A Világgazdasági Intézet blogja

Világgazdasági Intézet, MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont / Institute of World Economics, Centre for Economic and Regional Studies HAS





Friss topikok

Címkék

adóharmonizáció (1) adósságfinanszírozás (4) adósságválság (2) Afrika (1) agrárkereskedelem (2) agrártermelés (1) agriculture (1) ajánló (4) alterglobalizáció (1) Amerikai Egyesült Államok (7) arab országok (1) árfolyamrendszer (1) artner annamária (23) asean (1) Asger Olesen (1) asia (1) austerity package (1) autóipar (3) automotive industry (1) bailout (1) bankia (1) bankszabályozás (2) Basel III (1) bázel (1) belső (1) belső fogyasztás (1) beruházás (1) biedermann zsuzsánna (5) Brazil (1) brazília (2) Brazília (3) brexit (1) buborék (1) business capture (1) central and eastern europe (1) chiang mai (1) cikkajánló (1) Ciprus (1) climate change (5) cmi (1) CRD IV (1) crisis (3) david ellison (4) David Ellison (1) davos (2) Deák András (3) dezséri kálmán (2) Dodd-Frank Act (1) durban (1) eastern partnership (1) Egyesült (1) Egyesült Királyság (4) elnökválasztás (3) éltető andrea (18) EMIR (1) eng (22) értéklánc (1) északi országok (1) EU (17) EU-büdzsé (2) euró (7) euró-csatlakozás (1) Európa (1) európai (3) Európai Bizottság (2) eurozóna (7) eurózóna (12) EU Climate Policy Framework (1) exportorientáció (1) exportorientált növekedés (1) farkas péter (7) FDI (1) Fehér könyv Európa jövőjéről (1) feldolgozóipar (1) felháborodottak (1) felzárkózás (2) fenntarthatóság (1) financial market regulation (1) financial reform (1) fogyasztás (1) földgáz (1) franciaország (6) függetlenség (1) g20 (1) g8 (1) gazdasági növekedés (1) GGTTI (1) globális értékláncok (2) globalizáció (1) görögország (18) görög államadósság (2) greece (1) grexit (1) Grúzia (1) hans petersson (1) Hans Petersson (1) háttéranyag (1) Hegedüs Zsuzsanna (10) Horvátország (1) hun (148) Hungary (1) ifjúsági munkanélküliség (1) ingatlanbuborék (1) innováció (1) iparfejlesztés (1) Irán (1) írország (1) italy (1) jubileumi konferencia (1) kapitalista piacgazdaság (1) kapitalizmus (1) kap reform (1) Katalónia (4) keleti partnerség (1) kelet ázsiai regionalizmus (1) Kerényi Ádám (3) kína (10) Királyság (2) kiss judit (8) klímacsúcs (1) költségvetés (1) konferencia-beszámoló (2) kornai jános (1) Kőrösi István (4) közép kelet európa (7) közös agrárpolitika (1) központosítás (1) kutatási beszámoló (1) labour (1) labour reform (1) lemaradás (1) leminősítés (1) ludvig zsuzsa (4) LULUCF (2) magyarország (5) marco siddi (1) market (1) Martin Schulz (1) Mattias Lundblad (1) menekültek (1) mezőgazdaság (2) MiFID (1) migráció (1) minimálbér (1) modellváltás (1) Moldova (1) monitoring-jelentés (1) műhelybeszélgetés (1) működőtőke (1) multipolaritás (1) munkaerőpiac (3) munkanélküliség (3) N. Rózsa Erzsébet (1) Naszádos Zsófia (3) Németország (1) nemzetközi pénzügyi rendszer (3) nemzetközi termelési rendszerek (1) népszavazás (2) novák tamás (5) növekedés (2) nyersanyag-gazdaság (1) OFDI (1) ökoszociális piacgazdaság (1) olajár (1) olaszország (1) OPEC (1) open letter (1) oroszország (8) Orosz Ágnes (5) pénzügyi tervezet (1) Peter Golias (1) population (1) porfolioblogger (2) portfolioblogger (113) portugal (1) portugália (1) Post-Kyoto Framework (1) processes (1) public finance consolidation (1) putyin (1) rácz margit (19) recession (1) recesszió (1) Ricz Judit (1) Románia (1) románia (1) russia (1) simai mihály (4) Skócia (1) social (1) Solti Ágnes (2) somai miklós (11) spain (3) spanyolország (13) state capture (1) Szalavetz Andrea (2) szankciók (1) Szanyi Miklós (1) szegénység (1) szigetvári tamás (6) Szijártó Norbert (2) szociális világfórum (1) szunomár ágnes (8) szüriza (3) szuverén vagyonalapok (1) társulási szerződés (1) terepkutatás (1) termelési (1) területi mintázat (1) think tank kerekasztal (1) tobin adó (1) törökország (4) trade (1) ttip (1) túlzott deficit eljárás (1) Túry Gábor (4) új tagországok (1) Ukraine (2) ukrajna (4) unió (2) választások (11) vállalati döntéshozatal (1) vállalati jövedelemadó (1) vállalati útonállás (1) válság (42) Vida Krisztina (4) világgazdasági fórum (1) világgazdasági kihívások (4) világgazdasági növekedés (3) világkereskedelem (4) visegrádi országok (2) Visegrad countries (1) völgyi katalin (2) Volkswagen (1) weiner csaba (2) welfare models (1) welfare state (1) Wisniewski Anna (1) world social forum (2) world trade (1) wto (1) Címkefelhő

Francia gazdaság: kiúttalanság?

2013.06.12. 21:48 Világgazdasági Intézet

Lassuló gazdaság, romló versenyképesség, növekvő munkanélküliség, csigatempóban javuló közpénzügyek –, hogy csak néhányat említsünk a francia gazdaság aktuális és akutnak tűnő problémái közül. Ráadásul ezek a problémák összefüggnek, egymást erősítik és könnyen negatív spirálba rendeződhetnek. Megoldásuk egyre sürgetőbb szükségszerűség, de ehhez előbb meg kell érteni, hogyan alakulhattak ki.

A leggyakrabban hangoztatott ok a francia gazdaságpolitika viszonylagos mozdulatlansága, a világgazdasági változásokra való lassú reagálása. Ez a lomhaság már a válság előtt is érezhető volt, amennyiben a francia vállalkozások (mérettől függetlenül) nem voltak képesek olyan mértékben nemzetközivé válni, az egyre jobban megnyíló világpiac lehetőségeit kihasználni, mint más, hasonlóan fejlett országok cégei. A hazai szabályozás protekcionista jellege – a verseny mesterséges korlátozása egyes szektorokban és szakmákban – a munkaerőpiac merevsége, a szociális védőháló nagyvonalúsága stb. eleinte inkább előnynek tűnt: a francia gazdaságot 2008/2009-ben nem rázta meg annyira a válság, mint a szomszédos országokét. A gazdasági visszaesés és a munkanélküliség növekedése is az európai átlag alatt maradt. Ugyanakkor, ami előny volt recesszió idején, az hátránnyá vált fellendüléskor, illetve kiderült róla, hogy elviselhetetlenül sokba kerül, ezért a „visszanyesése” elkerülhetetlen. 

A francia államadósságot nem a refinanszírozás növekvő piaci költségei emelték a GDP 90 százaléka fölé. Bár a német és francia tízéves lejáratú államkötvények kamata közötti különbség (spread) a válság hatására kitágult, illetve 2011 második fele és 2012 első fele között ideiglenesen az addigi kettő-négyszeresére nőtt, a francia államadósság piaci refinanszírozása napjainkban történelmileg nagyon alacsony piaci kamatok mellett valósul meg. 2013 áprilisában még negatív kamat is előfordult a három hónapos államkötvények piacán. Végső soron a mozdulatlanság, a mélyreható strukturális reformok halogatása tartotta/tartja viszonylag magas szinten a hiányt, illetve nyomta/nyomja följebb és följebb az államadósságot. Legkésőbb a válság kitörésekor a franciáknak lépniük kellett volna: német mintára átalakítani a munkaerő-piaci szabályozást, megreformálni a szociális rendszert, az oktatás/képzés és a vállalati szféra kapcsolatainak javításával, valamint a kis- és közepes cégek exportjának ösztönzés kihasználni a globalizációban rejlő lehetőségeket, a feltörekvő térségek lendületét.

A késlekedés a gazdasági versenyképesség romlásához, valamint a közpénzügyi egyensúly megbomlásához, az adósság súlyos, generációkat érintő felduzzadásához vezetett. Ilyen körülmények között a pénzpiac (a spread már említett kitágulása révén) „finoman”, a brüsszeli bizottság pedig határozottan az államháztartás rendbetételére szorítja a francia kormányt. A 2011 második felétől induló megszorítások politikája azonban eleinte nem volt és – tekintettel a közelgő elnök- és parlamenti választásokra – nem is lehetett eléggé mélyreható ahhoz, hogy a fenti trendeket megfordítsa. Ehhez jött az új szocialista hatalomnak a választási ígéretek teljesítése jegyében elvesztegetett első féléve, míg végre 2013 novemberétől elkezdődhettek az átfogóbb reformok.

A megszorítások, amilyen felemás eredményt hoztak eddig a közpénzügyekben, olyan „hatékonynak” bizonyultak a válság első hulláma után visszatérő növekedés megfojtásában. A francia gazdaság 2011 elején, éves szinten, még 2,7 százalékos ütemben bővült. 2010 közepe és 2011 közepe között 200 ezer új állás jött létre. Azóta a növekedés gyakorlatilag megszűnt, a munkanélküliek száma pedig folyamatosan nő. 2012-ben már a francia gazdaság hagyományos húzóerejének számító lakossági fogyasztás is csökkent (-0,4%), amire pedig az utolsó több hatvan évben csupán egyetlen egyszer (1994-ben) volt példa. 

A gazdaság lassulása miatt egyre nagyobb az aggodalom, hiszen ilyen körülmények között szűkül a kormány mozgástere, és egyre komolyabb társadalmi-politikai ára van a strukturális reformoknak. Sokan félnek attól, hogy a pénzpiaci bizalom és türelem sem tart örökké, visszatérhet a magasabb spread korszaka, ami az adósság-refinanszírozás drágításával tovább rontaná a növekedési esélyeket. Az 1. ábrából látható, hogyan szakadt el a német és a francia gazdaság növekedési üteme 2005 után. Ugyanakkor az is látható, hogy hosszabb időszakot vizsgálva, fordított helyzet is kialakult már: 1996-2005 között a francia gazdaság minden évben gyorsabban növekedett, mint a német.

1. ábra

Franciaország és Németország kumulált reál GDP növekedése

(1995=100 bal skála; 2005=100 jobb skála)

somai_1.png

Forrás: Eurostat (web) – a 2013-ra és 2014-re vonatkozó adatok előrejelzésen alapulnak. http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table.do?tab=table&init=1&plugin=1&language=en&pcode=tec00115

Azt is világosan látni kell, hogy a lassú növekedés, a versenyképességi problémák és az államháztartási egyensúlytalanság korántsem csak a francia gazdaság problémái. A növekedés tekintetében például, az EU öt legnagyobb gazdasága közül 2007-2012 között csak Németország mutatott fel jobb eredményt, mint Franciaország. (lásd 2. ábra) Többek között ez a viszonylagosan jó teljesítmény az oka annak, hogy a strukturális gyengeségek és rossz kilátások ellenére, legalábbis egyelőre, megbecsült befektetésnek számít a francia állampapír. Ugyanakkor nem feledhető Franciaországnak a – mind adósságfinanszírozás, mind pedig közvetlen befektetés és export tekintetében – a válság által leginkább érintett mediterrán országoknak való nagyfokú kitettsége, amely növeli a piac rossz hírekre való érzékenységét és általában a francia pénzügyi pozíció sérülékenységét.

2. ábra

Az EU legnagyobb gazdaságinak kumulált reál GDP növekedése (2007=100)

somai_2.png

Forrás: Eurostat (web) – a 2013-ra és 2014-re vonatkozó adatok előrejelzésen alapulnak. http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table.do?tab=table&init=1&plugin=1&language=en&pcode=tec00115

Természetesen, a makrogazdasági problémák mögött sok-sok mikro-probléma rejtőzik. A francia vállalatok bel- és külpiaci versenyképességi gondjai elsősorban abból adódnak, hogy az utóbbi években már nem csupán az alacsony (pl. textil-ruházat), vagy közepesen alacsony technológiai színvonalat igénylő (pl. fémcikk- vagy hajógyártás), de a közepesen magas technológiát alkalmazó szektorokban (pl. járművek, gépek, elektromos berendezések gyártása) is egyre nagyobb versenyt támasztanak velük szemben a feltörekvő országok viszonylag alacsony telephelyi költségekkel rendelkező vállalkozásai. A franciák az otthoni merev munkaerő-piaci szabályozás (valamint a GDP-ben mérve igen jelentős jövedelem-központosítás) okozta magas költségek, illetve a külföldi piaci szereplők által támasztott árverseny körülményei között egyrészt a bruttó fedezetük rovására, másrészt teljes ipari termelési rendszereik re-lokalizációjával próbálják menteni piaci részesedésüket. A csökkenő profitabilitás azután negatívan hat vissza a kutatási-fejlesztési, illetve beruházási tevékenységükre, ami közép- és hosszabb távon tovább rontja nemzetközi versenyképességüket.

A kitörési pont – az elavult és drága foglalkoztatási és szociális politikák átszabása, vagyis a költségoldali enyhítés mellett, német mintára – a magasabb hozzáadott értéket képviselő, minőségi termékek irányába történő elmozdulás lehet. Nem arról van szó, hogy Franciaország ne lenne jelen, vagy akár sikeres is több ilyen szektorban (pl. repülő- és űripar, gyógyszeripar, luxusipar stb.), hanem arról, hogy ezek a szektorok még nem képviselnek elegendő súlyt a francia gazdaság egészében. Még túl nagy a súlya a nemzetközi (ár)versenynek jobban kitett, alacsony illetve közepes technológiai szintet képviselő szektoroknak, illetve azokon belül is (pl. autógyártás) a viszonylag kisebb hozzáadott értéket képviselő (pl. kis és alsóközép kategóriájú) termékeknek.

A szocialista kormány 2013 novemberében – a vállalatoknál, a minimálbér 1 és 2,5 –szerese közötti béren foglalkoztatottak után fizetendő járulék egy részének (kb. 6 százalékának) elengedésével, évi 20 milliárd euró többletforrást hagyó ún. „Versenyképességi Paktummal” – elindult a mélyreható strukturális reformok útján. További fontos lépés volt a szociális partnerek között 2013 januárjában létrejövő egyezség alapján május közepén már a parlament által is kodifikált munkaerő-piaci reform. Ez utóbbi némi rugalmasságot visz a foglalkoztatás bonyolult rendszerébe (munkaidő, munkabér, vállalaton belüli átcsoportosítás témában), segítve ezáltal a francia vállalatokat, miközben megerősíti a dolgozók jogait: nagyobb biztosítékot ad az állasok megtartására, kiszélesíti az átképzési lehetőségeiket, javítja a társadalombiztosítási pozíciójukat, visszaszorítja a meghatározott idejű foglalkoztatás terjedését. Továbbá napirenden van a szociális juttatások megkurtítása (bizonyos jövedelmi szint fölött), valamint egy átfogó nyugdíjreform (munkában töltött idő és nyugdíjkorhatár emelése, nyugdíjak csökkentése, a közalkalmazottak kedvező elbánásának „amortizálása”), valamint az egészségügyi és a munkanélküliségi ellátás felülvizsgálata is.

A brüsszeli bizottság nemrégiben két év haladékot adott Franciaországnak a túlzott deficiteljárás alóli kikerülésre, az államháztartási hiánynak a GDP 3 százaléka alá vitelére. Ily módon 2013 helyett 2015-re kell rendbe tenni a közpénzügyeket. Kérdés, hogy ez a haladék elegendő központi forrást hagy-e a kormánynál arra, hogy a szükséges reformok mellett a gazdasági növekedés újraélesztésére is maradjon erő. Tény, hogy a vállalatoknak juttatott 20 milliárdos könnyítést egyelőre a belső (közületi és magán-) fogyasztás fogja megsínyleni, amit persze a cégek külpiaci sikereinek indirekt hatása részben ellensúlyozhat.

Franciaország nincs egyedül a reformjaival: Olaszország, Spanyolország és a sor más konkurens hasonlóan átfogó átalakítást tervez, illetve hajt végre. Optimális esetben ezek a reformok akár egymást is erősíthetik, és az EU válságövezetéből sikeres régió is lehet, ugyanakkor a társadalmak tűrőképességében esetleg kialakuló repedések is kölcsönhatásba kerülhetnek egymással. 

Somai Miklós

2 komment

Címkék: franciaország válság hun portfolioblogger somai miklós

A bejegyzés trackback címe:

http://vilaggazdasagi.blog.hu/api/trackback/id/tr795358032

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Link elek 2013.06.13. 08:32:43

idorol idore ujra kiderul, hogy az allam rossz gazda

Dörnyei József · http://dornyeij.blog.hu 2013.06.13. 08:35:23

Franciaországot sok minden sújtja egyszerre. Európa egyik legszocialistább országáról beszélünk. A szakszervezetek nagyon erösek náluk. A gazdaság igen sok területén az állam a tulajdonos, ami az erös szakszervezetekkel együtt drágává tesz sok ágazatot. A Vogonizmus a legerösebb az EU-ban, a legtöbb ostoba és felesleges szabály Franciaországban van.

Megoldás persze az lenne, ha leépítenék mindezeket. De kérdéses, hogy hajlandóak-e rá, valamint képesek-e rá.