Nemrég drámai adatot tett közzé a spanyol statisztikai hivatal: a munkanélküliség tavaly év végére elérte a 22,85%-ot. Ez 5,27 millió munkanélküli embert jelent. Csak 2011 utolsó negyedévében 350 ezer állás szűnt meg. Megdöbbentő a helyzet a fiatalok körében is, itt már 48%-os a munkanélküliség.

 

A madridi utcákon a válság nem feltűnő, a bárok tele vannak, nincs több koldus, mint régebben, a boltokban sok a vásárló. Több étteremben van viszont olcsó, „válság elleni” menü, az árak igazításával igyekeznek megtartani a klienseket.

 

Az statisztikai adatokban, felmérésekben érezhető a negatív hangulat. A kiskereskedelmi értékesítések a statisztikai hivatal adatai szerint tavaly közel 6%-kal visszaestek (leginkább a tartósabb háztartási cikkek értékesítése, 9%-kal és legkevésbé az élelmiszereké, 2,8%-kal). A fogyasztók magatartása megváltozott, felmérések szerint kevesebbet költenek egyes tartós fogyasztási javakra, és „tudatosabb” vásárlók lettek, jobban utánanéznek, mit, hol, milyen áron vesznek meg. Érdekes módon egyébként a luxuscikkek szektorának értékesítése 20%-kal nőtt tavaly az előző évhez viszonyítva, de ez nem a spanyol, hanem a külföldi vásárlóknak köszönhető. (A tehetős ázsiaiak és oroszok kereslete például megnőtt ezek iránt az áruk iránt.)

 

Az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján tehát egyre nagyobb ütemben szűnnek meg a munkahelyek Spanyolországban.  A negyedévenkénti adatokat vizsgálva mindig az derül ki, hogy leginkább a 25 év alattiak veszítik el az állásukat. Ők azok, akiket időlegesen, akár csak pár hétre alkalmaznak a vállalatok. A fiatalok kétharmadának csak határozott időre szóló szerződése van, ami európai viszonylatban kiemelkedően magas arány. Ebben érhető tetten a spanyol munkaerőpiaci szabályozás évtizedek óta fennálló és sokat kritizált sajátossága: a kétféle munkavállalói típus elkülönülése. Az egyik a határozatlan időre felvett, nehezen elbocsátható, erősen védett, általában idősebb réteg, a másik a fix szerződésekkel felvett, vállalaton belül nem képzett, könnyen „kiszórható” réteg.

 

Annak ellenére, hogy ezt a fajta dualitást és a fix szerződések magas arányát folyamatosan kritika éri a szakemberek részéről és annak ellenére, hogy az egymást követő kormányok számos alkalommal próbálták a munkaerőpiacot megreformálni, igazán lényegre törő változást nem tudtak elérni. 2010 tavaszán a korábbiakhoz képest jelentősebb reformokat vezettek be, de a fent említett fix szerződésfajta megszüntetéséhez egyik kormány sem volt elég bátor, ahogy ahhoz sem, hogy a „bebetonozott”, határozatlan időre felvett munkavállalói réteg privilégiumaihoz érdemben hozzányúljon.

 

Ilyen “szent tehén” az intézményesített, kollektív béralku rendszere is, amit még az 1980-as munkavállalói törvény szabályoz. A regionális és iparági szinten kötött béralkuk automatikusan minden vállalatra kiterjesztődnek. Így fordulhatott elő, hogy a legmélyebb recesszióban és megugró munkanélküliség mellett 2008 és 2009-ben a nominális és reálbérek nőttek az országban.

 

A nagy többséggel megválasztott és decemberben beiktatott új spanyol kormánytól sokan (elemzők, befektetők, vállalatok, külső megfigyelők) azt várják, hogy végre hozzáfogjon az alapos munkaerőpiaci reformhoz. Ez persze a szakszervezetek heves ellenállásába ütközik, akik pár napja ismét közölték, hogy nem tartják szükségesnek az újabb reformot. 

 

Márpedig valószínű, hogy nem lesz más megoldás. Mariano Rajoy miniszterelnök komolyabb változtatásokat helyezett kilátásba, tudván, hogy erre általános sztrájk, vagy azok sorozata veheti kezdetét (mint ahogy ezt egy brüsszeli informális beszélgetéséből a spanyol sajtó hamar nyilvánosságra hozta). A miniszterelnök eltökéltségére szükség lesz, mivel a legújabb spanyol és nemzetközi előrejelzések is ismét recessziót jósolnak. Az  IMF legutóbbi előrejelzése szerint 2012-ben 1,7%-os GDP csökkenés várható Spanyolországban.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Forrás: Banco de España negyedéves adatai, (előző év adataihoz viszonyított változás)

 

2013 sem hoz majd növekedést és ez az újabb recesszió tovább rontja a munkaerőpiaci helyzetet. Mint ahogy a grafikon is mutatja, ha a spanyol GDP csökken, akkor erre a foglalkoztatottak számának jóval nagyobb csökkenése a válasz, vagyis igen érzékenyen és hevesen reagál a munkaerőpiac (éppen a fix szerződéses állások gyors megszüntetése révén). Ebből pedig kikövetkeztethető, hogy idén tovább fognak romlani a munkanélküliségi adatok, elérve akár a 26%-ot is.

 

Spanyolországnak azonban az adósságállományát is finanszíroznia kell és meg kell küzdenie az államháztartási hiány lefaragásával. A 2011-re kitűzött 6% / GDP- s hiánycélt nem sikerült teljesíteni, magasabb, 8%-os hiány lett a vége. 2012-re a GDP 4,4% a kitűzött államháztartási deficit-cél, de már hivatalos források is kezdik pedzegetni, hogy ez nem lesz tartható. A hiány lefaragásához újabb és újabb restriktív intézkedések kellenek. Tavaly december legvégén az új kormány már bejelentett egy jövedelem- és kamatadó emeléseket, valamint közkiadások csökkentését is tartalmazó 8,9 milliárd eurós megszorító csomagot, de több tíz milliárd eurónyi összeg még így is hiányzik a kasszából.

 

A restrikciók és a munkanélküliség tovább csökkentik a belső keresletet és a növekedési kilátásokat, mindez pedig tovább növeli a munkanélküliséget és nehezíti az adósság finanszírozását. Ebből az ördögi körből tűzoltó-jellegű megoldások helyett csak határozott intézkedésekkel és konkrét hosszú távú gazdaságpolitikai elképzelésekkel lehet talán kikerülni. Kérdés, hogy Mariano Rajoy kormánya képes és alkalmas lesz-e erre.