A Világgazdasági Intézet blogja

Világgazdasági Intézet, MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont / Institute of World Economics, Centre for Economic and Regional Studies HAS





Friss topikok

Címkék

adóharmonizáció (1) adósságfinanszírozás (4) adósságválság (2) Afrika (1) agrárkereskedelem (2) agrártermelés (2) agriculture (2) ajánló (4) akkumulátor gyártás (1) alterglobalizáció (1) Amerikai Egyesült Államok (11) arab országok (1) árfolyamrendszer (1) artner annamária (23) asean (1) Asger Olesen (1) asia (1) austerity package (1) Ausztria (2) autóipar (4) automotive industry (1) bailout (1) bankia (1) bankszabályozás (2) Basel III (1) bázel (1) belső (1) belső fogyasztás (1) beruházás (1) biedermann zsuzsánna (5) bitcoin (1) Bolsonaro (1) Brazil (1) brazília (3) Brazília (6) brexit (4) buborék (1) business capture (1) central and eastern europe (3) chiang mai (1) China (3) cikkajánló (1) Ciprus (1) climate change (7) cmi (1) covid (1) CRD IV (1) crisis (3) csehország (1) david ellison (4) David Ellison (1) davos (2) Deák András (5) demokrácia (1) dezséri kálmán (2) digitális megosztottság (1) digitalizáció (1) Dodd-Frank Act (1) durban (1) eastern partnership (1) Egyesült (1) Egyesült Államok (1) Egyesült Királyság (8) elnökválasztás (4) éltető andrea (33) EMIR (1) energetics (2) energetika (1) eng (29) értéklánc (1) északi országok (1) EU (27) EU-büdzsé (2) euró (7) euró-csatlakozás (1) Európa (1) európai (3) Európai Bizottság (3) eurózóna (12) eurozóna (7) EU Climate Policy Framework (1) exportdiverzifikáció (1) exportorientáció (1) exportorientált növekedés (1) facebook (1) farkas péter (7) FDI (2) Fehér könyv Európa jövőjéről (1) feldolgozóipar (1) felháborodottak (1) felzárkózás (3) fenntarthatóság (3) financial market regulation (1) financial reform (1) financial solidarity (1) fogyasztás (1) földgáz (2) franciaország (8) függetlenség (2) g20 (1) g8 (1) gazdasági növekedés (3) GGTTI (1) globális értékláncok (3) globalizáció (2) Göd (1) görögország (18) görög államadósság (2) greece (1) grexit (1) Grúzia (1) gyár (1) Hans Petersson (1) hans petersson (1) háttéranyag (1) Hegedüs Zsuzsanna (10) Horvátország (1) Huawei (1) humán tőke (1) hun (191) Hungary (5) ifjúsági munkanélküliség (1) indonézia (1) ingatlanbuborék (1) innováció (1) International Visegrad Fund (2) investment screening (1) ipar4.0 (1) iparfejlesztés (2) Irán (1) írország (2) italy (1) John Szabó (3) jubileumi konferencia (1) K+F (1) kamat (1) kapitalista piacgazdaság (1) kapitalizmus (1) kap reform (1) Katalónia (9) keleti partnerség (1) kelet ázsiai regionalizmus (1) Kerényi Ádám (8) kereskedelem (1) kína (13) Királyság (2) kiss judit (8) klímacsúcs (1) költségvetés (2) konferencia-beszámoló (2) könyvajánló (1) kornai jános (1) környezetvédelem (1) koronavírus (10) Kőrösi István (7) közép kelet európa (9) közös agrárpolitika (1) központosítás (1) kriptovaluta (1) kutatási beszámoló (1) labour (1) labour reform (1) Lakócai Csaba (2) légszennyezés (1) lemaradás (1) leminősítés (1) ludvig zsuzsa (4) LULUCF (2) magyarország (8) magyar nemzeti bank (1) Magyar Tudományos Akadémia (1) malajzia (1) marco siddi (1) market (1) Martin Schulz (1) Mattias Lundblad (1) menekültek (1) mezőgazdaság (3) MiFID (1) migráció (2) minimálbér (1) mnb (1) modellváltás (1) Moldova (1) monitoring-jelentés (1) MTD (1) műhelybeszélgetés (1) működőtőke (1) multipolaritás (1) munkaerőpiac (4) munkanélküliség (3) N. Rózsa Erzsébet (1) Nagy Péter (2) Naszádos Zsófia (6) Németország (4) nemzetközi pénzügyi rendszer (3) nemzetközi termelési rendszerek (1) népszavazás (2) Norway (1) novák tamás (5) növekedés (2) nyersanyag-gazdaság (1) OFDI (1) ökoszociális piacgazdaság (1) oktatás (1) olajár (1) olaszország (1) One Belt One Road (1) OPEC (1) open letter (1) oroszország (10) Orosz Ágnes (5) pénzügyi tervezet (1) Peragovics Tamás (2) Peter Golias (1) population (1) porfolioblogger (3) portfolioblogger (163) portugal (2) portugália (2) Post-Kyoto Framework (1) processes (1) public finance consolidation (1) putyin (1) rácz margit (19) reálkamat (1) recession (1) recesszió (1) Ricz Judit (5) római klub (1) Románia (1) románia (1) russia (1) simai mihály (5) Skócia (1) social (1) Solti Ágnes (2) somai miklós (19) spain (3) spanyolország (25) state capture (1) svédország (1) Szalavetz Andrea (3) szankciók (1) Szanyi Miklós (1) szegénység (1) szerbia (1) szigetvári tamás (7) Szijártó Norbert (4) szociális világfórum (1) sztrájk (1) szunomár ágnes (10) szüriza (3) szuverén vagyonalapok (1) társulási szerződés (1) terepkutatás (1) termelési (1) területi mintázat (1) thaiföld (1) think tank kerekasztal (1) tobin adó (1) törökország (5) trade (1) ttip (1) túlzott deficit eljárás (1) Túry Gábor (5) új tagországok (1) Ukraine (2) ukrajna (5) unió (2) United States of America (1) USA (1) választások (28) vállalati döntéshozatal (1) vállalati jövedelemadó (1) vállalati útonállás (1) válság (53) Vida Krisztina (4) vietnám (1) világgazdasági fórum (1) VIlággazdasági Intézet (1) világgazdasági kihívások (5) világgazdasági növekedés (4) világkereskedelem (4) visegrádi országok (3) Visegrad countries (2) völgyi katalin (2) Volkswagen (1) weiner csaba (2) welfare models (1) welfare state (1) Wisniewski Anna (1) world social forum (2) world trade (1) wto (1) Címkefelhő

Amikor vakulni kezdenek a látók

2012.03.12. 15:14 Világgazdasági Intézet

Az eurózóna válsága, s nem utolsó sorban adósságválsága 2010 eleje óta gyors intézkedésekre kényszerítette az EU döntéshozóit, akik egyébként mindig is világhíresek voltak az elhúzódó döntési folyamatokról. A gyors döntéseket az adósságválság kirobbanása váltotta ki, mert a felbolydult világgazdaságban pénzt kellett szerezni az adósságtörlesztés biztosítása érdekében. Ezzel a folyamattal párhuzamosan elindult a nemzeti keretek között zajló fiskális politika a Stabilitási és Növekedési Paktumban meghatározott módszerekhez és mértékekhez képesti drasztikus szigorítása. A szigorítás nemcsak a fenntartható államháztartások érdekében történő intézkedéseket várja el, hanem teljesen új elemek is megjelentek a tavaly decemberben ratifikált hatos jogszabálycsomagban.

A GMU korábbi szabályozása csak az „M” betűre, azaz a monetáris politikára vonatkozott. Ebben a jogszabálycsomagban megjelenik a „G” betűre vonatkozó szabályozás is. A hat jogszabályból kettő a makrogazdasági egyensúlytalansággal foglalkozik. A gazdasági növekedés, az egységnyi munkaerőköltség, a tartós munkanélküliség, a folyó fizetési mérleg stb. elemzés tárgyává válik. Összesen tíz mutató vizsgálatával a reálgazdasági problémák is mérhetővé válnak. A tagországok 2011-től nemcsak stabilitási- illetve konvergencia-programot készítenek, hanem a makrogazdasági egyensúly irányába teendő lépésekről is beszámolnak (Széll Kálmán Terv). A Bizottság ezen anyagok elkészítéséhez világgazdasági elemzést bocsát rendelkezésre. Megvizsgálja a tagországi anyagokat, majd a mutatószámok alapján ajánlásokat is készít a tagországok számára.
 
2012 elejére a világgazdasági előrejelzés jóval szerényebb lett a 2011-ben készítetthez képest. Elkészültek azonban a tagországok makrogazdasági egyensúlyára, illetve egyensúlyhiányára vonatkozó ajánlások. Magyarország esetében például felhívják a figyelmet arra, hogy a külföldi devizában lévő teljes eladósodottság mértéke a 27 EU-tagországon belül Magyarországon a legmagasabb. Arról azonban már egy szó sincs ebben a tájékoztatóban, hogy mi módon lenne célszerű ezt az adóssághegyet (a lakosság, az önkormányzatok, a cégek, és az állam külföldi devizában való eladósodottságát együttesen mutató adat) a legkisebb áldozat árán fokozatosan leépíteni. Ajánlás nincs.  Az ország által a beküldött tervekben szereplő ígéretek azonban számon kérhetők. A számon kérhetőség eszközrendszere kibővült. Ebben a szigorúságban azonban az a gyönyörű kezdet, hogy valahol távolban az Okosok, a Látók szinte jószolgálati adományként szolgáltatják a tagországoknak a megfelelő kiinduló információkat a világgazdaság, az EU és az eurózóna várható rövid távú alakulásáról. 
 
Ebben a válságban ez a rövid távú előrelátás tünedezik el először. Ebből viszont további vakulási folyamatok bontakozhatnak ki. A gazdasági növekedés beindítása bármilyen távon a legnagyobb kihívás 2012 márciusából nézve. A legnagyobb tévedések mindenfajta prognózisban éppen ennél a mutatónál tapasztalhatók. Ez korábban a világgazdaság békésebb korszakaiban is így volt. Akkor azonban nem játszott ilyen nagy szerepet a jó prognózis, mint most. Maga a Bizottság a főigazgatóságokon dolgozó jó felkészültségű, jól felszerelt, és jól megfizetett szakértőivel nem tud 2012-ben rövid távú növekedési prognózist készíteni. Cca. másfél hónapon belül saját prognózisát is kénytelen változtatni. Nem csoda, hogy igazán alapos, a makrogazdasági mutatók túlnyomó többségét magába foglaló prognózis elkészítésére – a 2012 első félévében induló szemeszterhez – nem  is vállalkozott a Bizottság. Így a tagországok kénytelen voltak nélkülözni egy ilyen átfogó „prognózistudást” a Bizottságnak küldendő anyagok elkészítésekor...
 
Az EU és az eurózóna számos tagországa azzal kénytelen szembesülni, hogy 2012 a GDP növekedésének lassulását hozza egy olyan időszakban, mikor a bázisadatok is alacsony növekedést mutattak. A munkanélküliség növekszik, s ezzel párhuzamosan számos országban a szociális feszültség is. A Bizottságnak erről kellene prognózisadatokat adni. Nem csoda, hogy nem vállalkoztak erre. A baj csak az, hogy a folyamatok a valóságban ettől még zajlanak. Ha az új fiskális szabályokkal a tagországi kormányzó politikai elitek számára kívánnak a fenntartható államháztartás irányába mutató új, és a korábbinál hatékonyabb rendszert működtetni, akkor ehhez a gazdasági folyamatok rövid távú előrelátásának képességét óriási mértékben fejleszteni kell. 2012 első néhány hónapja e tekintetben a vereség jeleit mutatja. Egyelőre csak bizonytalan kérdésként szabad megfogalmazni, vajon vakulnak-e – egyre nagyobb mértékben ráadásul – a fiskális fenntarthatósághoz szükséges nemzeti intézkedéseket megalapozó prognóziskészítők?!
 
Rácz Margit
 
 

Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: válság hun eurózóna rácz margit

A bejegyzés trackback címe:

https://vilaggazdasagi.blog.hu/api/trackback/id/tr984312076

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Az ember, aki mindig ott volt 2012.03.14. 10:04:13

Mai dajkamesém a szerencséről szól, no meg arról, mennyire érdemes a sorsunkat minden áron rábízni. Megtörtént eset alapján...   Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, élt egyszer egy férfi, akit Joseph Figlocknak hívtak. Utcasep...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása