A Világgazdasági Intézet blogja

Világgazdasági Intézet, MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont / Institute of World Economics, Centre for Economic and Regional Studies HAS





Friss topikok

Címkék

adóharmonizáció (1) adósságfinanszírozás (4) adósságválság (2) Afrika (1) agrárkereskedelem (2) agrártermelés (2) agriculture (2) ajánló (4) akkumulátor gyártás (1) alterglobalizáció (1) Amerikai Egyesült Államok (11) arab országok (1) árfolyamrendszer (1) artner annamária (23) asean (1) Asger Olesen (1) asia (1) austerity package (1) Ausztria (2) autóipar (4) automotive industry (1) bailout (1) bankia (1) bankszabályozás (2) Basel III (1) bázel (1) belső (1) belső fogyasztás (1) beruházás (1) biedermann zsuzsánna (5) bitcoin (1) Bolsonaro (1) Brazil (1) brazília (3) Brazília (6) brexit (4) buborék (1) business capture (1) central and eastern europe (3) chiang mai (1) China (3) cikkajánló (1) Ciprus (1) climate change (7) cmi (1) covid (1) CRD IV (1) crisis (3) csehország (1) david ellison (4) David Ellison (1) davos (2) Deák András (5) demokrácia (1) dezséri kálmán (2) digitális megosztottság (1) digitalizáció (1) Dodd-Frank Act (1) durban (1) eastern partnership (1) Egyesült (1) Egyesült Államok (1) Egyesült Királyság (8) elnökválasztás (4) éltető andrea (33) EMIR (1) energetics (2) energetika (1) eng (29) értéklánc (1) északi országok (1) EU (27) EU-büdzsé (2) euró (7) euró-csatlakozás (1) Európa (1) európai (3) Európai Bizottság (3) eurozóna (7) eurózóna (12) EU Climate Policy Framework (1) exportdiverzifikáció (1) exportorientáció (1) exportorientált növekedés (1) facebook (1) farkas péter (7) FDI (2) Fehér könyv Európa jövőjéről (1) feldolgozóipar (1) felháborodottak (1) felzárkózás (3) fenntarthatóság (3) financial market regulation (1) financial reform (1) financial solidarity (1) fogyasztás (1) földgáz (2) franciaország (8) függetlenség (2) g20 (1) g8 (1) gazdasági növekedés (3) GGTTI (1) globális értékláncok (3) globalizáció (2) Göd (1) görögország (18) görög államadósság (2) greece (1) grexit (1) Grúzia (1) gyár (1) hans petersson (1) Hans Petersson (1) háttéranyag (1) Hegedüs Zsuzsanna (10) Horvátország (1) Huawei (1) humán tőke (1) hun (191) Hungary (5) ifjúsági munkanélküliség (1) indonézia (1) ingatlanbuborék (1) innováció (1) International Visegrad Fund (2) investment screening (1) ipar4.0 (1) iparfejlesztés (2) Irán (1) írország (2) italy (1) John Szabó (3) jubileumi konferencia (1) K+F (1) kamat (1) kapitalista piacgazdaság (1) kapitalizmus (1) kap reform (1) Katalónia (9) keleti partnerség (1) kelet ázsiai regionalizmus (1) Kerényi Ádám (8) kereskedelem (1) kína (13) Királyság (2) kiss judit (8) klímacsúcs (1) költségvetés (2) konferencia-beszámoló (2) könyvajánló (1) kornai jános (1) környezetvédelem (1) koronavírus (10) Kőrösi István (7) közép kelet európa (9) közös agrárpolitika (1) központosítás (1) kriptovaluta (1) kutatási beszámoló (1) labour (1) labour reform (1) Lakócai Csaba (2) légszennyezés (1) lemaradás (1) leminősítés (1) ludvig zsuzsa (4) LULUCF (2) magyarország (8) magyar nemzeti bank (1) Magyar Tudományos Akadémia (1) malajzia (1) marco siddi (1) market (1) Martin Schulz (1) Mattias Lundblad (1) menekültek (1) mezőgazdaság (3) MiFID (1) migráció (2) minimálbér (1) mnb (1) modellváltás (1) Moldova (1) monitoring-jelentés (1) MTD (1) műhelybeszélgetés (1) működőtőke (1) multipolaritás (1) munkaerőpiac (4) munkanélküliség (3) N. Rózsa Erzsébet (1) Nagy Péter (2) Naszádos Zsófia (6) Németország (4) nemzetközi pénzügyi rendszer (3) nemzetközi termelési rendszerek (1) népszavazás (2) Norway (1) novák tamás (5) növekedés (2) nyersanyag-gazdaság (1) OFDI (1) ökoszociális piacgazdaság (1) oktatás (1) olajár (1) olaszország (1) One Belt One Road (1) OPEC (1) open letter (1) oroszország (10) Orosz Ágnes (5) pénzügyi tervezet (1) Peragovics Tamás (2) Peter Golias (1) population (1) porfolioblogger (3) portfolioblogger (163) portugal (2) portugália (2) Post-Kyoto Framework (1) processes (1) public finance consolidation (1) putyin (1) rácz margit (19) reálkamat (1) recession (1) recesszió (1) Ricz Judit (5) római klub (1) Románia (1) románia (1) russia (1) simai mihály (5) Skócia (1) social (1) Solti Ágnes (2) somai miklós (19) spain (3) spanyolország (25) state capture (1) svédország (1) Szalavetz Andrea (3) szankciók (1) Szanyi Miklós (1) szegénység (1) szerbia (1) szigetvári tamás (7) Szijártó Norbert (4) szociális világfórum (1) sztrájk (1) szunomár ágnes (10) szüriza (3) szuverén vagyonalapok (1) társulási szerződés (1) terepkutatás (1) termelési (1) területi mintázat (1) thaiföld (1) think tank kerekasztal (1) tobin adó (1) törökország (5) trade (1) ttip (1) túlzott deficit eljárás (1) Túry Gábor (5) új tagországok (1) Ukraine (2) ukrajna (5) unió (2) United States of America (1) USA (1) választások (28) vállalati döntéshozatal (1) vállalati jövedelemadó (1) vállalati útonállás (1) válság (53) Vida Krisztina (4) vietnám (1) világgazdasági fórum (1) VIlággazdasági Intézet (1) világgazdasági kihívások (5) világgazdasági növekedés (4) világkereskedelem (4) visegrádi országok (3) Visegrad countries (2) völgyi katalin (2) Volkswagen (1) weiner csaba (2) welfare models (1) welfare state (1) Wisniewski Anna (1) world social forum (2) world trade (1) wto (1) Címkefelhő

A pénzügyi luftballon nagysága és a válság

2012.04.25. 09:41 Világgazdasági Intézet

 
Alig másfél évvel a válságból való kilábalás első jelei után a világgazdasági konjunktúra újból elbizonytalanodott, s felrémlik a W alakú vagy éppen a fürdőkád alakú válság réme.Ennek fő oka az, hogy a válság nem töltötte be szokásos feladatát (a „teremtő pusztítást”): nem íródtak le azok a tőkék, amelyek korábban, a globalizációs korszak előtt, a válság során – profit hiányában – elértéktelenedtek volna a nemzeti keretek között.
 
A pénzügyi és reálgazdasági luftballon a hetvenes évek óta, a transznacionális kapitalizmus kiteljesedése óta fújódott fel. A tőkefeleslegek halmozódása és görgetése folyamatos volt a liberalizált globális térben. E folyamat fontosabb eszközei a következők voltak: a gyengébben fejlett országok eladósítása; a termelés (elavuló technika) kitelepítése; a lebegő árfolyamok és az újonnan létrehozott pénzügyi derivatívák spekulációs piaca; a hitelből történő túlfogyasztás; a tőzsdeindexek soha korábban nem látott szárnyalása a részvényárfolyamok körüli hajsza miatt; a bankok és akár reálgazdasági szereplők pénzteremtéssel felérő értékpapír kibocsátása, amit a táguló (reálfedezet nélküli, csak számítógépekben nyilvántartott) pénzügyi likviditás tett lehetővé.
 
A 2007-8-ban indult válság körülményei között az előbb soroltakhoz társultak még a hatalmas méretű, pénzügyi rendszert mentő és gazdaságösztönző csomagok. Ezek (eddig!) megóvták a világgazdaságot a nagyobb összeomlástól, de elodázták szerkezeti megújítását és fenntartották azokat a pénzügyi és reálgazdasági buborékokat, amelyek bármikor kipukkadhatnak (pl. az újabb dot-com lufi kialakulása 2012 tavaszára, 1/3-os autóipari felesleges kapacitások, a spekulációs piac forgalmának felfutása, a tőzsdék reálfolyamatokkal nem fedezett újabb szárnyalása, a nyersanyagpiaci spekulációs áremelkedések, a kínai ingatlanpiaci luftballon). A pénzügyi rendszerben – pl. az európai déli periféria egyes országaiban –, még mindig jelentős a bankok rossz (nem leíródott) követelésállománya. A gazdasági válság ellenére sem csökkent a bankok nemzetközi követelésállománya. A külföldi közvetlen tőkebefektetések (FDI) pedig már 2010-ben elérték a válság előtti szintjüket. A nemzetközi adósságkötvények állománya – ez jórészt az állami adósságokat testesíti meg –, 25%-kal emelkedett. A legnagyobb tétel a spekulációs (OTC) eszközök piaca, melynek a globális GDP-t tízszeresen meghaladó értékpapír-állománya reálértéken 5%-kal, napi forgalma azonban 21%-kal emelkedett.
 
Három olyan terület volt a globális világgazdasági válság első szakaszában, ahol valóban jelentős értékvesztés mutatkozott: az ingatlanok piacán (globálisan mintegy 20%-os), a nyerstermékeknél (50%-os, a kőolajnál 70%-os), végül a tőzsdéken (2009 elejéig több mint 50%-os).  A tőzsdék azonban 2012 áprilisáig közel visszapótlódtak, az USA-ban pedig a tőzsdeindexek valóban elérték a válság előtti magasságukat. A nyerstermékek árszínvonala pedig még gyorsabban, már 2011 második felében túlszárnyalta a válság előttit. Ami ennél is érdekesebb: mind a tőzsdeindexek, mind a nyersanyagárak már akkor emelkedni kezdtek 2009 elejétől, amikor még a legmélyebb recesszió tombolt. Ez arra utal, hogy a mentőcsomagokkal mentett tőkék egyik menekülési iránya volt a reálértékkel bíró nyersanyagpiac és az akkor éppen olcsóvá vált részvénypiac. Ezen túl – mint láttuk –, a pénztőkék a hatalmas spekulációs piacokra vonultak és a nemzetközi adósságkötvényekbe (államadósság papírokba) menekültek.
 
A mai kapitalizmus működési módjának szükségszerű következményei a korábbi korszakokénál lényegesen nagyobb globális pénzügyi (nemzetközi fizetési mérleg) aránytalanságok, a költségvetési hiányok, az adóssághegyek, az államadósságok növekedése és lényegében véve kezelhetetlen színvonala. Ebben a neoliberális modellben a bevételeitől (exportvámok, saját tulajdon utáni jövedelem, vállalkozói adók csökkentése, stb.) megfosztott állam a legtöbb országban nem tudja követni a modern állam kötelezettségeivel járó kiadásokat, ezért deficites az állami költségvetés. A felfúvódott pénzügyi piac azonban egy ideig finanszírozta az állami költekezést, s a vállalatok és a lakosság eladósodását is. A Földünkön nyilvántartott adósság a globális GDP tízszeresét teszi ki (a bázeli BIS adatai szerint), ez kezelhetetlen állapot.
 
A fejlett országok tulajdonképpen hasonló helyzetbe kerültek, mint a fejlődő országok két évtizeddel korábban az adósságcsapdában. A restrikciós politika nem segít (pl. Görögországban, Spanyolországban, Portugáliában sem), mert gazdasági szerkezetváltás és növekedés nélkül nem lehet kijutni az adósságproblémából. veszélyes nagyságúra nő az államadósság, melyet egyre nehezebben lehet a pénzpiacokról finanszírozni. Az előremenekülésnek, az állami gazdaságmentésnek és gazdaságösztönzésnek is erősen korlátozottak a lehetőségei, mert az államok a költségvetést is terhelő kiadások miatt pillanatok alatt eljutnak a kezelhetetlen államadósság szintjéig (már az Egyesült Államok is ahhoz közelít). Mindez csapdahelyzet, kettős lehetetlenség a gazdaságpolitikában. Ezért vergődik az országok nagy többsége, ezét húzódik el a válság, ki tudja még meddig.
 
A világgazdasági válság során (1.) az állami mentőcsomagok segítségével megmaradt pénzügyi luftballon, (2.) a befektetők mindennapi profitmaximalizálását szolgáló világrend és (3.) a helyzet, a növekvő államadósságok kezelésére eszköztelen, tehetetlen államok egyvelege robbanásveszélyes gyúelegyet képez.
 
 
Farkas Péter
 
 
A nemzetközi pénzügyi rendszer aktuális kérdéseiről lesz szó a Világgazdasági Intézet (Budaörsi út 45.) műhelysorozatában 2012. május 3-án 10 órakor a 804-es teremben. Farkas Péter címben szereplő előadása mellett Biedermann Zsuzsa A nemzetközi pénzügyi rendszer szabályozásának problémái a válság tükrében címen mondja el gondolatait. A rendezvény nyilvános.
 
 

2 komment

Címkék: válság hun buborék farkas péter nemzetközi pénzügyi rendszer

A bejegyzés trackback címe:

https://vilaggazdasagi.blog.hu/api/trackback/id/tr534472243

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

cher 2012.04.25. 17:38:05

De miért pont szombaton lenne a rendezvény?

Világgazdasági Intézet 2012.04.25. 17:51:56

@cher: Kedves cher! Köszönjük az észrevételt. Természetesen nem szombaton, hanem május 3-án, csütörtökön lesz a rendezvény.
süti beállítások módosítása