A Világgazdasági Intézet blogja

Világgazdasági Intézet, MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont / Institute of World Economics, Centre for Economic and Regional Studies HAS





Friss topikok

Címkék

adóharmonizáció (1) adósságfinanszírozás (4) adósságválság (2) Afrika (1) agrárkereskedelem (2) agrártermelés (1) agriculture (1) ajánló (4) alterglobalizáció (1) Amerikai Egyesült Államok (6) arab országok (1) árfolyamrendszer (1) artner annamária (23) asean (1) Asger Olesen (1) asia (1) austerity package (1) autóipar (3) automotive industry (1) bailout (1) bankia (1) bankszabályozás (2) Basel III (1) bázel (1) belső (1) belső fogyasztás (1) beruházás (1) biedermann zsuzsánna (5) Brazil (1) Brazília (3) brazília (2) brexit (1) buborék (1) business capture (1) central and eastern europe (1) chiang mai (1) cikkajánló (1) Ciprus (1) climate change (5) cmi (1) CRD IV (1) crisis (3) david ellison (4) David Ellison (1) davos (2) Deák András (3) dezséri kálmán (2) Dodd-Frank Act (1) durban (1) eastern partnership (1) Egyesült (1) Egyesült Királyság (4) elnökválasztás (3) éltető andrea (17) EMIR (1) eng (22) értéklánc (1) északi országok (1) EU (17) EU-büdzsé (2) euró (7) euró-csatlakozás (1) Európa (1) európai (3) Európai Bizottság (2) eurózóna (12) eurozóna (7) EU Climate Policy Framework (1) exportorientáció (1) exportorientált növekedés (1) farkas péter (7) FDI (1) feldolgozóipar (1) felháborodottak (1) felzárkózás (2) fenntarthatóság (1) financial market regulation (1) financial reform (1) fogyasztás (1) földgáz (1) franciaország (6) függetlenség (1) g20 (1) g8 (1) gazdasági növekedés (1) GGTTI (1) globális értékláncok (2) globalizáció (1) görögország (18) görög államadósság (2) greece (1) grexit (1) Grúzia (1) hans petersson (1) Hans Petersson (1) háttéranyag (1) Hegedüs Zsuzsanna (10) hun (144) Hungary (1) ifjúsági munkanélküliség (1) ingatlanbuborék (1) innováció (1) iparfejlesztés (1) Irán (1) írország (1) italy (1) jubileumi konferencia (1) kapitalista piacgazdaság (1) kapitalizmus (1) kap reform (1) Katalónia (3) keleti partnerség (1) kelet ázsiai regionalizmus (1) Kerényi Ádám (1) kína (10) Királyság (2) kiss judit (8) klímacsúcs (1) költségvetés (1) konferencia-beszámoló (2) kornai jános (1) Kőrösi István (4) közép kelet európa (6) közös agrárpolitika (1) központosítás (1) kutatási beszámoló (1) labour (1) labour reform (1) lemaradás (1) leminősítés (1) ludvig zsuzsa (4) LULUCF (2) magyarország (5) marco siddi (1) market (1) Martin Schulz (1) Mattias Lundblad (1) menekültek (1) mezőgazdaság (2) MiFID (1) migráció (1) minimálbér (1) modellváltás (1) Moldova (1) monitoring-jelentés (1) műhelybeszélgetés (1) működőtőke (1) multipolaritás (1) munkaerőpiac (3) munkanélküliség (3) N. Rózsa Erzsébet (1) Naszádos Zsófia (3) Németország (1) nemzetközi pénzügyi rendszer (3) nemzetközi termelési rendszerek (1) népszavazás (2) novák tamás (5) növekedés (2) nyersanyag-gazdaság (1) OFDI (1) ökoszociális piacgazdaság (1) olajár (1) olaszország (1) OPEC (1) open letter (1) oroszország (7) Orosz Ágnes (5) pénzügyi tervezet (1) Peter Golias (1) population (1) porfolioblogger (2) portfolioblogger (111) portugal (1) portugália (1) Post-Kyoto Framework (1) processes (1) public finance consolidation (1) putyin (1) rácz margit (19) recession (1) recesszió (1) Ricz Judit (1) románia (1) Románia (1) russia (1) simai mihály (3) Skócia (1) social (1) Solti Ágnes (2) somai miklós (11) spain (3) spanyolország (12) state capture (1) Szalavetz Andrea (2) szankciók (1) Szanyi Miklós (1) szegénység (1) szigetvári tamás (6) Szijártó Norbert (2) szociális világfórum (1) szunomár ágnes (8) szüriza (3) szuverén vagyonalapok (1) társulási szerződés (1) terepkutatás (1) termelési (1) területi mintázat (1) think tank kerekasztal (1) tobin adó (1) törökország (4) trade (1) ttip (1) túlzott deficit eljárás (1) Túry Gábor (4) új tagországok (1) Ukraine (2) ukrajna (4) unió (2) választások (11) vállalati döntéshozatal (1) vállalati jövedelemadó (1) vállalati útonállás (1) válság (42) Vida Krisztina (4) világgazdasági fórum (1) világgazdasági kihívások (4) világgazdasági növekedés (3) világkereskedelem (4) visegrádi országok (2) Visegrad countries (1) völgyi katalin (2) Volkswagen (1) weiner csaba (2) welfare models (1) welfare state (1) Wisniewski Anna (1) world social forum (2) world trade (1) wto (1) Címkefelhő

Oroszország a Klubban! – egy 19 éves csatlakozási folyamat záróakkordja

2012.08.23. 09:08 Világgazdasági Intézet

Oroszország 1993-ban kelt GATT-hoz benyújtott csatlakozási kérelmét követően 2012. augusztus 22-én vált tényleges tagjává az időközben (1995. január 1.-én) Kereskedelmi Világszervezetté, angol rövidítéssel WTO-vá alakult intézménynek. Ezzel vált teljessé a szervezetben a jelentős világgazdasági szereplők sora, hiszen Kína 2001-es sikeres csatlakozása után a világgazdasági szinten is meghatározó súlyú gazdaságok közül már csak az orosz maradt kívül a Klubon. Közben már az előző évezred végétől kezdődően, azaz közel másfél évtizede gyakran hallottuk magas rangú orosz illetékesek és Oroszország tárgyalópartnereit képviselők szájából egyaránt, hogy a csatlakozás immár a küszöbön, alig egy-másfél évnyi távolságra van. Érdemes talán megemlíteni, hogy a taggá válás ténye az adott nevezetes napon meglehetősen későn, már-már munkaidőn túl – e sorok írása közben – jelent meg a szervezet hivatalos honlapján, mintha az illetékesek maguk is nehezen hinnék el az újságot. Pedig az lényegében pontosan 30 nappal ezelőtt, az oroszországi ratifikáció bejelentésével dőlt el véglegesen. Hangosan akkor kellett volna ünnepelni. Két nap múlva, augusztus 24-én a szervezet tagsága egy „csendes” belépéssel (lejáró 30 nappal) 157-re nő: az orosz óriás ellenpontja, egy kis csendes-óceáni szigetország, Vanuatu lép be a WTO-ba.

Mi minden húzódhatott meg ennek az igen hosszúra nyúlt, de annál fontosabb és izgalmasabb folyamatnak a hátterében? Az elmúlt évek, évtized orosz-Nyugat, többnyire politikai jellegű vitái során időnként olyan nyugati fenyegetések is elhangzottak, hogy a fejlett gazdaságok, illetve közülük egyesek nem fogják támogatni Oroszországot a WTO-hoz történő csatlakozásában. Számított-e valaha is ez a fajta meggyőzés Oroszországnak? Úgy gondolom, nemigen. Éppen a fejlett gazdaságok voltak ugyanis azon az oldalon, ahol erősebben, de legalábbis rövid-középtávon is már jelentős előnyökkel kecsegtető módon jelentkeztek az orosz csatlakozás melletti (könnyebb piacra jutási, komfortosabb üzleti környezetet ígérő) érvek. Ennek jele a, bár nehézségek árán, de mégis évekkel ezelőtt megkötött kétoldalú megállapodás az Európai Unióval (2004-ben) és az Amerikai Egyesült Államokkal (2006-ban). Egy másik jele a sokak által még nemrégiben jelentős akadálynak minősített, végül azonban legyőzhetőnek bizonyult grúz ellenkezés, amelyet az említett „nagyok” némi diplomáciai meggyőzéssel  természetesen képesek voltak semlegesíteni. A tárgyalóasztal másik oldalán, Oroszország volt az, amelyik a csatlakozás rövid- és középtávú hatásait mérlegelve halogatta, de legalábbis nem siette el az előrelépést. Nem véletlenül, hiszen a pozitív hatások – nyugati elemzők szerint is – inkább hosszabb távon, míg a hátrányok rövidtávon voltak várhatók.

A kétezres évek első évtizedében, egészen a világgazdasági válság kitöréséig, illetve annak oroszországi begyűrűzéséig az orosz gazdaság irigylésre méltó, akár 6-8%-ot is elérő növekedési ütemekkel dicsekedhetett, WTO-tagság híján is. Ennek okát, kissé leegyszerűsítve, éppen az orosz külkereskedelem speciális szerkezete adja, amely egyúttal arra is válasz, miért nem volt sürgős Oroszországnak a belépés. Az orosz gazdaság egyoldalú szerkezete, amelyben az energetika kulcsszerepet tölt be a magyarázat mindkét kérdésre. A kétezres évek világgazdasági energiaár-emelkedéséből alaposan profitáló gazdaság számára egyszerűen nem volt igazán jelentős kérdés a WTO-tagság és azzal együtt számára is jelentkező külgazdasági nyitás, hiszen legfőbb exporttermékei esetében a külföldi piacok amúgy is szinte teljes mértékben liberalizáltak. Az egész gazdaság, és nem mellékesen a költségvetés számára is meghatározó súlyú energiaexport nem igényelte a partnerek kölcsönös nyitását, miközben a nyitás elmaradása odahaza lehetőséget nyújtott az egyéb ágazatok védettebb helyzetének megtartására. Ezt a helyzetet nagyon előnyösen is kihasználhatta volna az ország, egyfajta felkészülésre a később azért várhatóan mégis bekövetkező nyitásra a WTO keretein belül. Rossz hír az orosz gazdaság számára, hogy ez a felkészülés csak nagyon részlegesen következett be. A másik oldal érvelése épp ezen alapul: a liberalizáció a piaci verseny kényszerű éleződésével önmagában gazdaságszerkezetet javító, tisztító hatással jár. Egy ország, pláne annak mindenkori politikai vezetése számára azonban közel sem mindegy, hogy ennek mi a rövidtávon jelentkező ára. Az energialábon biztosan álló, s az energetikai szektorból a többi ágazatba és a lakosság szélesebb rétegeihez is jövedelmeket átcsorgató orosz gazdaság a kétezres évek első évtizedében megengedhette magának, hogy védje termelőit. Ez egyébként is egyre határozottabb szándékává vált az elmúlt évtized orosz vezetésének, az orosz protekcionista gyakorlat az egész világ számára jól ismert jelenség. Ráadásul a gazdaságban is növekvő állami szerepet szánó és elérő orosz vezetésnek a csatlakozás elodázásával egy sor más kérdésben is mozgástere maradt. Köztudott, hogy az orosz gazdaság szabályozási rendszere, bár időközben egyes területeken közelített a nemzetközi normákhoz, azonban alapvetően mégis sajátos, a külföldi partnerek számára nehezen átlátható, elfogadható volt. Az orosz csatlakozással az orosz üzleti környezet vonzóbbá válik a külföldi partnerek, köztük is a befektetők szemében annak nemzetközileg is elfogadott szabályozási gyakorlatának köszönhetően.

A csatlakozási folyamat 2011. végi lezárását, s az Oroszország tárgyalópartnereinek az utolsó pillanatig azért izgalmakat okozó 2012. júliusi oroszországi ratifikációnak a jelentőségét mindennek fényében kell kezelnünk. A folyamat lezárása tehát egyrészt jelzés a nemzetközi szereplők felé Oroszország (újbóli) együttműködési készségéről, másfelől arról, hogy a modernizációs célkitűzés a mai helyzetben már több lehet puszta retorikánál, s az ország vezetése kész a gazdaság szerkezeti megújulását, versenyképességének növelését a WTO-tagságból következő piaci útra (is) bízni. Mindez odahaza azonban még komoly csatákat fog jelenteni, hiszen az egyes ágazati lobbikörök nem fognak könnyen belenyugodni helyzetük nehezedésébe, s további állami védőernyőért fognak folyamodni, ami a WTO-tag ország vezetése számára már komolyabb fejtörést okozhat. A „tagság vagy nem tagság” kérdéskör lezárulása után így vélhetően egy újabb kérdést kell feltennünk: „milyen lesz ez az orosz tagság?” Oroszországot ismerve nem lesz simulékony, az ország gazdasági szereplőinek külföldi partnereit a tagság ténye mellett is érhetik majd kellemetlen meglepetések. S ehhez nem is szükséges feltétlenül az orosz vezetés megengedő, esetleg a WTO-elveket, szabályokat, kötelezettségeket tudatosan megszegő magatartása. Az üzleti mentalitás megváltoztatása ugyanis nem megy egyik napról a másikra, elszánt központi igyekezet mellett sem. 

Ludvig Zsuzsa

Szólj hozzá!

Címkék: oroszország hun wto portfolioblogger ludvig zsuzsa

A bejegyzés trackback címe:

http://vilaggazdasagi.blog.hu/api/trackback/id/tr224727230

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.