kialakítása.

Az Európa 2020-as stratégia - ezeket az általános célokat fenntartva - konkretizálva 5 fő célkitűzést tartalmaz az Unió szintjén. Ezek a következők:

  • a 20-64 éves népesség körében a foglalkoztatási ráta növelése legalább 75 százalékra (a jelenlegi kétharmados szintről),
  • a K+F-beruházások növelése a GDP jelenlegi 1,9 százalékáról 3 százalékára (megismétlik az eredeti, 10 évvel ezelőtti célt),
  • 2020-ig el kívánják érni a megújuló energiák arányára, az energiafogyasztás csökkentésére és a CO2-kibocsátás mérséklésére vonatkozó célkitűzéseket,
  • az alapfokú oktatásban az iskolát be nem fejezők arányát 10 százalékra tervezik csökkenteni (jelenleg 15 százalék), a felsőfokú oktatás fejlesztésével elérendő cél, hogy a fiatalok legalább 40 százaléka rendelkezzen diplomával (a beiratkozottak aránya már most hasonló, azt kell elérni, hogy a diplomáig eljussanak),
  • a szegénységi küszöb alatt élők arányát 25 százalékkal kívánják csökkenteni (ez a küszöb országonként eltérő, a fejlettség függvényében), összességében e cél elérése 20 millió embert érintene.

Ezeket a célkitűzéseket kellett a tagállamoknak nemzeti akciótervekbe átültetniük, ami csak részben sikerült.

Az EU-országokbeli, köztük a magyar tapasztalatok azt mutatják, hogy a modernizáció, a munka­helyteremtés és a versenyképesség szempontjai minden korábbinál szorosabban össze­függnek. Az aktív munkaerő-piaci politikának ezért együttes ösztönzésükre kell kon­cent­rálnia, éppen a pénzforrások szűkössége miatt. Ez ugyanis jóval olcsóbb, mint a passzív járadékkifizetés. A modernizáció jelenleg alapvetően külföldi tőkével és technológiával valósul meg, döntően a működőtőke-beruházások révén. E téren szükséges lenne mindenütt a hazai találmányok otthoni bevezetésének, alkalmazásának támogatása, a belföldi K+F és innovációs bázisok megerősítése, ésszerű fejlesztése. A foglalkoztatásban viszont, főleg a kisméretű gazdaságokban, döntő szerepet játszanak a hazai kis- és középvállalatok, az aktív munkaerő-piaci politikával ezért az ő helyzetüket, versenypozíciójukat kellene javítani.

A kutatás-fejlesztés, az innováció fejlesztése csak magas színvonalú felsőoktatás és tudományos képzés bázisán valósítható meg. A K+F-kiadásokban növelni kellene a tőkeerős vállalatok részvételét, de úgy, hogy az egyetemi és kutatóintézeti alapkutatások ne sérüljenek, sőt megerősítést kapjanak. Az EU-28-ak átlagában jelenleg 55 százalék a vállalatok részvétele a K+F-kiadásokban, de a 2004-ben és utána csatlakozott EU-tagországokban ez az arány jóval alacsonyabb. Az USA és Japán jóval nagyobb mértékben tudja bevonni vállalatait a kutatás-fejlesztésbe. A lisszaboni stratégia mintegy kétharmados arányt tűz ki célul. A matematikai, természettudományi és technológiai diplomával rendelkezők aránya a XXI. század elején kevesebb, mint 4 százalék az EU-15-ökben, az  EU-13-ak az EU-28-ak arányát 4,4 százalékra javítják. Az EU-2020 stratégia 15 százalékos célkitűzést tartalmaz, ami a jelenlegi helyzet és tendenciák alapján a belátható időben elérhetetlen.

Az EU-ban növekszik a képzésben és a szakképzésben résztvevők száma és aránya, ami nagymértékben hat a gazdasági növekedésre, a termelékenységre és részben a foglalkoztatásra. Az átlagos közoktatási idő egy évvel történő meghosszabbítása folyamatosan a GDP 0,3-0,5 százalékos növekedését biztosíthatja. Az oktatásra fordított költségvetési kiadások aránya az EU-ban átlagosan kb. a GDP 5 százalékát teszi ki, a költségvetésekben pedig mintegy 10-11 százalékkal szerepel.

Magyarország fő érdekei a lisszaboni folyamat folytatásában és megvalósításában találkoznak, sőt nagy mértékben egybeesnek az EU-tagországok közös érdekeivel.Ilyen területek: az Európai Kutatási Térség konkretizálása és fejlesztése, az oktatás, képzés, különösen a szakoktatás és felsőfokú képzés minőségének koordinált fejlesztése, a K+F –keretprogramok finanszírozásának kibővítése, az euro-normák és euro-szabványok mellett közös szabadalmi elbírálás és tevékenység egységes európai feltételrendszerének kialakítása, a transznacionális hálózatok (különösen a közlekedési és az energetikai rendszerek) kiépítésének közös európai alapokra helyezése, közös európai energiaellátási politika és rendszereinek kiépítése, fejlesztése (gázvezeték és atom), a határokon átlépő közös környezetgazdálkodási politika fejlesztése, a K+F-keretprogramok mintájára innovációs alapok létesítése pl. a kockázati tőkenyújtás területén, az EU-finanszírozású projektekhez nemzetközi munkavállalás megszervezése, a tudományban és az innovációban élenjáró, kiválósági centrumok kooperációjának jobb ösztönzése.

Lesz-e pénz a fejlesztésre? Sok függ attól, hogy az adósságcsökkentés, a pénzügyi konszolidáció és az EU stabilizációs programjai összességükben milyen keretfeltételeket teremtenek a fejlesztéspolitikák számára. A nemzeti fejlesztéspolitikák sikere azon múlik, hogy miként képesek összeegyeztetni és egyszerre megvalósítani a fenntartható fejlődés megteremtésének és a pénzügyi egyensúlyhiányok csökkentésének nehéz feladatát.

A nemzeti költségvetések szanálásának szükségessége belgazdasági oldalról, a nemzetközi fizetési mérleg problémái pedig külgazdasági szempontból behatárolják a fejlesztési forrásokat. Ez azt jelenti, hogy a fejlesztéspolitikában az igen szűkös fejlesztési pénzekkel körültekintően kell gazdálkodni, de ugyanakkor az oktatás-tudománypolitika-kutatás-fejlesztés-innováció láncolatát egységként kezelve, meg kell erősíteni a felemelkedés legfőbb hatóerejét, a humán erőforrás fejlesztését.

Az Európai Központi Bank több, igen jelentős stabilizációs programot dolgozott ki és a konszolidációs programok szabályrendszerét, mechanizmusát igyekszik hatékonyan érvényesíteni. A stabilitásorientált költségvetési és adósságleépítési stratégiát törekszenek minél szélesebb körben elfogadtatni, mert a nagyobb európai pénzügyi stabilitás csökkentheti a pótlólagos terhek veszélyét és újabb támogatási csomagok szükségességét. A szükséges stabilizáció mellett elengedhetetlen az európai uniós országok, köztük Magyarország gazdaságának fenntartható, hosszú távú, jó struktúrában történő, megfelelően finanszírozható és ökoszociális fejlesztési pályára állítása. Magyarország számára kulcsfontosságú, hogy a  fejlesztési finanszírozási forrásokat tudja-e valóban konzisztens fejlesztéspolitikára koncentrálni, mert csak ez lehet a felzárkózás záloga.

Kőrösi István

Szólj hozzá!

Címkék: magyarország válság hun portfolioblogger EU Kőrösi István

A bejegyzés trackback címe:

http://vilaggazdasagi.blog.hu/api/trackback/id/tr36402889

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.