A Világgazdasági Intézet blogja

Világgazdasági Intézet, MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont / Institute of World Economics, Centre for Economic and Regional Studies HAS





Friss topikok

Címkék

adóharmonizáció (1) adósságfinanszírozás (4) adósságválság (2) Afrika (1) agrárkereskedelem (2) agrártermelés (1) agriculture (1) ajánló (4) alterglobalizáció (1) Amerikai Egyesült Államok (5) arab országok (1) árfolyamrendszer (1) artner annamária (23) asean (1) Asger Olesen (1) asia (1) austerity package (1) autóipar (3) automotive industry (1) bailout (1) bankia (1) bankszabályozás (2) Basel III (1) bázel (1) belső (1) belső fogyasztás (1) beruházás (1) biedermann zsuzsánna (5) Brazil (1) Brazília (3) brazília (2) brexit (1) buborék (1) business capture (1) central and eastern europe (1) chiang mai (1) cikkajánló (1) Ciprus (1) climate change (5) cmi (1) CRD IV (1) crisis (3) david ellison (4) David Ellison (1) davos (2) Deák András (3) dezséri kálmán (2) Dodd-Frank Act (1) durban (1) eastern partnership (1) Egyesült (1) Egyesült Királyság (4) elnökválasztás (3) éltető andrea (17) EMIR (1) eng (22) értéklánc (1) északi országok (1) EU (16) EU-büdzsé (2) euró (7) euró-csatlakozás (1) Európa (1) európai (3) Európai Bizottság (2) eurozóna (7) eurózóna (12) EU Climate Policy Framework (1) exportorientáció (1) exportorientált növekedés (1) farkas péter (6) FDI (1) feldolgozóipar (1) felháborodottak (1) felzárkózás (2) fenntarthatóság (1) financial market regulation (1) financial reform (1) fogyasztás (1) földgáz (1) franciaország (6) függetlenség (1) g20 (1) g8 (1) gazdasági növekedés (1) GGTTI (1) globális értékláncok (2) globalizáció (1) görögország (18) görög államadósság (2) greece (1) grexit (1) Grúzia (1) Hans Petersson (1) hans petersson (1) háttéranyag (1) Hegedüs Zsuzsanna (10) hun (143) Hungary (1) ifjúsági munkanélküliség (1) ingatlanbuborék (1) innováció (1) iparfejlesztés (1) Irán (1) írország (1) italy (1) jubileumi konferencia (1) kapitalista piacgazdaság (1) kapitalizmus (1) kap reform (1) Katalónia (3) keleti partnerség (1) kelet ázsiai regionalizmus (1) Kerényi Ádám (1) kína (9) Királyság (2) kiss judit (8) klímacsúcs (1) költségvetés (1) konferencia-beszámoló (2) kornai jános (1) Kőrösi István (4) közép kelet európa (6) közös agrárpolitika (1) központosítás (1) kutatási beszámoló (1) labour (1) labour reform (1) lemaradás (1) leminősítés (1) ludvig zsuzsa (4) LULUCF (2) magyarország (5) marco siddi (1) market (1) Martin Schulz (1) Mattias Lundblad (1) menekültek (1) mezőgazdaság (2) MiFID (1) migráció (1) minimálbér (1) modellváltás (1) Moldova (1) monitoring-jelentés (1) műhelybeszélgetés (1) működőtőke (1) multipolaritás (1) munkaerőpiac (3) munkanélküliség (3) N. Rózsa Erzsébet (1) Naszádos Zsófia (3) Németország (1) nemzetközi pénzügyi rendszer (3) nemzetközi termelési rendszerek (1) népszavazás (2) novák tamás (5) növekedés (2) nyersanyag-gazdaság (1) OFDI (1) ökoszociális piacgazdaság (1) olajár (1) olaszország (1) OPEC (1) open letter (1) oroszország (7) Orosz Ágnes (5) pénzügyi tervezet (1) Peter Golias (1) population (1) porfolioblogger (2) portfolioblogger (110) portugal (1) portugália (1) Post-Kyoto Framework (1) processes (1) public finance consolidation (1) putyin (1) rácz margit (19) recession (1) recesszió (1) Ricz Judit (1) Románia (1) románia (1) russia (1) simai mihály (3) Skócia (1) social (1) Solti Ágnes (2) somai miklós (11) spain (3) spanyolország (12) state capture (1) Szalavetz Andrea (2) szankciók (1) Szanyi Miklós (1) szegénység (1) szigetvári tamás (6) Szijártó Norbert (2) szociális világfórum (1) szunomár ágnes (8) szüriza (3) szuverén vagyonalapok (1) társulási szerződés (1) terepkutatás (1) termelési (1) területi mintázat (1) think tank kerekasztal (1) tobin adó (1) törökország (4) trade (1) ttip (1) túlzott deficit eljárás (1) Túry Gábor (4) új tagországok (1) Ukraine (2) ukrajna (4) unió (2) választások (11) vállalati döntéshozatal (1) vállalati jövedelemadó (1) vállalati útonállás (1) válság (42) Vida Krisztina (4) világgazdasági fórum (1) világgazdasági kihívások (3) világgazdasági növekedés (2) világkereskedelem (3) visegrádi országok (2) Visegrad countries (1) völgyi katalin (2) Volkswagen (1) weiner csaba (2) welfare models (1) welfare state (1) Wisniewski Anna (1) world social forum (2) world trade (1) wto (1) Címkefelhő

Török-görög párhuzam

2012.05.31. 09:20 Világgazdasági Intézet

Míg Törökország közel egy évtizede tartó dinamikus gazdasági növekedésének köszönhetően mára régiójának egyik gazdasági motorjává vált, Görögország „Európa beteg embereként” szerepel nap, mint nap a hírekben. Tekintsünk azonban most vissza egy évtizeddel, és nézzük meg, hogyan vélekedtünk akkor Törökország és a szomszédos Görögország kilátásairól. Görögország 2001-ben – a többi 11 országhoz képest ugyan kis késéssel -, de sikeresen csatlakozott az eurózónához. A legtöbb nemzetközi intézmény (IMF, OECD), bár említi a további szerkezeti reformok szükségességét, alapvetően a makrogazdasági egyensúly megteremtését dicséri, pozitív görög kilátásokról ír. Óriási infrastrukturális beruházások zajlanak, jelentős mennyiségű külföldi tőke áramlik az országba, ugyanakkor kifelé a görög bankok, vállalkozások dinamikusan terjeszkednek a környező balkáni országokban.  

A szomszédos Törökország ugyanekkor története egyik legsúlyosabb válságát élte át, az ország az államcsőd szélén állt, a külföldi befektetők kimenekítették a pénzüket. A költségvetési deficit 20% közelében járt, az államadósság a GDP 80%-ra szökött. A rossz hitelekkel teli bankrendszer szenvedett, számos bank csődbe ment. A törökök az IMF segítségére szorultak, a megszorítások eredményeképpen a GDP 2001-ben közel 6%-kal esett vissza, a török lírát jelentősen le kellett értékelni. Az infláció az év eleji 33%-ról 68%-ra emelkedett.
 
Ha viszont ma tekintünk a két országra, a helyzet éppen ellentétes. Görögország reménytelen küzdelmet folytat a válsággal, melynek megoldását euró-zóna tagsága is súlyosbítja. A görög gazdaságot alapvetően versenyképtelennek, sőt, „megreformálhatatlannak” látjuk. Törökország viszont a régió „bezzeg-országává” vált. Gazdasága gyorsan, évi 6-7%-os ütemben fejlődik, a 2009-es válság miatti ármeneti visszaesést (amely mértékében egyébként nagyobb volt a 2001-esnél), hamar maga mögött tudhatta az ország: 2010-ben a kibocsátás 10%-os növekedésével szinte „visszapattant”. Az export egy évtized alatt több mint ötszörösére nőtt, Törökország a külföldi tőke kedvelt célpontja, és egyre több török tőkebefektetés irányul a környező régiókba.
 
Minek köszönhető a két ország közötti különbség, mi van a törökök mostani sikerességének hátterében, és vajon a válságba lévő görögök le tudnák-e utánozni a török sikerreceptet?
 
Az egyik fontos különbség a két ország jelenlegi helyzetét tekintve a gazdaság és az export diverzifikáltságában és versenyképességében van. Görögország esetében a turizmus és a hajózási szolgáltatás egyértelműen a legfontosabb ágazatok, a termékexportban pedig az agráripari-termékek dominálnak. A mezőgazdaság a Közös Agrárpolitika kedvezményezettjeként jól működik, a feldolgozóipar azonban viszonylag kevés valóban versenyképes export-termékkel rendelkezik. A török gazdaság ugyanakkor az utóbbi időben egyre több lábra áll. A feldolgozóiparban a járműgyártás (autó, busz, teherautó, hajó, jacht), és az elektromos háztartási termékek dominálnak, de a hagyományosan erős textilipar is jelentős exportőr. Kezdetben az Európai Unióval 1996-tól létrejövő vámunió segítette a törökök terjeszkedését az európai piacokon, a 2008-as válságot követően lecsökkenő európai keresletet viszont a dinamikusan fejlődő környező piacok, így az arab országok vagy Oroszország, jól kompenzálták. Az építőipar már a hetvenes években belekezdett a nemzetközi expanzióba, fő piacaik az olajban gazdag közel-keleti államok és a volt szovjet tagköztársaságok. A korábban elhanyagolt turizmus a kétezres évektől indult gyors fejlődésnek, jelenleg 30 milliárd euró éves bevételével az egyik legprosperálóbb szektor. 
 
Központi, és alapvető jelentőségű a két ország eltérő valuta-rendszere. Míg Törökország esetében fontos lökést adott a gazdaságnak a 2001-es válságot követően a líra leértékelődése, ami jelentősen megnövelte a török termékek versenyképességét, a görög válságkezelés egyik közismert akadálya az euró „leértékelhetetlensége”. Kérdéses, hogy az euró zónából való esetleges kilépéssel, a drachmára való visszatéréssel együtt járó káoszt kompenzálni tudnák-e az azonnali drasztikus leértékelődéssel járó versenyképesség-javító hatások.
 
Szintén nem elhanyagolható tényező a török sikerben a politikai erőtér átalakulása: korábban Törökországot hosszú időn keresztül a gyenge koalíciós kormányok jellemezték, amely képtelenek voltak alapvető reformlépések megtételére. A 2002-es választások óta azonban egy tettre kész, határozott elképzelésekkel rendelkező, amúgy mérsékelt iszlamista párt van hatalmon, amely 10 év alatt alig vesztett népszerűségéből.
 
De ami talán a legfontosabb elem lehet: a kialakuló mentalitásbeli különbség. Bár a két ország lakóinak életfelfogása sokban hasonlít egymásra, azonban az elmúlt évtizedek folyamatai eltérően befolyásolták munkakultúrájukat. Amint Turgut Özal török miniszterelnök, az 1980-as években megindult reformok atyja egykor kijelentette (az olajárrobbanásnak köszönhetően meggazdagodó Irakkal és Iránnal összehasonlítva országát): „Szerencse, hogy a törököknek nincs olajuk, így a munkájukkal kell pénzhez jutniuk.” A mondás jól alkalmazható a török-görög összehasonlításban is: szerencséje a törököknek, hogy nem kaptak jelentős európai uniós pénzeket, így kénytelenek voltak a munkájukra hagyatkozni. Görögország az európai uniós csatlakozása óta az uniós források egyik legnagyobb kedvezményezettje. A beáramló források (és a közös valuta által teremtett forrásbőség) azonban a jólét hamis látszatát teremtette meg, amivel most kell szembesülniük a görögöknek. A törököknek viszont, akik nem kaptak "ingyen-ebédet", meg kellett küzdeniük a talpon maradásért. Hosszú távon azonban ez a küzdelem kétség kívül megtérült.
    
 
Szigetvári Tamás
 

2 komment

Címkék: görögország törökország hun portfolioblogger szigetvári tamás

A bejegyzés trackback címe:

http://vilaggazdasagi.blog.hu/api/trackback/id/tr424556558

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

StanLee · http://willkommen.blog.hu 2012.05.31. 11:37:44

Nem szorosan a témához kapcsolódik, de Törökországgal kapcsolatban hasonló véleményem van, mint a blogbejegyzésnek.

Pár évvel ezelőtt voltam Ankarában, egy nemzetközi konferencián. Mi ugyebár az EU-ból jöttünk, ennek megfelelően a hivatalos előadásokon az EU-t ajnározták. Amikor a nem hivatalos beszélgetések mentek a szünetekben, a minisztériumi előadók azért el-el ejtették, hogy nekik nemzeti szinten annyira nem is érdekük, hogy bekerüljenek az EU-ba. Számos iparágat, ami most jól megy, megölne az EU-s szabályozás: a mezőgazdaság és könnyűipar (többek között a textilipar) a vesztesek között lenne, amit a lakosság nem tudna elviselni. Tehát nekik bőven jó az a fajta kapcsolat, ami most van a nyugattal: a termékek áramolhatnak ide-oda, a beruházások is fejlődnek saját vagy külföldi segítséggel. De azért úgy irányíthatják magukat, ahogyan akarják, és nem igazán szól bele az életükbe az Unió.

És természetesen mindeközben megtarthatják maguknak az összekötő ország szerepét Európa és Ázsia között. Egyszerre európaiak és ázsiaiak is tudnak lenni, amire pont szükségük van.

tisztakéz · http://netes.8x.hu/ 2012.06.03. 19:50:53

A Törökök jól gazdálkodtak a javaikkal!