A Világgazdasági Intézet blogja

Világgazdasági Intézet, MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont / Institute of World Economics, Centre for Economic and Regional Studies HAS





Friss topikok

Címkék

adóharmonizáció (1) adósságfinanszírozás (4) adósságválság (2) Afrika (1) agrárkereskedelem (2) agrártermelés (1) agriculture (1) ajánló (4) alterglobalizáció (1) Amerikai Egyesült Államok (7) arab országok (1) árfolyamrendszer (1) artner annamária (23) asean (1) Asger Olesen (1) asia (1) austerity package (1) Ausztria (1) autóipar (3) automotive industry (1) bailout (1) bankia (1) bankszabályozás (2) Basel III (1) bázel (1) belső (1) belső fogyasztás (1) beruházás (1) biedermann zsuzsánna (5) Brazil (1) brazília (2) Brazília (3) brexit (1) buborék (1) business capture (1) central and eastern europe (1) chiang mai (1) cikkajánló (1) Ciprus (1) climate change (5) cmi (1) CRD IV (1) crisis (3) David Ellison (1) david ellison (4) davos (2) Deák András (4) dezséri kálmán (2) Dodd-Frank Act (1) durban (1) eastern partnership (1) Egyesült (1) Egyesült Királyság (4) elnökválasztás (3) éltető andrea (20) EMIR (1) energetika (1) eng (22) értéklánc (1) északi országok (1) EU (18) EU-büdzsé (2) euró (7) euró-csatlakozás (1) Európa (1) európai (3) Európai Bizottság (2) eurózóna (12) eurozóna (7) EU Climate Policy Framework (1) exportdiverzifikáció (1) exportorientáció (1) exportorientált növekedés (1) farkas péter (7) FDI (1) Fehér könyv Európa jövőjéről (1) feldolgozóipar (1) felháborodottak (1) felzárkózás (2) fenntarthatóság (1) financial market regulation (1) financial reform (1) fogyasztás (1) földgáz (1) franciaország (6) függetlenség (2) g20 (1) g8 (1) gazdasági növekedés (1) GGTTI (1) globális értékláncok (2) globalizáció (1) görögország (18) görög államadósság (2) greece (1) grexit (1) Grúzia (1) Hans Petersson (1) hans petersson (1) háttéranyag (1) Hegedüs Zsuzsanna (10) Horvátország (1) humán tőke (1) hun (154) Hungary (1) ifjúsági munkanélküliség (1) ingatlanbuborék (1) innováció (1) iparfejlesztés (1) Irán (1) írország (1) italy (1) jubileumi konferencia (1) K+F (1) kapitalista piacgazdaság (1) kapitalizmus (1) kap reform (1) Katalónia (6) keleti partnerség (1) kelet ázsiai regionalizmus (1) Kerényi Ádám (3) kína (10) Királyság (2) kiss judit (8) klímacsúcs (1) költségvetés (1) konferencia-beszámoló (2) kornai jános (1) Kőrösi István (6) közép kelet európa (7) közös agrárpolitika (1) központosítás (1) kutatási beszámoló (1) labour (1) labour reform (1) lemaradás (1) leminősítés (1) ludvig zsuzsa (4) LULUCF (2) magyarország (5) marco siddi (1) market (1) Martin Schulz (1) Mattias Lundblad (1) menekültek (1) mezőgazdaság (2) MiFID (1) migráció (1) minimálbér (1) modellváltás (1) Moldova (1) monitoring-jelentés (1) műhelybeszélgetés (1) működőtőke (1) multipolaritás (1) munkaerőpiac (3) munkanélküliség (3) N. Rózsa Erzsébet (1) Naszádos Zsófia (4) Németország (2) nemzetközi pénzügyi rendszer (3) nemzetközi termelési rendszerek (1) népszavazás (2) novák tamás (5) növekedés (2) nyersanyag-gazdaság (1) OFDI (1) ökoszociális piacgazdaság (1) oktatás (1) olajár (1) olaszország (1) OPEC (1) open letter (1) oroszország (9) Orosz Ágnes (5) pénzügyi tervezet (1) Peter Golias (1) population (1) porfolioblogger (2) portfolioblogger (119) portugal (1) portugália (1) Post-Kyoto Framework (1) processes (1) public finance consolidation (1) putyin (1) rácz margit (19) recession (1) recesszió (1) Ricz Judit (1) románia (1) Románia (1) russia (1) simai mihály (4) Skócia (1) social (1) Solti Ágnes (2) somai miklós (11) spain (3) spanyolország (15) state capture (1) Szalavetz Andrea (2) szankciók (1) Szanyi Miklós (1) szegénység (1) szigetvári tamás (6) Szijártó Norbert (2) szociális világfórum (1) szunomár ágnes (8) szüriza (3) szuverén vagyonalapok (1) társulási szerződés (1) terepkutatás (1) termelési (1) területi mintázat (1) think tank kerekasztal (1) tobin adó (1) törökország (4) trade (1) ttip (1) túlzott deficit eljárás (1) Túry Gábor (4) új tagországok (1) Ukraine (2) ukrajna (4) unió (2) választások (14) vállalati döntéshozatal (1) vállalati jövedelemadó (1) vállalati útonállás (1) válság (42) Vida Krisztina (4) világgazdasági fórum (1) világgazdasági kihívások (4) világgazdasági növekedés (3) világkereskedelem (4) visegrádi országok (2) Visegrad countries (1) völgyi katalin (2) Volkswagen (1) weiner csaba (2) welfare models (1) welfare state (1) Wisniewski Anna (1) world social forum (2) world trade (1) wto (1) Címkefelhő

Simai Mihály előadásának összefoglalója: A következő néhány év a világrendben - Globális kockázati tényezők és a rendszer főbb szereplőinek érdekviszonyai

2014.06.20. 10:29 Világgazdasági Intézet

A világ a politikai és gazdasági hatalmi viszonyokban zajló jelentős átalakulás fázisában van. Az előadás keretében csupán néhány kérdést emelhetek ki. A következő föbb kérdésekkel kívánok foglalkozni:

  1. A világrend főbb szereplői közül melyek azok, amelyek helyzetében, érdek és értékviszonyaiban végbemenő változások meghatározó fontosságúak a nemzetközi folyamatokra és ezek milyen következményekkel járnak a többiek fejlődésére nézve?
  2. Politikájuk, a bilaterális és multilaterális kapcsolatrendszerük milyen hatással lesz a fejlődésre?
  3. Milyen kockázati tényezők játszanak különösen fontos szerepet a következő években? Melyiket emeljük ki a mai, globalizált világban jellemző nagyszámú nemzetközi kockázati tényezők közül?

Témánk, vagyis a következő néhány esztendőben várható politikai és gazdasági változások szempontjából talán a hibás kormányzati döntések, az ún. „global governance failures” problematika a legfontosabb a meghatározó fontosságú államokban. Az elemzések arra utalnak, hogy a kormányok hibás döntései sok forrásból származhatnak, s ezek szinte országonként különböznek. A legáltalánosabbak az informálatlanság, az állam döntéseit meghatározó érdekstruktúrák befolyásának irracionális döntéseket eredményező hatásai, a döntéshozók tapasztalatlanságának, felkészületlenségének, ostobaságának, a realitásokat torzító ideológiai orientációjának, egyéni érdekeinek, önteltségének társadalmi-politikai és gazdasági és ideológiai orientációjának következményei. Ezek a problémák nyomonkövethetők nagy és kis államokban egyaránt.

A folyamatok időbeliségét illetően nyilvánvaló, hogy a nagy globális transzformációkat nehéz beszorítani rövid időszakokba.Többségük a következő 10-15 évben eredményez lényeges, mélyreható változásokat. Hatásuk azonban bizonyos területeken a következő 4-5 esztendő világfejlődésében is érvényesül és keveredik azokkal a rövidtávú válaszokkal, amelyeket a jelenben a globális, vagy az azokat érintő specifikus  kockázati tényezőkre tudnak adni. A politikai változások hatása gyorsabb, kiszámíthatatlanabb, a kockázatok ezért lényegesen nagyobbak. A társadalmi folyamatok lassúbbak s ugyanez vonatkozik a gazdasági erőviszonyokban végbemenő változásokra is.      

A térbeliséget illetően: valószínű, hogy az ázsiai térség hatalmi viszonyai, konfliktusforrásai és kapcsolatrendszere növekvő mértékben lesz meghatározó a XXI. század következő évtizedeiben. -A következő néhány évben azonban a Közel- és Közép-Kkelet, a kelet-európai térség és Afrika etnikai, ideológiai, társadalmi és gazdasági feszültségei maradnak a fő konfliktusforrások. Ezek pedig döntő mértékben érintik az euroatlanti térség államait és mindenekelőtt fő szereplőit. Lényeges rövid, közép és hosszútávú téma az EU jövője is.

A rendszer szereplőit illetően, természetesen az országok döntőek és hozzájuk kapcsolódnak az általuk létrehozott államközi szervezetek. Lényeges szerepet játszanak és jelentős érdekérényesítő képességgel rendelkeznek a transznacionális társaságok is. Fontosak a mai viszonyok között továbbá a civil szervezetek és nemzetközi hálózataik is. Sajátos, de lényeges szerepet játszanak a XXI. században a nagy tömegeket tömörítő egyházak és szervezeteik is: a keresztény egyházak, mindenekelőtt a katolikus egyház, az iszlám, a buddhista és hindu vallást követő közösségek. Különösen jelentős globalizálódó problémát képvisel az iszlám szerepe és növekvő befolyása a világeseményekre.

Az államokat számos közös érdek kapcsolja össze olyan közös kockázati tényezők kezelésének szükségességével összefüggésben, mint a környezeti témák, a globálissá vát migráció, a nukleáris fegyverek terjedése, a nemzetközi terrorizmus, stb. Soha nem volt ilyen mértékű a tulajdonviszonyok, termelés  fogyasztás és logisztikai rendszerek nemzetközi összefonódottsága sem. Ez azonban egyben szerkezeti sebezhetőséget is jelent, ami az államok fejlettségi színtjétől, szerkezetétől és méreteitől függően differenciált. Eben a tekintetben a kisebb államok veszélyeztetettsége a legnagyobb.

A következő évek várható tendenciáinak felvázolásánál figyelembe kell venni, hogy a vezető hatalmak között elkerülhetetlenek bizonyos problémák és feszültségek. Nincsenek azonban olyan érdekellentétek amelyek jelentős kiterjedésű fegyveres konfliktusokat eredményeznének. Sok diktatúra működik bolygónkon, azonban nincsenek olyan diktatúrák vagy totalitárista ideológiával vezérelt államok, amelyek a fennáló világrenddel szemben alternatívát hirdetnének. Az államközi viszonyok terén, alapjaiban továbbra is működőképes a fennáló szerződéses és nemzetközi szervezeti intézményrendszer. Önmagában azonban az államok helyzete a világfejlődés jövőjéről nem ad elegendő támpontot. A multipolarizálódó világban továbbra is igen fontosak a partneri viszonyok,különösen egyes bilaterális kapcsolatok. Ezek között néhány meghatározó szerepet játszik a nemzetközi politikai rendszer és a világgazdaság fejlődésében, intézményeinek működésében a következő években. A bilaterális kapcsolatrendszerben döntő fontoságúak: az USA és Oroszország viszonya, az USA és Kína viszonya, az orosz-kínai viszony, a német-orosz kapcsolatrendszer, valamint Kína és Japán viszonya. A  bilaterális kapcsolatokra különösen sokoldalúan hatnak az adott államok belpolitikai folyamatai, a változó gazdasági érdekviszonyai és a történelmi tehetetlenségi nyomatékok is. Döntő a kapcsolatrendszerben továbbá az adott államok érdekérvényesítő képessége illetve ezek sajátos aszimetriája.

Az USA szerepe továbbra is meghatározó katonai téren és a világpolitika számos területén is. Leegyszerűsített megközelítésben: az Egyesült Államok alapjaiban érdekelt a globális status quo fenntartásában. Ennek következményei az orosz amerikai és a kinai amerikai viszonyban különösen fontosak. Az USA gyekszik pl. megakadállyozni olyan új tömörülések kialakulását, amelyek az orosz birodalom akárcsak részleges ujjáélesztéséhez vezethetnek. Nem mondott le arról sem, hogy bizonyos alapvető érdtékeket támogasson a nemzetközi rendszerben, mint pl. az emberi jogok, a szabadság és a demokrácia... Nemzetközi érdekeit, céljait és deklarált nemzetközi értékviszonyait azonban sem politikai, sem katonai, sem gazdasági eszközökkel nem tudja a korábbiakhoz hasonló mértékben érvényesíteni. Erre irányuló törekvéseinek kudarcairól tanuskodnak, Líbia, Irak, Afganisztán, Szíria és Egyiptom esetei. Az USA-ban novemberben részleges választások lesznek, amelynek hatása tovább nehezítheti a szövetségi kormány helyzetét nemzetközi síkon is.

Oroszországot, illetve annak politikai, katonai fenyegető erőt - különösen térségünkben - különböző okokból gyakran túlozzák el. Belső viszonyai bonyolultak. Alapvetően három, a nemzetközi viszonyok szempontjából lényeges irányzat azonosítható a nemzetközi érdekviszonyokkal foglalkozó belső vitákban, amelyet leegyszerűsítve globalista liberálisnak, birodalminak, ill. nacionalistának lehet jellemezni. Ezek mögött különböző érdekek állnak, amelyek lényeges tényezők. Nemzetközi biztonsági érdekei között döntő szerepet játszik területi integritásának megőrzése, politikai és gazdasági befolyásának és pozicióinak védelme a volt szovjet térségben. Ebben az összefüggésben lehet értékelni politikáját Ukrajnával kapcsolatban is.

A következő négy esztendő globális  fejleményei között a leglényegesebb világpolitikai és világgazdasági jelentőségű kérdésben, az Európai Unió jövőjét illetően kerülhet sor döntő fontosságú változásokra. Ezek valószínűleg választ adnak arra a kérdésre is, hogy hosszú távon mi lesz a szerepe térségünknek a nemzetközi rendszerben: visszasüllyed-e az egymással versengő, volt birodalmaik emlékeiből élő középhatalmak konfliktusokat gerjesztő térségévé vagy tényleges politikai, katonai, gazdasági nagyhatalom lesz belőle, amely egyben globális bázisa is lehet olyan értékeknek, mint pl. a béke, a demokrácia, az emberi jogok, a jogegyenlőség, és  a szolidaritás? A válasz nem egyszerű és könnyű, de nem az európai parlamenti választások kimenetele miatt. A gazdasági érdekekből, politikai és társadalmi veszélyekből, feszültségekből és a múlt emlékeiből táplálkozó neonacionalizmus világméretekben és különösen Európában lényeges tényező, s bizonytalan, hogy a globális verseny feltételei között tovább erősödik-e és elsöpri, vagy legalábbis meggyengiti azoknak az eszméknek a gyakolati hatását, amelyeket pl. az ENSZ alapokmányában megfogalmaztak. 

Nemcsak Európa, de a globális viszonyok szemszögéből is lényeges kérdése a következő évek világgazdasági rendszerének, hogy lassul-e vagy visszafejlődik a globalizáció, vagy esetleg megmarad-e a jelenlegi szinten? A neonacionalizmus társadalmi bázisává válik-e a gyorsan bővülő globális középoszály, vagy a globalizáció folyamatainak folytatódását erősiti-e. Ebben a tekintetben a hatalmi rendszerben az ázsiai térségen túlmutató a kérdés, mely szerint Kina fejlődése, amelyben különösen gyors egy új középosztály kialakulása, milyen helyi és globális következményekkel jár majd. Kína jövő fejlődése nagymértékben függ attól, hogy vezetése a következő 4-5 évben mennyire tudja kezelni a növekvekvő társadalmi egyenlőtlenségek, a még mindig jelentős szegénység, a súlyos helyzetben lévő természeti környezet, az elmaradott infrastruktúra és a gazdaságban szükséges szerkezeti váltás nehéz feladatait, mindezt ráadásul a lassúló gazdasági növekedés feltételei között. Bonyolítja helyzetét - és az egész ázsiai biztonsági feltételrendszert - hogy Kína mindeközben a korábbiaknál sokkal nagyobb mértékben igyekszik erősíteni nemzetközi szerepét és befolyását. 

A világgazdaság várható problémái között a fellendülés megindulása és a tartós pangás visszahúzó erői sajátosan keverednek a rendszerben. A lassú és ingadozó gazdasági növekedés, a magas adósságállomány Európában és az USA-ban, a 200 millión felüli munkanélküliség, a foglalkoztatottság növelésének tartós nehézségei, a hatalmas méretűvé vált globális egyenlőtlenségek a jövedelmek és a vagyonok megoszlásában jelentik a legsúlyosabb problémákat a következő években is. A munkanélküliség növekedése lassult ugyan, de globális arányai még nem estek vissza a válság előtti szintre és valószínűleg nem is fognak ebben az évtizedben, a munkanélküliek abszolút száma a 2014-es 206 millióról 215 millióra emelkedik az ILO prognózis szerint. A szervezet egy héttel ezelőtt befejeződött világlonferenciája felhívta a figyelmet arra, hogy a foglalkoztatottság növelése nemcsak a lassú növekedés miatt, hanem szerkezeti okokból is igen nehéz. A létrejött munkahelyek döntő többségében igen  alacsonyak a bérek. Mindenütt tartós probléma marad a munkanélküliség magas aránya a fiatalok és a nők körében is.

A következő néhány évre vonatkozó növekedési  prognózisok alapján lényeges változások valószínűsíthetők az államok súlyában a világtermelésben és fogyasztásban. A várható növekedési trendek alapján végzett  számításaink szerint a fejlődő és feltörekvő államok súlya a világtermelésben /BNT/ 2018-ra meghaladhatja az 50%-ot. Kína 2018-ra nagyobb gazdasági súlyt képvisel majd, mint az USA vagy az európai térség. Ennek azonban a lélektani hatása nagyobb lesz, mint világgazdasági jelentősége, hiszen a fejlettségi szintben továbbra is jelentősek maradnak a különbségek. Növeli arányait a világtermelésben India, több más ázsiai állam, az afrikai térség és Latin-Amerika is. Összességében a világtermelés növekedése viszonylag lassúbb lesz a következő 4-5 évben, mint a válságot megelőző években volt. A világkereskedelemben sem várható kiugró növekedés: 4,5-5,5 százalék körüli bövülésé valószínűsíthető a következő 5 évben. Viszonylag jelentősek maradnak a külföldi közvetlen tőkebefektetések, amelyeknek két fő iránya Ázsia és az észak-amerikai térség lesz. 

Annak nyomán, hogy a világkereskedelem áramlásaira és a nemzeközi tőkeáramlásra jelentős mértékben a TNC-k vállalati rendszerén belül kerül sor, lényeges kérdés ezek tevékenységének alakulása. A transznacionális társaságok számára a várható változások mindenekelőtt az ázsiai piacok vonzóerejének növekedését jelentik, tehát nemcsak az olcsóbb és növekvő mértékben képzett munkaerő miatt növelik ázsiai befektetésüket és csoportositják át globális tevékenységüket, hanem a gyorsabb piacbővülés miatt is. A nemzetközi társaságok stratégiai tervezésében koncepcióbeli változás megy végbe a válságveszélyekkel kapcsolatos rendkívüli problémák kezelésétől és a profitabilitás fenntartásának rövidtávú céljaitól a hosszabb távlatú globális és offenzív versenystratégiára, amelyben a különböző innovációk a döntőek. Ehhez tőke bőségesen rendelkezésre áll. Lényeges probléma azonban az olyan magasan képzett munkaerő biztosítása, amelyik szükséges ezez új feladatokhoz. A transznacionális társaságok a kockázati tényezők között a világtremelés új központjainak gyors fejlődése és növekvő igényei miatt  a következő öt esztendőben fontosnak tekintik az energia- és nyersanyag-ellátás biztonságát is. Ennek okait nem a nyersanyagforrások kimerűlésében látják, hanem a szükséges beruházások hiányában, amelyek elősegítenék a kitermelés növelését.

A világfejlődés következő 4-5 esztendejének egyik fontos eseménye lesz az is, hogy 2015-ben befejeződik az ENSZ-ben elfogadott MDG-világprogram.V égrehajtása nem kevés javulást hozott a fejlődő világ néhány fontos államában. Megkezdődött a globális fejlesztési program kereteinek kidolgozása, melyet valószínűleg az ENSZ következő (69.) közgyűlésén - mely egybeesik a világszerveet 70-ik évfordulójáva - el el is fogadnak majd.  

Összefoglalva: Magyarország helyzete és fejlődése szempontjából is lényeges változás a világpolitikában, hogy ismét közel került határainkhoz egy lényeges fegyveres konfliktus veszélye. Ennek megfelelő és érdemi kezelése számunkra is elsőrendű fontosságú. Ami a világgazdasági és az európai fejlődést illeti, globálisan sem gazdasági csodák, sem kiugró teléjesítmények, sem jelentősebb javulások nem várhatók a következő 4-5 évben. Európa, ezen belűl térségünk sem képes gyorsabb fejlődésre és olyan szerkezeti váltásra, ami a foglalkoztatásban is tartós javulást hozhatna. Nehéz, sok bizonytalanságot és kozckázatot valószínüsítő időszakra kell készülni évtizedünk előttünk álló esztendőiben.

Simai Mihály, "A következő négy év nemzetközi kihívásai és Magyarország" című konferencián elhangzott előadása alapján.

A többi előadás vázlatai, diái a megtekinthetőek a VGI weboldalán.

Szólj hozzá!

Címkék: kína oroszország hun simai mihály EU Amerikai Egyesült Államok

A bejegyzés trackback címe:

http://vilaggazdasagi.blog.hu/api/trackback/id/tr366388693

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.