A soron következő „Csütörtöki beszélgetések” az „Oroszország mint politikai-gazdasági erőcentrum a XXI. század eleji eurázsiai térben – vonzáskörzet, versenytársak, valamint az európai és magyarországi következmények” című OTKA-projektben készülő tanulmány első eredményeit ismerteti.
Az előadás a Szovjetunió EU-n kívüli 12 utódállamának függőségi viszonyait mutatja be a gáz esetében: a posztszovjet nettó gázimportőröknek és -exportőröknek a forrásországoktól, a piacoktól, továbbá a tranzitállamoktól való függőségét. Ez a függőség részben az utódállamok közötti szovjet (infrastrukturális) örökség, részben a volt Szovjetunión kívüli forrásországokkal és piacokkal kapcsolatos. A függőség komplexitását mutatja, hogy a posztszovjet nettó gázexportőrök gázmérlegei jellemzően a forrásoldalon is függenek bizonyos mértékben más államoktól (amely adott esetben csak swap földrajzi okból), továbbá csaknem az összes vizsgált valamilyen tranzitszereppel bír. Az öt posztszovjet nettó gázexportőr (Oroszország, Türkmenisztán, Üzbegisztán, Azerbajdzsán és Kazahsztán) és a hét nettó gázimportőr (Ukrajna, Belarusz, Moldova, Grúzia, Örményország, Kirgizisztán és Tádzsikisztán) egyaránt a diverzifikációs lehetőségeket keresi.
A kutatás során megvizsgáljuk, hogy (1) mekkora a gáz szerepe az egyes posztszovjet államokban; (2) mely forrásországoktól és/vagy gázpiacoktól függenek az adott utódállamok, milyen lehetőségek merültek fel a függőség(ek) csökkentése érdekében, és milyen eredményeket értek el eddig; végül pedig, hogy (3) hogyan alakul a tranzitállamok szerepe. Különös figyelmet kapnak az export-, illetve importgázárak, a különféle adatforrásokból származó kereskedelmi adatok, a szállítói infrastruktúra, valamint a gázkészletek, a -kitermelés és a -felhasználás.
A kutatás európai, közép- és kelet-európai, illetve magyar szempontból is fontos. A posztszovjet térség kettős szerepet játszik az európai diverzifikációban: a diverzifikációs törekvések oka és célja. A posztszovjet térségnek szerepe van a tranzitdiverzifikációban (a – nem uniós – nyugati szovjet utódállamokat elkerülő vezetékek építésében), a forrásdiverzifikációban (az Oroszországtól más posztszovjet ellátók, elsősorban Azerbajdzsán felé való fordulásban) és a szektorális diverzifikációban (az orosz gáztól való függőség csökkentése érdekében például orosz vagy nem orosz atomerőmű építésében). A másik oldalról nézve: az európai diverzifikációs törekvések révén a posztszovjet államok gázpiacot és tranzitszerepet nyernek és veszítenek. Sőt, a posztszovjet térség (Ukrajna) a fizikai ellenirányú gázszállítás révén piaca is a volt Szovjetunión túli Európának. Ez utóbbinak a jelenlegi ukrán(–orosz) válság közepette különös aktualitása van.
A bevezető előadást Weiner Csaba tartja.
Mindenkit várunk szeretettel!